Múlt hónapban befejeződött a modern horror kialakulásának feltérképezésére tett kísérletünk, a sorozat viszont korántsem ért véget, ugyanis a geekoszférát nem ez az egyetlen műfaj jellemzi. Most a sci-fi elődjeinek vizeire evezünk, amelyhez legalább a XVI. századig kell visszakanyarodnunk, egészen az angol filozófus, Morus Tamás Utópiájáig.

Évek óta óbégatunk az amerikai filmgyártáson elhatalmasodó marketing szemléletről, a brand-mánián, az ötlettelenségen és az üres high-concept látványpornókon. Hollywood nagyüzemben szállítja nekünk a franchise-drogokat, és mi újra és újra bedőlünk neki, pedig összességében elmondható, hogy sokkal több az elbaltázott próbálkozás, mint a jó.  Az idei Terminátor, Mad Max, Jurassic World, és az új Fantasztikus Négyes után gondoltuk, hogy elsőként azokat vesszük sorra ezek közül, amikre nem csak a hullámzó minőségük, hanem a folytonosság hiánya miatt is lehet panaszkodni.

Mikor olvastatok utoljára kifejezetten gyerekeknek szóló mesekönyvet? Én baromi rég, mivel már nem vagyok gyerek és a környezetemben sincs túl sok babácska, sajátom pedig sajnos még annyira sincs. Ellenben, mint minden valamire való dinórajongó, én is hozzájutottam a Raptormese című mesekönyvhöz. Szuperrövid recenzió következik.

Retró hangulatú sorozatunk legújabb részében ismételten a geekség irodalmi gyökereit próbáljuk meg feltárni. Immáron harmadszor, és egyben utolsó alkalommal kíséreljük meg a modern horrorhoz vezető út bejárását. Ezúttal Bram Stoker 1897-es klasszikusa, a Drakula kerül górcső alá.

Eleinte még csak elkeserítő, de később már szörnyű is a kép, amit 2027 Angliájáról fest Alfonso Cuarón filmje. Az összeomló, kaotikus világ minden tájáról a nehézségek árán, de még kitartó Nagy Britanniába menekülnek az emberek, ahol viszont gettókba zárják őket. Ezen felül 2009 óta nem születnek gyerekek, a meddőség lett úrrá a bolygón. Egy földalatti mozgalom beszervezi hősünket, Clive Owent, aki elvesztette fiát. Vidám részeket szinte csak Michael Caine karaktere okoz, aki Deep Purple-t hallgat, és epres füvet árul. Kiderül, hogy a „jók” se hibátlanok, és egy értelmetlen háború közepette kell boldogulnia Theonak és az utolsó terhes lánynak.

Az emberi társadalmat kötelékek végtelen hálója szövi át. Alapvető társadalmi normák, családi és baráti viszonyok. Törvények, melyekre felesküsznek és kimondatlan egyességek amik egy-egy félrészeg koccintás közben születnek. Ilyen cinkosság az író-olvasói viszony is. Olyan tettestársi kötelék, ami két ember között alakul ki, akik soha a büdös életben nem találkoztak, és mégis van bennük valami közös. Vagy csak két ember között, aki sosem látta egymást azelőtt a pillanat előtt, míg valaki be nem dobta a kérdést: „te láttad a True Detective-et?”, és erre a kérdése csak annyit mondanak, hogy „Baszdmeg…” (a szó pozitív értelmében). Van abban a sorozatban, ami nagyon kevés alkotásban van jelen számomra. Chinatown, BB. King - Lucille, The Bronx Kill. A cikkben a harmadik címről lesz szó. Meglepő módon ez biza képregény.

A napokban szerencsétlenül járt autógyári munkás sorsa önkéntelenül is hozzá járult, hogy sokan azt hihessék, a Terminator-filmekben is látott robokalipszis elkezdődött, de muszáj elárulni, ez még nem az. A héten mozikba került Terminator: Genisys kapcsán összeszedtünk pár filmet, amelyek igencsak borúlátóan látják az emberiség jövőjét a mesterséges intelligencia térhódításának árnyékában. Az angolszász filmkészítés szerencsére az elmúlt évtizedekben elég sok olyan történettel látott el minket ahhoz, hogy a kezdetektől megnézzük, hogyan nőnek majd szépen lassan a fejünkre kedvenc háztartási eszközeink feltúrbózott unokatestvérei.

A vélemény, mint tudjuk, olyan, mint a popó: mindenkinek van, de nem mindenkié érdekel mindenkit. Most azonban, hogy az enyémre (mármint a véleményemre) kíváncsi néhány kolléga, megragadom az alkalmat, és néhány adat segítségével fejtegetem azt, hogy miért halott a szebb napokat látott Hollywood, és hogy mi van a halál után.

Sorozatunk második részében ezúttal is a modern horror gyökereivel foglalkozunk. Mary Shelley regénye, a Frankenstein után mostani cikkünkben a műfaj következő mérföldkövét vesszük górcső alá, amely szintén egy brit szerző, a többnyire kalandregényekkel foglalkozó Robert Louis Stevenson 1886-os kisregénye. Következzen a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete.

Egy év várakozás után elindul a True Detective második évada. Tűkön ülünk, vajon megugorja-e a soron következő évad az elsőt. Amíg ezen izgulunk, egy év távlatából próbáljuk vizsgálni az előzményeket. Szerkesztőségünk belelendült az írásba, figyelem, hosszú bejegyzés következik!