Mikor olvastatok utoljára kifejezetten gyerekeknek szóló mesekönyvet? Én baromi rég, mivel már nem vagyok gyerek és a környezetemben sincs túl sok babácska, sajátom pedig sajnos még annyira sincs. Ellenben, mint minden valamire való dinórajongó, én is hozzájutottam a Raptormese című mesekönyvhöz. Szuperrövid recenzió következik.

Retró hangulatú sorozatunk legújabb részében ismételten a geekség irodalmi gyökereit próbáljuk meg feltárni. Immáron harmadszor, és egyben utolsó alkalommal kíséreljük meg a modern horrorhoz vezető út bejárását. Ezúttal Bram Stoker 1897-es klasszikusa, a Drakula kerül górcső alá.

Manapság nem elegendő egyetlen zsáner területén alkotni, néha nem árt többet is belekeverni a pakliba. Charles Stross a Mosoda-akták sorozatban nem húzta az időt, úgy gondolta, ha már lúd, legyen ezerkilós, és úgy döntött, itt az ideje egy nagy rakással zsonglőrködni. A Pokoli archívum című nyitódarab és a hozzácsatolt A Betontehén-akció annyi műfajjal játszik egyszerre, hogy felsorolni sem lehet mindet.

A fantasy alapvető hibája, hogy a felnőtté válás történetét hajlamos mézes-mázas, csodákkal zsúfolt, ám mégis túlzottan nevelő szándékú történetbe csomagolni. Számos ifjúsági és young-adult regényfolyam csúszik ebbe a hibába. A varázslók viszont olyan új oldalát mutatja meg a számtalanszor körüljárt témának, amelyre eddig nem volt példa a zsáner történetében. És ez nem túlzás.

Most, hogy véget ért a Trónok harca sorozat legutóbbi, immáron ötödik évada és közel egy évet kell várni a következő etapra, nincs mit tenni, neki kell ugrani ismét a könyveknek. Aki viszont az öt Tűz és Jég dala könyvön már többször is átrágta magát, annak sok újat nem tud mondani George R. R. Martin nagyepikája. Viszont ha nem akarunk kiszakadni Westeros világából, érdemes átfutni a tavalyi megjelenéseket, ugyanis két könyv és egy novella is kijött a gigantikus fantasy-univerzum kiegészítéseként. Közülük az egyik A Hét Királyság lovagja.

Az idei könyvhét egyik legérdekesebb témájú könyve Bokor Pál A film mint mozgás - Gondolatok a film szépségéről és szabadságáról című esztétizáló alkotása volt, amely furcsa párhuzamokkal (például a Körhinta és az Ének az esőben táncjelenetének összehasonlítása), meglepő példákkal (Arnold Schwarzenegger jó színész) magyarázza a film egyik alapvető sajátosságát, a magában rejlő mozgást.

Az időutazás napjáról azt írtuk, hogy az egyik legjobb magyar sci-fi és hogy szerzője, Brandon Hackett (akinek az írói álneve Markovics Botondot rejti) hamarosan megérik a nemzetközi piacra. Nemrégiben megjelent a folytatás Az időutazás tegnapja címen, a kérdés pedig az, hogy sikerült-e beelőznie a komplex módon összerakott első részt. (FIGYELEM! A most következő recenzió spoilereket tartalmaz az előző kötetből.)

(Dobpergés) Hölgyeim és Uraim, elérkezett a történelmi pillanat, amelyre mindannyian vártunk! Végre a blogon is összecsap a könyv és a film médiuma, így ismét fenhetjük az érveinket valamely oldal mellett. "A könyv sokkal jobb volt"-ot szajkózók és "A film kevésbé lett vontatott"-ozók, felkészülni, és mehetnek a lózungok! Rudolf Péter nagyköltségvetésű sorozata, a Kossuthkifli vasárnap ért véget a köztévén, így elővettük Fehér Béla 2012-es regényét, hogy mindkettőről kritikát közöljünk. (A Roboraptor blog szerkesztőségének hivatalos álláspontja, hogy a két formátumot külön-külön, mindegyiket a maga kontextusában szabad értelmezni. Ettől függetlenül a cikk célja, hogy rávilágítson az egyes verziók erősségeire és gyengeségeire, így óhatatlanul is úgy tűnhet, hogy az adott művek összehasonlítás áldozataivá válnak.)

Nem túlzás kijelenteni, hogy a világon mindenki ismeri a horror egyik klasszikus terepét, a kísértetjárta (vagy helyesebben bármilyen természetfeletti vagy -alatti járta) házat és legalább egy alkotást tud kapásból mondani, ami ilyen közegben játszódik. Talán nincs is ennél elcsépeltebb téma a zsáner területén, kiemelkedni viszont relatíve kevés alkotás tud, mint például a Stanley Kubrick által rendezett Ragyogás vagy H. P. Lovecraft Arkhamben játszódó novellái. Jean Ray flamand szerző klasszikusa, az 1943-as Malpertuis, amely nemrégiben jelent meg magyarul Kárhozott istenek címen és amelyből 1971-ben film is készült, szintén ezt járja körül.

Mindegy, hogy régi vagy új, egérrágta vagy bontatlan, padlásszagú vagy nyomdafesték illatú, fából készült vagy villanyáramból, a könyv jó dolog. Jó érzés kézbe venni, jó érzés megszagolni, belelapozni, megnézni a képeket (már ha vannak), pár mondat erejéig beleolvasni, vagy teljes egészében elspoilerezni a végét saját magunknak. És most kiderült, hogy a könyvet csupán nézni és róla gondolkodni szintén jó.