A Bosszúállók: Ultron kora minden korábbi Marvel-filmnél markánsabban mutatott rá a közös filmes univerzum építés esztétikájára – ezért gyorsan összeszedtük, hogy állunk most, hová tartunk, mi jön most, mit lehet tudni?

Hogy ne vádoljatok minket hímsovinizmussal, és ne csak a férfiolvasóink csorgassák a nyálukat a 10 legrandiképesebb Marvel-csajra, itt egy lista nektek is lányok, a tíz legszexibb Marvel-pasiról!

SPOILERMENTES. Három év. Ennyit vártunk a Bosszúállók folytatására. Igaz ugyan, hogy ez idő alatt négy filmmel örvendeztetett meg minket a Marvel Studios (Vasember 3, Amerika Kapitány 2, Thor 2 és A galaxis őrzői) de tudvalevő volt, hogy valami nagy dolog van készülőben. Óriási reklámhadjárat előzte meg a filmet, szinte több tévészpot jelent meg az Ultron koráról mint amennyi arról a néhány blockbusterről összesen, amit várunk még ebben az évben. Nagyobb, sötétebb és szövevényesebb folytatást kaptunk, ám az is kiderült, hogy talán a Marvel sem képes mindennel megbirkózni, noha a film egyáltalán nem rossz.

Nem is tudom hol kezdjem… Ez valami zseniális volt. Nagyon régóta vártam, és nagyon féltem tőle, hogy el fogják cseszni. Nem cseszték el. Sőt: minden várakozásomat felülmúlta. A Netflixen egyben megtekinthető Daredevil-sorozat, az eddigi legjobb képregényes tévésorozat – és ezt úgy értem, hogy köröket ver az összes jelenleg futó riválisára. Persze azért messze nem tökéletes a cucc, de a maga 13 részével olyan, mint egyfajta képregénykokain, az fix. De miben más, illetve bizonyos esetekben miben több mint mondjuk a Daredevil-film, avagy az éppen futó Arrow és Agent Carter szériák? A rövid válasz az, hogy nincs elbaszva, a hosszabb választ pedig hajtás után olvashatjátok.

A kibeszélő első részében taglalt Kurt Busiek távozása után irdatlan mélyrepülésbe kezdett az Avengers-sorozat. Geoff Johns úgy összeveszett a szerkesztőséggel, hogy ezek után nem csak a szériátt, hanem a Marvelt is otthagyta, majd átment a DC-hez, és azóta is a kiadó egyik legmegbízhatóbb szerzője. Johns húsz számot írt, ami három nagyobb történetet foglalt magába, a négyrészes Világbizalmat, a hatrészes Vörös Zónát és a négyrészes Amazon nyomábant.

Már többször is kifejtettük, mennyire tiszteletreméltónak tartjuk Tálosi „Spuri” Andrásék törekvését, hogy magyar alkotók történeteit havonta jelentkező kiadványban tegyék közre, de nem vagyunk restek ezt újra méltányolni. A buzgalom mellett azonban újabb dolognak lehet örülni, az EpicLine felébredt hét hónapja tartó szendergéséből, és a 11. lapszám végre az újságárusokhoz került. Az új évfolyam első megjelenése apróbb változásokat is hozott, de alapvetően az állandóság fenntartásán volt a hangsúly ezúttal is. A kötetben egyetlen sztori, a Szekerce és Szemerce található, és reméljük, a következő epizódra nem kell ilyen hosszú időt várnunk legközelebb.

Kritika helyett hisztérikus kirohanás. Sajnáljuk srácok, az Ultimate univerzumot lezáró nagy giga-crossover belőlünk sem váltott ki jobb reakciókat, mint a tengerentúli kollégákból. Aki azért mégis kíváncsi rá, hogy miként ért dicstelen véget az Ultimate, az kattintson tovább. Rövidek leszünk, ígérjük.

A képregény-adaptációs filmeket nem igazán lehet azzal "vádolni", hogy felülreprezentálná a női karaktereket. Pedig a Marvel bővelkedik izgalmas, erőteljes és érdekes női hősökben. Más kérdés, hogy ezeket a lehetőségeket eddig nem nagyon játszották ki se a mozis, se a sorozat-adaptációkban. Vajon képes az Agent Carter változtatni ezen?

Amikor szerda este először olvastam a híreket, nem hittem a szememnek. Ami Franciaországban történt az egyszerre hihetetlen és eszeveszettül kézzel fogható. Embert ölni a legnagyobb bűnök egyike, hogyha nem a legnagyobb. A Charlie Hebdo munkatársainak halála önmagában megrázó hír, és a hideg rázott, amikor felfogtam, hogy ez tényleg megtörtént. Másrészről pedig hihetetlenül mérges voltam.