Egy ideje már tologattam magam előtt az új Tini nindzsa teknőcök és Transformers: A kihalás kora c. műalkotásokat. Mivel ezeket tipikusan olyan filmeknek gondoltam, amikre moziba egy fillért sem áldoznék így hát megvártam a DVD kiadást. Hétfő este volt és az új Trónok harca rész után éreztem magamban annyi bátorságot, hogy megnézzem ezt a két csodás műalkotást. Eddig tartott a szofisztikált rész, kérem szépen az érzékenyebb lelkületű olvasókat, hogy ne olvassák tovább a cikket.

Jason Statham legújabb filmje tulajdonképpen akár még jó is lehetne. Jason Statham akár lehetne az új Bruce Willis. Jason Staham akár figyelhetne is arra, hogy miket vállal el, mert a látszat ellenére több van ebben a csávóban mint amennyit rendre kihoznak belőle. A Joker ugyan megpróbálja árnyalni a megszokott - vagyis az aránylag jó faszi, aki tud verekedni jellegű - zsánert, de sajnos a próbálkozáson kívül nem tesz különösebben sokat ennek érdekében.

Visszatértek hát a törő-zúzó fémlények, még ha némi módosításokkal is a blockbuster-egyenletben. Kevesebb lett az egy főre jutó deviancia, de több a lerombolni való város, illetve az egydimenziós karakterek és az identitászavaros robotok száma is megszaporodott. A Hold sötétsége képeskönyvének összedobásával „már jól bevált” Ehren Kruger forgatókönyvíró és Michael Bay, ez a dilettáns tálentum összefogtak, hogy ismét bebizonyítsák: nem kell ide szkript ahhoz, hogy a direktor a maga páratlan, mindent elsöprő akciójeleneteivel eladjon egy újabb filmet. Hogy a szereplők lecserélésével és az új robot-dizájnokkal mindez mennyire sikerült? Kivesézzük.

Ugyan nincsenek robotherék, idétlenkedő Witwicky-szülők, illetve katonaság az új Transformers epizódban, de akadnak helyette szivarok, forrónacik, és természetesen rengeteg amerikai zászló, naplemente, meg hentelés. 165 percben! De így is jobb, mint a korábbiak...