A Pannónia Szórakoztató Kft. gyerek- és fiatalkorunk (kinek mi) legkultikusabb filmjeit hozza el Magyarországra ismét, s az Alienek, illetve a 2001: Űrodüsszeia után a Die Hard is terítékre kerül, méghozzá nem is akárhogyan, hanem 5.1-es eredeti hanggal és 4K-s felbontású képpel. A forgalmazó jóvoltából most ti sem maradtok ki a jóból, miután kipihentétek a Húsvét fáradalmait, április 7-én estére jegyet nyerhettek a Drágán add az életed premier előtti vetítésére. Nincs más dolgotok, mint a tovább után egy egyszerű kérdésünkre válaszolni.

Jason Statham legújabb filmje tulajdonképpen akár még jó is lehetne. Jason Statham akár lehetne az új Bruce Willis. Jason Staham akár figyelhetne is arra, hogy miket vállal el, mert a látszat ellenére több van ebben a csávóban mint amennyit rendre kihoznak belőle. A Joker ugyan megpróbálja árnyalni a megszokott - vagyis az aránylag jó faszi, aki tud verekedni jellegű - zsánert, de sajnos a próbálkozáson kívül nem tesz különösebben sokat ennek érdekében.

Úgy tűnik Hollywoodban képtelenek már az eredeti szkriptek megírására! (értelmiségi hiszti vége). Soha nem volt szokatlan, hogy egy sorozat nagyjátékfilmmé transzformálódik, hogy jól/rosszul sül el, azt mindenki döntse el maga. De, hogy egy klasszikus filmes alapmű sorozattá mutálódjon észrevétlenül, legalább olyan fontos mérföldkő a tévézés történetében, mint amikor egy sorozat nagyjátékfilmes lezárást kap. Például emlékszik valaki a Firefly-t lezáró filmre? Tán nem is baj. Na de vissza repít-e az időbe a 12 majom?

A második évad első vendége, a Roboraptor Blog állandó képregénykritikusa: Captain Urzatron. Témánk: a Sin City: Ölni tudnál érte. Elméláztunk az első rész nagyszerűségén majd boncolókés alá vetettük a már korántsem olyan jól sikerült másodikat. Korábbi kritikánkat a filmről itt olvashatjátok.

A majd egy évtizeddel ezelőtti Sin City – A bűn városa a maga nemében egy tökéletes stílusgyakorlat volt, régi noir filmeket idéző, mégis friss erővel teli, lazán egymásba fonódó történetszálakkal, amiben az egyetlen kivetnivaló éppen az egyediségéből fakadt: az, hogy történetesen szolgai alázattal másolta le az alapanyag képkockáit és dialógusait. Az új Sin City nem ilyen.

Itt vannak ők – itt vannak újra: azaz az öregfiúk, az akciómozik ászai! Sajnos, ugyan jelen formájukban, úgy mint A feláldozhatók túl sok jót és emlékezetest mind ezidáig nem köszönhettünk nekik, na de sebaj: továbbra is ott vannak azok a bombasztikus örökzöldek, melyekben szétlőnek és a földdel tesznek egyenlővé mindent, ami csak élő és élettelen. Ebből kiindulva és az új közös filmjük; a (kissé idejekorán napvilágot látott...) The Expendables 3 kapcsán összeszedtük és rangsoroltuk mindegyikük legmaradandóbb akciós/kalandos filmjeit.

A következő, erősen szubjektív, de mégis professzionálisan átgondolt és összeállított listánkat azokról a fiktív csoportosulásokról készítettük, melyek szakértői véleményeink alapján, a legütősebbek és a legkúlabbak a filmtörténelemben. Ezek a kompániák, legyenek akár „hivatalos szervek”, netán ad hoc jellegű csapatok, avagy speckón felszerelt / speckó képességekkel rendelkező alakulatok, mind-mind komoly hatást gyakorolnak önnön filmes univerzumaikra. A kérdés ezúttal természetesen az, hogy egymáshoz képest mekkora fajsúllyal bírnak. Hajtás után jól megmondjuk.

Kereken húsz éve annak, hogy a 47. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon debütált Quentin Tarantino sajátos „agymenése”, a Ponyvaregény, amelyet relatív kis költségvetésből, csupán 8,5 millió dollárból forgattak le. 2014. május 23-án a 67. dél-franciaországi filmes mustrán ismét a vörös szőnyegére lépett John Travolta, Uma Thurman és Quentin Tarantino. Előttük tisztelgünk, néhány érdekességgel.