A napokban szerencsétlenül járt autógyári munkás sorsa önkéntelenül is hozzá járult, hogy sokan azt hihessék, a Terminator-filmekben is látott robokalipszis elkezdődött, de muszáj elárulni, ez még nem az. A héten mozikba került Terminator: Genisys kapcsán összeszedtünk pár filmet, amelyek igencsak borúlátóan látják az emberiség jövőjét a mesterséges intelligencia térhódításának árnyékában. Az angolszász filmkészítés szerencsére az elmúlt évtizedekben elég sok olyan történettel látott el minket ahhoz, hogy a kezdetektől megnézzük, hogyan nőnek majd szépen lassan a fejünkre kedvenc háztartási eszközeink feltúrbózott unokatestvérei.

Alex Garland filmje sajnos Magyarországon nem jutott el a forgalmazásig. Bánhatják, és mi is nagyon bánhatjuk, mert unikálisan szép és filozófikus science ficton, mely egy olyan témát feszeget, amely szinte már az ajtón kopogtat. Az Ex Machina nem csak arról szól, hogy mi történik akkor, ha a gépek intelligensebbé válnak mint mi, hanem arról is hogy mi tesz minket igazán emberré. Bár korlátlannak és szabadnak hisszük magunkat, mi magunk is program szerint működünk, kérdés, hogy így alkalmassak vagyunk-e olyat alkotni, amely bármikor felülemelkedhet rajtunk. Érdemes erről előre gondolkodni. Spoilerektől sem mentes elemzés-kritika cross-over következik!

Mostanság a sci-fi irodalmon belül elég nagy divatja lett a szingularitással foglalkozó regényeknek, amelyek az ember és a technológia kapcsolatát boncolgatják. A téma rendkívül érdekes és komplex morális-filozófiai-teológiai hozadékkal bír, amit az írók így vagy úgy, de mindenképpen elővesznek, aztán csak a felszínét karcolják vagy éppenséggel ízekre szaggatják és hemperegnek a levében. Ramez Naam valahol a kettő között van, képzeletbeli lékelőkéssel közelít a kérdéskörhöz, így sikerül egyensúlyt találnia az "agytépően kevés" és a "gyomorforgatóan sok" között.