Ha van egy autód, és némi benzined, meg fegyvered persze, akkor öt percre te vagy a császára David Michôd nyomorult posztapokaliptikus világának. Országúti bosszúja tíz évvel azután játszódik, hogy a 21. század társadalmi és gazdasági rendszere összeomlott, és az élet jelentéktelenné vált.  A történet az emberi erkölcsök és a társadalmi normák megszűnését és ezek következményeit tárgyalja az emberi civilizáció megszűnése után. Ausztrália pusztájában kocsikázunk, jobbunkon Guy Pearce-szel, balunkon Robert Pattinson-nal.

A cím ne tévesszen meg senkit, az Országúti bosszúnak nincs túl sok köze az akciófilm műfajához (ide sikerült egyébként besorolniuk valamiért), sőt Michôd második nagyjátékfilmje nem éppen akciódús. A mű eredeti címe The Rover (vándor, kóborló) magába foglalja főhősünk, Eric teljes karakterleírását. Eric Ausztrália kietlen pusztaságában egy lepukkant „karaoke bárban” enyhít szomjúságán, amikor három férfi meglép az autójával. Eric őrült módjára üldözőbe veszi őket, félelmet, lelkiismeretet nem ismerve több tucat emberen átgázolva próbálja visszaszerezni az autót a bűnözőktől. A magányos utazónak, az antiwestern hősnek is szüksége van néha egy csacsogó antagonistára, hozzácsapódik útközben Ray (Robert Pattinson), az egyik tolvaj szellemileg sérült öccse, akit egy mészárlás helyszínén hagytak haslövéssel. Eric túszként viszi magával a fiút, de kapcsolatuk új szintre lép amikor újra és újra felismerik, hogy egymáson kívül senkire se számíthatnak.

A bandáig vezető hosszú úton találkozunk az utak lepukkant népével: fegyverárus törpével, gyerek-prostituálttal, egy rendkívül furcsa öregasszonnyal, elvetemült bolti eladókkal, shotgun-nal mászkáló, kutyákat mentő de facto doktornővel, akitől megtudjuk, hogy a pénznek már semmi értéke nincsen (ezt többször is kihangsúlyozzák a filmben, az ausztrál dollárnak semmi értéke nincs, ha fizetsz valahol, csakis USD-vel teheted). A sokszínű mellékszereplők egy-egy apró állomásai a road movie-nak, előre lökik, vagy hátráltatják hőseinket, mindegyiknek meg van a szerepe a történetben.

A fentebbi bűnöző szó, talán nem is a leghelyesebb kifejezés, mert ebben az utópisztikus világban mindenki bűnözik. Mert megteheti. A történet egy pontján a katonaság (amely jelenléte egyébként nem teljesen értelmezhető, egyszer felbukkannak, egyszer nem…) elkapja Eric-et. Ekkor tudunk meg néhány információt a férfi múltjáról. Eric meggyilkolta a feleségét, és annak szeretőjét tíz évvel ezelőtt, de senki sem körözte, semmi következménye nem volt a tettének. Ez mindent megmagyaráz: ez a világ legeslegnagyobb tragédiája, nincs kontroll, nincsenek többé korlátok. Nincs bűn, nincs vétek, nincsenek erkölcsök, érzelmek meg aztán főleg nem. Semmi nincs, csak a tárgyak, és az egysíkú hétköznapok.

Itt mindent meg lehet úszni büntetlenül; ha elég ügyes vagy, akkor még egy banda sem fog lemészárolni. Ha még tökösebb vagy, és már a lelkiismeretedet is kinyírta valaki, azzal sem kell elszámolnod. A zavarodott Rey még rendelkezik ezzel a csodával.

A Robert Pattinson alakította Ray kellemes meglepetése a filmnek. Sárga, törött fogaival, mindig véres és/vagy koszos arcával, dadogásával, zavarával, furcsa humorával, nem utolsó sorban eltalált és hiteles játékával sokat dob az amúgy szikár, minimalista, iszonyú lassú, szinte dialógusmentes filmen.

Kihívás felvenni a film ritmusát. Már az első néhány kép azt sugallja, hogy itt valami nagyon vontatott 102 percet fogunk látni. Hosszú, kitartott snittben látjuk, ahogy Guy Pearce arcára fészkelik magukat a legyek, de annyira kúl a csávó, hogy nem zavarja. Összeszorítottam a fogam, és imádkoztam, hogy történjen valami, lehetőleg gyorsan. Idegőrlő zene szólalt fel, még mindig nem hangzott el egy árva mondat sem, belesüppedtem a székbe és úgy éreztem, mintha az agyam gyomortükrözésen esne át

