Múlt hónapban befejeződött a modern horror kialakulásának feltérképezésére tett kísérletünk, a sorozat viszont korántsem ért véget, ugyanis a geekoszférát nem ez az egyetlen műfaj jellemzi. Most a sci-fi elődjeinek vizeire evezünk, amelyhez legalább a XVI. századig kell visszakanyarodnunk, egészen az angol filozófus, Morus Tamás Utópiájáig.

Morus Tamás (vagy Sir Thomas More, ki melyiket preferálja) jogász, emellett a humanizmus filozófiai irányzatának legfontosabb angliai képviselője volt. 1529-ben VIII. Henrik lordkancellárrá nevezte ki, hogy segítsen érvényteleníteni első házasságát, Morus viszont nem kívánt belefolyni a kérdésbe. Hat évvel később megtagadta, hogy felesküdjön a király rendeletére, amely létrehozta az anglikán egyházat és az uralkodót tette meg egyházfőnek, ezért bebörtönözték és kivégezték. 1935-ben, négyszáz évvel a halála után a katolikus egyház szentté avatta. Az Utópia című államregénye legfontosabb filozófiai műve.

Az államregények bizonyos tekintetben a sci-fi előfutárainak tekinthetők, mivel bennük a szerző idealizált, fiktív társadalmakat alkot, amelyek felé próbálja tendálni a műben saját társadalmát is. Nem volt ezzel másképp Morus sem, habár ő a kis léptékű változások híve volt és lordkancellári minőségében sem kívánt forradalmi mértékben reformokat bevezetni, hogy Angliából mielőbb Utópiát csináljon. Az ilyen regényeket Morusnak köszönhetően ma is utópiának nevezzük. A szó eredete görög, ou-toposz, vagyis nemlétező-hely.Az Utópia nem az első az államregények sorában, mégis talán ez a legfontosabb a sci-fi műfajtörténete szempontjából. Elsőként Platónnál találkozunk vele, aki Az államban leírtakat meg is próbálta létrehozni Szicíliában, majd csalódása után megírta a jóval pesszimistább Törvényeket. Emellett ő foglalkozott elsőként Atlantisz elsüllyedt városával és eléggé részletesen ki is bontotta a Kritiász és a Timaiosz című dialógusokban. A műfaj nem tűnt el a középkorban sem, csupán átalakult. Megjelent a szájhagyománnyal terjedő népi utópia , mint például a legendás János pap országa.

Az Utópia 1516-ban született és a polgári utópista szocializmus ideológiai irányzatának legkorábbi előfutára. A regény első fele Anglia problémáinak felsorolásával kezdődik, a jobbágyok által művelt földek bekerítésével és legelővé történő átalakításával és az ebből következő nagyfokú vagyoni differenciálódással. A második fele pedig úti beszámoló, amely az Utópia szigetén tett látogatásról készült leírás. Utópiában, ebben a szigeten fekvő városállamban megvalósult a vagyoni és a jog előtti teljes egyenlőség, a polgárok vetésforgóban végzik az egész lakosságot ellátó termelést. Mai szemmel olvasva a regényt kissé furcsa és a XX. század ismeretében visszatetsző, hogy Morus abszolút pozitívnak és követendőnek tartja a tervgazdaságot és a népességszabályozást, de a XVI. század elején, amikor még csak elméleti szinten létezett, valóban ideálisnak hangozhatott. A mű az egyik legnagyobb hatású államregény. Az utópista szocializmussal még a XIX. század irodalma és politikai gondolkodása is foglalkozik, a tervgazdaság pedig (kifejezetten negatívan) gyakorlatban is megvalósult a kommunizmus révén.De miért olyan fontos a regény a sci-fi szempontjából? Azért, mert a véglegesen XX. századra kialakuló sci-fi eredendően olyan zsáner, amelyet hajtanak a technológiai újítások és a felfedezések, az optimista jövőkép. Míg Platón idejére a görög gyarmatosítás rég véget ért, a mű születésekor, a kora újkorban épphogy elkezdődtek a nagy földrajzi felfedezések és az európai nagyhatalmak gyarmatosító politikája. Azonban nem csupán a világ nyílt ki, hanem a meglévő társadalmak gazdasága is teljesen átalakult azzal, hogy új területek kapcsolódtak be a világgazdaság vérkeringésébe. Különösen jó megfigyelő volt Morus, hogy épp a bekerítéseket említette, mivel a juhtenyésztés nem csupán Anglia világhatalommá válásának legfőbb oka, hanem a kapitalizmus is emiatt jött létre. Ezért az ideális társadalom keresése tulajdonképpen a Morus által ideálisnak tekintett jövő építésének irányvonala.

A XX. századra az államregény műfaja jelentős változásokon ment keresztül. Megjelent az ellen-utópia, vagyis disztópia zsánere, amelynek következtében a sci-fi jövőbe tekintő optimizmusa vette át az utópiák idealizmusának szerepét. Mára természetesen nem minden sci-fi optimista, de a XIX. századi proto-sci-fi és a múlt század első felére ez nagyrészt igaz. A disztópiák pedig szép lassan beolvadtak és a kortárs science-fiction egyik legnépszerűbb alzsánerévé lettek.Jövő hónapban a disztópiát vizsgáljuk meg Jevgenyij Zamjatyin Mi című regényén keresztül, a sorozat előző részei pedig itt olvashatóak: #1, #2, #3.

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!