A Nyomtalanul után megérkezett Jussi-Adler Olsen könyvsorozatának második filmadaptációja Mikkel Nørgaard rendezésében. A skandinávok még mindig nagyon tudják hogy kell krimit csinálni. Nincs megalkuvás csak kőkemény leszámolás. Kritika.

Sokáig azt hittem, hogy nem áll hozzám közel a krimi. Mindig elintéztem annyival, hogy a forgatókönyvíró úgyis akkor és ott tör borsot az orrom alá ahol csak akar. Egy krimi mindig okosabb a saját főszereplőinél, nem hogy nálam, egyszeri nézőnél. Ha úgy tekintünk a krimire mint egy nagyon kívánatos de alapvetően intellektuális kihívást jelentő nőre akit szeretnénk megismerni, egyből más a leányzó fekvése. Ez pedig a Fácángyilkosokra különösen igaz.
A történet szerint az előző részben megismert Carl Mørck továbbra is vezeti a Q-ügyosztályt (az egyszer már lezárt, felderítetlenül maradt ügyek újravizsgálására szakosodott osztály), amely bár sikeresnek mondható, a csapat mégsem tud hatékony lenni annyira amennyire szeretne. Egy húsz évvel ezelőtti iker-gyilkosság áldozatainak apját azonban felvágott erekkel találják lakásában ezért az ügyet újra előveszik. A szálak egy elitiskola újgazdag diákjaihoz vezetnek akik mára már sikeres és nagymenő vállalkozók. Ha valaha is volt olvasóinknak hite az emberiségben kérem azt hagyják otthon ha megnézik ezt a filmet.

Nem kezdeném el ecsetelni, hogy milyen elképesztően meseszépen van fényképezve a film hiszen Eric Kress (A tetovált lány, Nyomtalanul, Gengszterek fogadója) ismét kifogásolhatatlan munkát végzett. A színészek egytől egyig jók és nagyon működik a forgatókönyv is. Őszintén szólva nem is nagyon tudnék rosszat mondani. Persze arra készüljön fel az ember, hogy nem egy egyszerű nyomozásról van szó, figyelmet és kitartást igényel a nézőtől.
Az igazán erős műfajfilmek nem pusztán attól válnak emlékezetessé, hogy minden működik bennük hanem attól is, hogy képesek kérdéseket szegezni a nézőnek és közhely ide vagy oda de többek leszünk általuk. Vagy épp kevesebbek - van aki ezt szereti. A Fácángyilkosok semmi mást nem tesz mint mindenféle szépelgés nélkül bemutatja, hogy a hatalom hogyan torzítja el az ember lelkét. És ehhez nem kell elmebeteg sorozatgyilkosnak vagy abuzált kisgyereknek lenni. Éppen elég az is ha az ember tele van lével és unalmában azt játssza, hogy ő itt a Jani.
Mindenki ismerte a suliból a többnyire "Tibike" névre hallgató melák seggfejet aki mindenfajta ok nélkül simán agyonvert bárkit ha úgy tartotta kedve és a tanárok sem mertek belekötni. Képzeljük el, hogy ez a "Tibike" egy elit iskola legjobb képűbb sráca tele van pénzzel, istenien kefél és mindenki a lábai előtt hever ha ő akarja. A film ennek a jelenségnek állít emléket és mutatja be, hogy hosszú távon milyen hatásai lesznek. Nem kell durva dolgokra gondolni! Milliós lakás, szerető gyerek, gyönyörű feleség, befolyásos üzleti kapcsolatok. El lehet játszani a gondolattal, hogy akinek ekkora hatalom és siker üti a markát
A két szálon futó történet múlt szekvenciái szinte mindig segítik megérteni a nézőnek a jelenben zajló eseményeket. Viszont nagyon okosan nem spoilerezi el magát a film. A feldarabolt idősávok (a jelen-szál és a 20 évvel az előtti gyilkosság körülményei) nem zavarják össze a nézőt pedig a múltat sem kronologikusan mutatja be a rendező hanem úgy, hogy az éppen megsegítse a jelenben zajló események értelmezését. 

Tessenek moziba menni! 

Fácángyilkosok (Fasandræberne). Színes, magyarul beszélő, svéd krimi, 119 perc, 2014.
- Értékelés: 9/10 raptor
- Rendezte: Mikkel Nørgaard
- Szereplők: Nikolaj Lie Kaas, Fares Fares, David Denick, Pilou Asbæk

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!