Jason Statham legújabb filmje tulajdonképpen akár még jó is lehetne. Jason Statham akár lehetne az új Bruce Willis. Jason Staham akár figyelhetne is arra, hogy miket vállal el, mert a látszat ellenére több van ebben a csávóban mint amennyit rendre kihoznak belőle. A Joker ugyan megpróbálja árnyalni a megszokott - vagyis az aránylag jó faszi, aki tud verekedni jellegű - zsánert, de sajnos a próbálkozáson kívül nem tesz különösebben sokat ennek érdekében.

A történet szerint Nick Wild egy már meglehetősen kiégett testőr különböző kaszinókban, aki nem mellesleg játékszenvedéllyel küzd mindezt a szerencsejáték fővárosában:Las Vegasban. Egy alkalommal egy hölgy barátját alaposan helybenhagyja a helyi kiskirály Danny DeMarco (Milo Ventimiglia - Hősök, The Divide - podcast). Nick segít bosszú állni, ám azt egyikük sem gondolta volna, hogy DeMarco egy veretes maffiózó fia.
Első ránézésre egy klasszikus verekedős-menekülős, maffiózós akciósodrásra számít az ember, ehelyett azonban egy komótos, lassú folyású drámázást kap a szenvedélybetegségről. Úgy, hogy ugyan a középpontba az utóbbit szándékszik helyezni, ámde eközben mégis üres marad. Sajnos. A szkriptet az Oscar-díjas William Goldman jegyzi aki egykor a Butch Cassidyt is írta de az a kevés erénye a filmnek kimerül a témaválasztásban. Láthatóan nem kizárólag az akciójelenetekre hegyezték ki a történetet, viszont a szenvedélybetegséggel küzdő testőr szerepére jóformán bárkit felkérhettek volna, aki rendelkezik megfelelő mozgáskultúrával és testfelépítéssel. Legyünk őszinték: szeretjük Stathamet, viszont csakúgy, ahogyan Johnny Deppet és új förmedvényét, már őt is nagyon unjuk. Képtelen megújulni, pedig anno nagyon szépen indította a pályáját. A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, a Blöff, majd később a Crank 1-2 mind-mind olyan filmek voltak, amelyek kicsit arcon köpték a műfajt és mégis felrázták valamelyest. Ezekben a produkciókban éppen a szatíra-jellegük miatt szerettük Stathamet, mígnem aztán utolérte a végzet: elkezdett olyan filmekben játszani, amilyeneket éppen a Crank-filmekkel parodizált...

Na de! A Joker amellett, hogy elég halványan érinti csak a szenvedélyeket, legalább akkora hangsúlyt fektet arra a kemény három (!!!) darab akciójelenetre, amelyek szerepelnek benne. Ezeknek az elemzésébe inkább nem mennék bele, a hagyományosnál ha lehet még igényesebb és kreatívabb bunyókat láthatunk, ráadásul az egyikben egy nő a kezében egy késsel olyan élvezettel játszadozik Danny DeMarco farkával, hogy az ember simán sorsközösséget vállal vele. 

A kezdő jelenetben Sofia Vergara - aki pillanatnyilag a legfelkapottabb latin-amerkai Shakira után - nagy sajnálatomra mindössze 6 percet játszik a filmben, pedig belőle baromi jó lett volna többet megkapni egyfelől a látvány, másfelől meg a képességei miatt. Már ebben a hat percben is kis túlzással erősebb játékkal operál mint a bosszúálló Holly szerepében nyomuló Dominik García-Lorido. Utóbbinak akad ugyan néhány jó pillanata (pl. a fentebb említett késes jelenet) de összességében ahhoz túl keveset kapunk a karakteréből, hogy érdemben lehessen vele foglalkozni. Kár mert ő is baromi gyönyörű és kezdetben érdekesnek is indul, de sajnos elnyomja őt Statham. 

Nehéz erről a filmről írni mert a legeslegnagyobb baja azon a néhány kihagyott zicceren kívül egyértelműen a műfaja. Ha ez nem egy akciófilmnek lenne eladva, hanem valami kemény szerencsejátékos drámának - és emellett még elég mélyre is ásna a film a főszereplőnk lelkében - kuriózumként élném meg azt a három akciójelenetet. Így viszont inkább csak egyszerűen furcsa, mivel nem egyértelmű, hogy mi is volt a szándék. Kár érte, mert a potenciál megvolt benne!

Joker (Wild Card - színes, amerikai akciófilm, 2015)

- Értékelés: 10/4
- Rendező: Simon West
- Szereplők: Jason Statham, Milo Ventimiglia, Dominik García-Lorido, Stanley Tucci, Sofia Vergara

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!