Alex Garland filmje sajnos Magyarországon nem jutott el a forgalmazásig. Bánhatják, és mi is nagyon bánhatjuk, mert unikálisan szép és filozófikus science ficton, mely egy olyan témát feszeget, amely szinte már az ajtón kopogtat. Az Ex Machina nem csak arról szól, hogy mi történik akkor, ha a gépek intelligensebbé válnak mint mi, hanem arról is hogy mi tesz minket igazán emberré. Bár korlátlannak és szabadnak hisszük magunkat, mi magunk is program szerint működünk, kérdés, hogy így alkalmassak vagyunk-e olyat alkotni, amely bármikor felülemelkedhet rajtunk. Érdemes erről előre gondolkodni. Spoilerektől sem mentes elemzés-kritika cross-over következik!

Neill Blomkamp egyenes úton halad az ”elwacsovszkisodás” útján, és nem azért, mert a tesókhoz hasonlatosan szintén Matrix-filmet fog rögzíteni, hanem azért, mert az elődökhöz hasonlatosan szépen induló rövidfilmes pályafutást követően egy kiugró alkotással indította filmográfiáját (District 9), majd az Elysium közhelyességével szépen mindent lerombolt, amit addig épített. Az a nagy baj, hogy a Chappie sem váltja be azt, amit a trailerek és az elhintett információmorzsák sugalltak, a robot cukiságfaktora hamar kifúj, ráadásul ennyi közhelyes gondolatot egy Coelho-generátor sem tudna nyújtani.

Az év talán egyik legjobban várt filmje Cristopher Nolan sci-fije: az Interstellar. Az olykor 2001: Űrodüsszeiai mélységeket is megidéző pillanatok mellett jut idő egy kis elmélkedésre a kozmosz nagy titkain, megspékelve a modern család általános problémáival. Apa és lánya kapcsolat soha nem volt még ilyen "sci-fi"-sen reprezentálva, nem is beszélve arról, ha apunak nem csak a melóhelyen kell sokáig maradnia, hanem speciel egy másik galaxisban van dolga. Az Insterstellar a székhez szögez, de kellő mértékben próbára teheti az ember szívét és tudományos ismereteit a Világmindenségről. FIGYELEM! A podcast kivételesen SPOILERT tartalmazhat! Kritikánkat a filmről itt olvashatjátok!

A brit szépirodalmi és filmes hagyományt követve, Mary Shelley halhatatlan remekműve, a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz időről-időre újra felüti fejét, és adott esetben új köntösbe bújtatva napvilágot lát, valamilyen formában. Így történt ez tavaly is, a második nagyjátékfilmjét jegyző Caradog W. James rendezte A gép esetében, amely ötletességével és sajátos megoldásaival szimpatikus módon igyekszik többé válni ennél, de végeredményben mégiscsak egy újkori Frankenstein és szörnye interpretációt fedezhetünk fel benne.

A sci-fi több okból is kedvenc filmműfajom: a képzelt világok, sosemvolt teremtmények, messzi-messzi galaxisok kulisszái között nincsenek szabályok, az agy zabolátlanul szabadulhat el, a lehetetlen is lehetségessé válik. A jó sci-fi azonban minden esetben rólunk, emberekről kell, hogy szóljon; az alternatív valóságok színfalai mögött mindennapi életünk problémáival kell szembesülnünk. Az igazán jó sci-fi kérdéseket vet fel, vitát generál, gondolatot ébreszt, okít és utat mutat, miközben felhőtlenül szórakoztat is. Az A robot és Frank mindezt erőlködés nélkül, bámulatos eleganciával és mély bölcsességgel műveli. 

A Transformes 4. részének alkalmából előszedtünk a múltból egy elég szuper animációs alkotást, amiben van gyerek-robot kapcsolat, és nem is akármilyet! Brad Bird (A hihetetlen család, L’ecsó) első egészestés filmje (magyarul Szuper Haver) 1957 Rockwell-jébe kalauzol minket, ahol egy kisfiú legrégibb álma válik valóra, amikor találkozik a világ legkirályabb robotjával. 

Ugyan nincsenek robotherék, idétlenkedő Witwicky-szülők, illetve katonaság az új Transformers epizódban, de akadnak helyette szivarok, forrónacik, és természetesen rengeteg amerikai zászló, naplemente, meg hentelés. 165 percben! De így is jobb, mint a korábbiak...

Robot, kiborg, android, géplény. Mind olyan teremtmény elektromechanikai szerkezet, amely előzetes programozással vagy mesterséges intelligenciával bír a sci-fi zsánerén belül, és békés, segítő vagy pusztító szándék vezeti őket. Ha a felszínt kapargatjuk, valóban ennyivel el is intézhető a szerepük, ám jelenlétük igazán akkor válik izgalmassá, ha azon kezdünk lamentálni, vehetjük-e őket "emberszámba". A Roboraptor Podcast három film kapcsán is ezt boncolgatja: beszélünk emberi életet megkönnyítő/helyettesítő robot-"héjakról" (Surrogates), egy kisfiú tudatával rendelkező kibergyermekről (Astroboy), és ... az Eváról. (Figyelem, utóbbinál spoilerveszély!!!)