Eszembe jutott Cormac McCarthy utópisztikus könyvéből a közelmúltban készült adaptáció, Az út hangulata, borúlátása, fakó világa, és benne Guy Pearce alakítása, mint veterán. Aztán jött a rémisztő felismerés, hogy az Országúti bosszút félrecastingolták, pedig szeretem Guy Pearce-t. A monoton, magányos, csöppet sem árnyalt, szürke karaktert egy valaki tudta volna tökéletesen hozni (és tuti elsajátította volna az ausztrál akcentust), még pedig a Breaking Bad sztárja, Bryan Cranston. Guy Pearce szájából szárazon, unalmasan hangzanak az arctalan, sokáig múlt nélküli karakter mondatai. Ahogy már fentebb említettem, sokat néz hosszan és csendben, de arcából se fájdalmat, se gyötrődést, se elszántságot nem lehet kivenni, ellenben kidülledt szemei nagyon látványosak. Karakterének egyik fő jellegzetessége, hogy sosem válaszol a neki feltett kérdésekre, ellenben, ha a sajátjára nem kap választ, felteszi ötször, tízszer, hússzor, ugyanazon a monoton hangon, és ha még így se megy a dolog, végülis nála van a fegyvere…

Több dolog is van a filmben, ami miatt szétesik az a világ, amit lassan felépített. A film legelején, amikor Eric üldözőbe veszi a három autótolvajt (Scoot McNairy, David Field, Anthony Hayes), a fiúk lazán agyonlőhetnék, és sosem okozna többé gondot nekik. Ez persze az indító esemény része, de a történet szempontjából teljesen logikátlan, mert olyan közeg jelenik meg a filmben, amiben mindenkit meggyilkolnak ok nélkül, és a nem kisdarab Eric pedig komoly veszélyt jelent rájuk nézve, ahogy ez később be is igazolódik. Ráadásul a működésképtelennek hitt menő terepjárójukat is otthagyják az eszméletlen Eric mellett.

Michôd nemcsak nem híve a backstory kitalálásának – emiatt nagyon nehéz azonosulni a hősökkel, megszeretni őket, megérteni motivációikat pedig még nehezebb –  de úgy tűnik alkalmanként, hogy maga a sztori sincs pontosan kitalálva. Miért gondoljuk azt, hogy ez a két teljesen freak csávó jó egymás mellett? Mitől lesz Eric érdekes? Attól, hogy sosem mosolyog, mindig úgy áll, mintha valaki beleharapott volna a heréibe, és vissza akarja szerezni a nyomorult kocsiját?

Ez egy posztapokaliptikus világ, ne várj magyarázatot, ne várj logikát, ne várd, hogy bármit megértesz – mondaná.

És akkor témánál is vagyunk. Az egész film alatt azon gondolkodtam – minden bizonnyal a körülöttem ülők is –, és főként a film egyik fentebb említett mellékszereplője, az idős hölgy: MIÉRT KELL ENNYIRE ENNEK AZ ÖLDÖKLŐ, ÉRZÉKETLEN IDIÓTÁNAK AZ A KISZUPERÁLT PEUGEOT, AMIKOR SZERZETT MAGÁNAK EGY SOKKAL MENŐBB VERDÁT?

/SPOILER/

Eric és Rey a film végén eljutnak a bandához. A kölyök bátyja, Henry értetlenkedik, hogy átmosták az öccse agyát, mert sose fogna rá fegyvert, majd ahelyett, hogy megsebesítené, torkon lövi a fiút. Eric természetesen kinyír mindenkit, majd a holttesteket elégeti. És itt van a kutya elásva. Eric azért utazott, azért gyilkolt, azért áldozott fel ártatlan, békésen éldegélő embereket: hogy eltemesse a Peugeot hátuljába fektetett kutyát! Igen. Mert ez itt a nagy megmondás, a nagy allegória, a nagy pingvinhányadék, ha eddig nem értetted volna meg eléggé, hogy az emberek rosszabbak, mint a kutyák, vagy azt, hogy az emberi élet kevésbé számít, mint a kutyáé, akkor most itt van, mert a szádba okádják, szemérmetlenül.

/SPOILER VÉGE/

Az Országúti bosszú érdekes kísérlet volt egy futurisztikus western film megalkotására klasszikus westernhős helyett antihőssel, különleges atmoszférával, amerikai helyszín helyett Ausztráliával. Ez a film durranhatott volna nagyot, közhelyparádé nélkül, jó casting-gal, és egy teljesen más befejezéssel.

A film vége felé a rendezőnek volt egy nagyon vicces (nevetséges?) húzása, amikor hangosan felröhögtem. Az autóban unatkozó Robert Pattinson elkezdi énekelni a rádióból szóló, a filmből teljesen kilógó Pretty Girl Rock számot Keri Hilsontól. Michôd azt mondta, hogy eredetileg a Pussycat Dolls Don’t Cha-ját akarta, de aztán azt gondolta, hogy ez viccesebb. Kár, hogy a végeredmény közel sem volt annyira elragadó, mint ahogy a bátyja meggyilkolására készülő Rey énekli azt, hogy Don't hate me 'cause I'm beautiful.

Országúti bosszú (The Rover, 2014) – színes, magyarul beszélő, ausztrál-amerikai akciófilm, 102 perc
- Értékelés: 10/4 raptor
- Rendezte: David Michôd
- Szereplők: Guy Pearce, Robert Pattinson, Scoot McNairy, David Field, Antony Hayes, Gilian Jones, Susan Prior

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!