Április 10-ét kérem mindenki jegyezze fel a naptárjába. Egy pénteki napra fog esni, talán napsütéses lesz, talán szakadni fog a H2O, de lényegében baromira mindegy milyen idő lesz, hiszen a lényeg a következő: A NETFLIX EGYBEN DOBJA KI A DAREDEVIL-SOROZAT ÖSSZES RÉSZÉT! EGYBEN! Igen nálam betegszabadság, 5 kiló popcorn és valszeg beöltözve fogom nézni. Addig is imádkozni fogok, hogy ne baszarintsák el, de hála Istennek eddig úgy néz ki, nem fogják. De nem is ez a lényeg (DEIGEN), hanem a Green Arrow, a New 52-es kálvária és agyfaszmanó, amely úgy gyűri az agysejtjeimet mint a Techno Viking a szeletelést. No de ugorjunk is bele a tyúkhúsleves kockába…

Amikor szerda este először olvastam a híreket, nem hittem a szememnek. Ami Franciaországban történt az egyszerre hihetetlen és eszeveszettül kézzel fogható. Embert ölni a legnagyobb bűnök egyike, hogyha nem a legnagyobb. A Charlie Hebdo munkatársainak halála önmagában megrázó hír, és a hideg rázott, amikor felfogtam, hogy ez tényleg megtörtént. Másrészről pedig hihetetlenül mérges voltam.

Valószínűleg semmi köze sincs a Flashnek a Deep Purple-höz, de mégis nagyon szép analógiát lehet  vonni a két fenomén között: Barry Allen az örök gyermek az időben, aki sosem fáradt el látni az emberekben a jót, olyan személyiség, amilyen Batman is szeretne lenni, és olyan szuperhős, akivé egy kicsit minden olvasó szeretne válni. De mi Barry Allen esszenciája? Mi van a karakterben, amiért olvasók és képregényírók hada rajong? Hisz a srác csak gyorsan tud futni! De, ahogy fut gyerekek, az nem egyszer változtatta meg a világot… Ja és még vicces is... Meg persze jó a csajoknál. 

Míg a hollywoodi blockbusterek terén a Marvel viszi a prímet, televíziós fronton már a Zöld Íjászt életre keltő Arrow sorozattal köröket vert a DC a Marvel szánalmas Agents of S.H.I.E.L.D. sorozatára. A napokban a netre kiszivárgott (egyébként októberben induló) Flash sorozat pilot epizódja tele van ígérettel, kérdés, sikerül-e tartani a színvonalat.