59 múltam, és lehet, hogy gyík vagyok? Vagy csak gyíkarc, ahogy a fiam nevez többször is? Még azt sem tudom, hogyan kell helyesen leírni! Gik, gyk vagy tényleg gyík? A lényeg az, hogy a fiam és barátai egy geek oldalt szerkesztenek már egy éve. Az induláskor megkérdeztem tőle, mit takar ez a fogalom. Azt mondta, a geek olyan, mint ő és Mr. Rabbit, meg mint az a többi 10 arc, akivel ezt az oldalt akarják csinálni. Na de mégis, milyenek vagytok ti? – kérdeztem. Hát, szeretjük a képregényt, sci-fit – könyv vagy film formátumban –, fantasyt, horrort, számítógépes- és szerepjátékokat, de ide tartozik a manga is (meg a tanga – gondolom magamban), és még sok minden más, amit nem ragozok tovább – mondta. Itt gondoltam bele először, hogy ezeket valójában én is szeretem.

Jason Statham legújabb filmje tulajdonképpen akár még jó is lehetne. Jason Statham akár lehetne az új Bruce Willis. Jason Staham akár figyelhetne is arra, hogy miket vállal el, mert a látszat ellenére több van ebben a csávóban mint amennyit rendre kihoznak belőle. A Joker ugyan megpróbálja árnyalni a megszokott - vagyis az aránylag jó faszi, aki tud verekedni jellegű - zsánert, de sajnos a próbálkozáson kívül nem tesz különösebben sokat ennek érdekében.

Frank Miller popkultúrális hatása tagadhatatlan, befolyása a mai napig érezhető mind a képregények, mind pedig a filmek világában. Rajzolt Pókembert és Supermant, két Robotzsaru-filmnek is ő jegyzi a forgatókönyvét, de nem ezek tették őt naggyá, hanem az alább felsorolt műremekek. Szubjektív lista következik.

Július 24. és 27. között került sor minden geek álomfesztiváljára, a San-Diego-i Comic-Conra. Ennek kapcsán csokorba egy posztba szedtük a legfontosabb hírmorzsákat, trailereket, miegyebeket: Batman, Mad Max, Mass Effect és társaik következnek.

Mivel a képregények hősei általában véve magányos lények, nem jeleskednek a szociális kapcsolatok terén, így kire is számíthatnának, mint az egyetlen lényre, aki ismeri, sőt, megérti őket? Nem másra, mint egy ősellenségre, egy nemezisre. Már egymás rögeszméjévé váltak, nem tudnak létezni egymás nélkül, hisz meghatározzák a másikat létezésük puszta tényével. De mi történik akkor, ha ez nem így van? Először is tisztázni kell, mi tesz egy nemezist jó nemezisé!

A DC animációs sorozatai mindig is különleges helyet foglaltak el a szívemben. Kis lurkóként számolatlan órát töltöttem el az akkor még angol nyelven sugárzó Cartoon Network előtt, ahol kedvenc hőseimet láthattam jobbnál jobb sorozatokban. Már-már úgy tűnt azonban, hogy elfogytak az ötletek a DC animáció házatáján és lassan a múltba vész dicsőségük. Aztán jött Greg Weisman és úgy felkavarta az állóvizet a Young Justice-szal, hogy még most is örvénylik... illetve örvénylene, ha a CN nem húzta volna ki a dugót. De rossz hasonlatok helyett inkább vegyük az elejéről.

A képregényvilág egyik legikonikusabb alakja idén lett 75 éves, így megérdemli, hogy valaki végre elmesélje, honnan jött (MEGINT), miként lett azzá a gótikus detektívvé, akit már nemcsak a médium rajongói, hanem a Christopher Nolan-féle filmek után majdnem az egész világ istenít. A képregények kiadása egy hatalmas iparág, amit fellendített az ezen nyugvó filmek megfékezhetetlen gyártása – nem a Ződ „majdnem Deadpool” Lámpásra gondolok –, és tisztában kell lenni eme médium pénzügyi vonzatával, DE azért mindennek vannak határai! A Scott Snyder féle új eredettörténet sokaknál teljesen jogosan veri majd ki a biztosítékot.