Egyik friss rovatunkban elismert magyar filmrendezőket mutatunk be, akik neve sokaknak ismerősen csenghet. Célunk, hogy a teljesség igénye nélkül bemutassuk eddigi munkásságukat, illetve a magyar filmtörténetben betöltött szerepüket. Eheti kiválasztott személyünk Gigor Attila, akit leginkább a Terápia sorozat stábjához köthetünk.

Képzeljük el, mi lett volna, ha a Twin Peaks vége befejezett, kerek egész lett volna (oké, tudom, hogy jön a folytatás, de akkor is). És most képzeljük el, milyen lett volna a Lost, ha az alkotói nem megszívatják a nézőket a „tudjuk ám, mit csinálunk" puszta látszatával, hanem ténylegesen van koncepciójuk a sűrűsödő rejtélyek magyarázatára. Ugye, hogy jó lett volna? Na, valami ilyesmire számítsunk Blake Crouch trilógiájának nyitó kötete, a Wayward Pines esetében.

Egy év várakozás után elindul a True Detective második évada. Tűkön ülünk, vajon megugorja-e a soron következő évad az elsőt. Amíg ezen izgulunk, egy év távlatából próbáljuk vizsgálni az előzményeket. Szerkesztőségünk belelendült az írásba, figyelem, hosszú bejegyzés következik!

(Dobpergés) Hölgyeim és Uraim, elérkezett a történelmi pillanat, amelyre mindannyian vártunk! Végre a blogon is összecsap a könyv és a film médiuma, így ismét fenhetjük az érveinket valamely oldal mellett. "A könyv sokkal jobb volt"-ot szajkózók és "A film kevésbé lett vontatott"-ozók, felkészülni, és mehetnek a lózungok! Rudolf Péter nagyköltségvetésű sorozata, a Kossuthkifli vasárnap ért véget a köztévén, így elővettük Fehér Béla 2012-es regényét, hogy mindkettőről kritikát közöljünk. (A Roboraptor blog szerkesztőségének hivatalos álláspontja, hogy a két formátumot külön-külön, mindegyiket a maga kontextusában szabad értelmezni. Ettől függetlenül a cikk célja, hogy rávilágítson az egyes verziók erősségeire és gyengeségeire, így óhatatlanul is úgy tűnhet, hogy az adott művek összehasonlítás áldozataivá válnak.)

Nem is tudom hol kezdjem… Ez valami zseniális volt. Nagyon régóta vártam, és nagyon féltem tőle, hogy el fogják cseszni. Nem cseszték el. Sőt: minden várakozásomat felülmúlta. A Netflixen egyben megtekinthető Daredevil-sorozat, az eddigi legjobb képregényes tévésorozat – és ezt úgy értem, hogy köröket ver az összes jelenleg futó riválisára. Persze azért messze nem tökéletes a cucc, de a maga 13 részével olyan, mint egyfajta képregénykokain, az fix. De miben más, illetve bizonyos esetekben miben több mint mondjuk a Daredevil-film, avagy az éppen futó Arrow és Agent Carter szériák? A rövid válasz az, hogy nincs elbaszva, a hosszabb választ pedig hajtás után olvashatjátok.

Sorozatunk első részében röviden összefoglaljuk, honnan is ered az egész, manapság is roppant divatos zombi kultusz! Hallott-e valaki például Lugosi Béla Fehér Zombijáról? Tudjuk-e ki volt az a Nzumbe? Láttuk a Holtak hajnalát? Végigvesszük a főbb mérföldköveket és belemerülünk a zombi-filmek filozófiájába! ZOMBIK! HALÁL! MÖGÖTTES TARTALOM!

Vannak szerzők, akiknek a művei olyanok, hogy az ember már attól elégedett, ha nekiállhat olvasni, mert a stílusával megvesz kilóra. Ian McDonald pontosan ilyen szerző a sci-fi berkein belül. Az egy dolog, hogy nyert már egy rakás díjat, a fontos, hogy nem csupán a kritikusok vannak tőle oda meg vissza, hanem a közönség is imádattal fordul felé, méghozzá nem ok nélkül. Most azonban az a kérdés, hogy vajon meg tudta ismételni a viharos sikert a fiatalabbak körében is?

A science-fiction irodalom, ahhoz képest, hogy relatíve fiatal, annyira tágas, hogy számolatlanul lehetne sorolni belőle a mára klasszikussá vált darabokat. Ezek közé tartozik Frank Herbert Dűne-ciklusa is, amelynek nem csupán lelkes koppintói akadtak, hanem folytatói is. Cikksorozatunkban nem kisebbet vállalunk, mint a magyarul megjelent Dűne könyvuniverzum teljes egészének bemutatását. Az első rész foglalkozik az eredeti regényekkel. FIGYELEM! A CIKK NEM CSAK NYOMOKBAN TARTALMAZ SPOILEREKET!

Úgy tűnik Hollywoodban képtelenek már az eredeti szkriptek megírására! (értelmiségi hiszti vége). Soha nem volt szokatlan, hogy egy sorozat nagyjátékfilmmé transzformálódik, hogy jól/rosszul sül el, azt mindenki döntse el maga. De, hogy egy klasszikus filmes alapmű sorozattá mutálódjon észrevétlenül, legalább olyan fontos mérföldkő a tévézés történetében, mint amikor egy sorozat nagyjátékfilmes lezárást kap. Például emlékszik valaki a Firefly-t lezáró filmre? Tán nem is baj. Na de vissza repít-e az időbe a 12 majom?