A fantasy alapvető hibája, hogy a felnőtté válás történetét hajlamos mézes-mázas, csodákkal zsúfolt, ám mégis túlzottan nevelő szándékú történetbe csomagolni. Számos ifjúsági és young-adult regényfolyam csúszik ebbe a hibába. A varázslók viszont olyan új oldalát mutatja meg a számtalanszor körüljárt témának, amelyre eddig nem volt példa a zsáner történetében. És ez nem túlzás.

Hazánkban Miskolcon, a 11. Cinefesten debütált Céline Sciamma francia rendezőnő harmadik nagyjátékfilmje, a Csajkor (Bande de filles – Girlhood, 2014), aminek ugyan semmi köze nincs Richard Linklater Sráckorához, ámde egy tanulságos film. A történet egy 16 éves lányról, a Párizs észak-nyugati régiójában élő Marieme-ről szól és arról, hogy egy jólelkű, becsületes fiatal miként kezd el egyre mélyebbre csúszni az élet csúszdáján, pusztán egy rossz döntés nyomán. Utóbb a bejegyzésem címét képező Anthony Robbins idézet is erre utal: a fontos pillanatokban az embernek képesnek kell lennie átlátnia helyzetét és a helyes utat választani, különben irány a gödör.

Amikor azt vizsgáljuk, hogy a képregény mennyire átfogó médium, mennyire képes komplex és emberi történeteket átadni, és mennyire tudja kinőni azt a gyereknadrágot, amit az évek és a szülők (irodalom, folyóiratok, stb.) aggattak rá, meglepő, hogy mennyi pozitív választ kapunk. Ezek a képregények, túlnőnek a bugyutának is mondható Lucky Luke-os vagy akármilyen szuperhősös képregény kliséin, hiszen ezek irodalmi alkotások, csak éppen rengeteg kép van bennük és relatíve kevés betű. Mariko és Jilian Tamaki képregénye a This One Summer, az egyik legjobb és legközelibb élményem, amelyre azt tudom mondani, hogy ez KépRegény.

Hazánkban Miskolcon, a 11. Cinefest-en debütált Richard Linklater filmje, a Sráckor (Boyhood), amelyről túlzás nélkül állítom, hogy semmi máshoz nem fogható, amit valaha is filmen láttál, kedves olvasó. A 12 éven át készült (!) alkotás, amely a főszereplő: Mason felcserepedésére, fiatalkorára, illetve a családja sorsának alakulására koncentrál, egyszerre meghökkentő, bámulatos és szívbemarkoló. Vigyázat: a film megtekintése némi lelki megrázkódtatással járhat, de persze csakis kizárólag pozitív értelemben. Azonban nem véletlenül.

J. K. Rowling Harry Pottere óta minden filmstúdió meg akarja találni a maga aranytojást tojó szériáját, olyan alkotások formájában, amelyek könyvverziója már meghódította a tinédzserlelkeket (értsd: bejáratott brand), és bízvást sokakat vonzana be a mozipénztárakhoz is. Ezek zömében a kamaszkori elveszettség, önkeresés, coming of age tematikáját járják körül, nem túl hétköznapi köntösbe (többnyire valamilyen disztopikus, sci-fi, avagy okkult környezetbe) helyezve. A távolról sem jól sikerült Az emlékek őre premierje kapcsán összegyűjtöttük azokat a kimondottan young-adult regényekből készült filmeket a 2000-es évekből, amelyek kritikai fogadtatása, és jegyeladási statisztikái mutatják, egy bestseller alapvetően nem predesztinál gigahasznot, ha a film szar.

A Frank marketingkampánya kifogástalan. Már hónapok óta csak azt hallani róla, hogy Fassbender zseniálisat alakít benne, kultfilm-gyanús alkotás lesz, őrült élményt nyújt és en bloc csodálatos mű. Röpködnek a hiper-szuperlatívuszok, amik már-már idegesítően nagyot mondanak, és inkább elidegenítők, semmint csábítók. Persze, Fassy-t illik dicsérni, meg valóban fura és abszurd a nagy fej, amiben játszik, de ez a film nem (csak) ettől különleges. Ha életedben raktál már össze Lego-várat, verted meg a szomszéd gyereket Mortal Kombatban, sportoltál, vagy alkottál valamit a semmiből, akkor fogod igazán értékelni és élvezni ezt a filmet!

William Golding 1954-es világhírű regényének, A legyek urának természetesen több filmváltozata is létezik, mára már szinte annyi, ahány kölyök szerepel a történetben, de ezúttal csak a legemlékezetesebb, 1990-ben készült adaptációval foglalkozunk. Ez a bizonyos Harry Hook vágta és rendezte alkotás ugyan nem a legjobb és legalaposabb vászonra álmodása az alapműnek, hiszen az 1963-as legelső verziót szélesebb körben többre tartják, de az egyszer biztos, hogy messze a legmerészebb és a leginnovatívabb, mind közül. Hogy miért?  Azért, mert telis-tele van apró, olykor üdítően újszerű, máskor viszont legfeljebb szánakozóan megmosolyogtató elemekkel, úgy mint a cselekmény aktuális idősíkja, a magukat katonáknak képzelő kölykök, mentőcsónakok, túlélőkések és harci helikopterek, illetve a Kapitány. Utóbbi, aki immáron az egyetlen felnőtt a történetben, feltehetően jobbára csak abból a célból került bele ebbe a verzióba, hogy végre ezúttal már legyen egy, ha már egyszer eredetileg ilyen sem volt.