Utolsó előtti Live Podcastünk témája a The Babadook című ausztrál post-pregnant horror (ha van ilyen műfaj, ha nincs, akkor is nagyon jól hangzik) melyben megmérettetik az anyaság súlya. A film elég sok mindent hozott felszínre belőlünk a tinédzser kori maszturbálási szokásoktól a "szerelmesek-e a fiúk az anyukájukba" kérdéskörig. Megdöbbentő, őszinte vallomások, kitárulkozás!

Retró hangulatú sorozatunk legújabb részében ismételten a geekség irodalmi gyökereit próbáljuk meg feltárni. Immáron harmadszor, és egyben utolsó alkalommal kíséreljük meg a modern horrorhoz vezető út bejárását. Ezúttal Bram Stoker 1897-es klasszikusa, a Drakula kerül górcső alá.

Képzeljük el, mi lett volna, ha a Twin Peaks vége befejezett, kerek egész lett volna (oké, tudom, hogy jön a folytatás, de akkor is). És most képzeljük el, milyen lett volna a Lost, ha az alkotói nem megszívatják a nézőket a „tudjuk ám, mit csinálunk" puszta látszatával, hanem ténylegesen van koncepciójuk a sűrűsödő rejtélyek magyarázatára. Ugye, hogy jó lett volna? Na, valami ilyesmire számítsunk Blake Crouch trilógiájának nyitó kötete, a Wayward Pines esetében.

Manapság nem elegendő egyetlen zsáner területén alkotni, néha nem árt többet is belekeverni a pakliba. Charles Stross a Mosoda-akták sorozatban nem húzta az időt, úgy gondolta, ha már lúd, legyen ezerkilós, és úgy döntött, itt az ideje egy nagy rakással zsonglőrködni. A Pokoli archívum című nyitódarab és a hozzácsatolt A Betontehén-akció annyi műfajjal játszik egyszerre, hogy felsorolni sem lehet mindet.

Igyekeztem megállni, hogy ez az írás ne habzó szájú gyűlölködő fröcsögésbe menjen át. Nem ment. Rekordrövid okvetetlenkedés következik, mivel az Akasztófa sajnos nem érdemel többet.  

Tökéletes randifilm. Ennyi. Vidd el rá a csajod, a pasid, vagy a jobb kezed. Nem egy hibátlan alkotásban lesz részetek, de a Valami követ még így is köröket ver az idei horrorfelhozatal mezőnyére.

Sorozatunk második részében ezúttal is a modern horror gyökereivel foglalkozunk. Mary Shelley regénye, a Frankenstein után mostani cikkünkben a műfaj következő mérföldkövét vesszük górcső alá, amely szintén egy brit szerző, a többnyire kalandregényekkel foglalkozó Robert Louis Stevenson 1886-os kisregénye. Következzen a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete.

”Itt van, és még sincs itt”- hangzik el a tételmondat a filmben. Szerintünk jobb lett volna ha inkább nincs sehol, és ott is marad. A vetítés végeztével szerkesztőségünk oszlopos tagjai szinte menekültek a moziteremből. Az ominózus film az elolvasom gomb után ONLINE is megtekinthető!

Most induló, retró jellegű sorozatunkban arra vállalkozunk, hogy elkalauzoljuk az olvasót a geekség irodalmi gyökereihez. Habár az ókori görögökig nem kanyarodnánk vissza, igyekszünk a geekoszféra elengedhetetlenül fontos alapműveiből meríteni, amelyeket leginkább a "kötelező" jelzővel lehetne illetni. Első körben a modern horror megteremtőit vesszük górcső alá, ezúttal Mary Shelley Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című regényén keresztül.

A Hétköznapi Vámpírok kitűnően figurázta ki a vérszívós filmekben megjelenő általános, szinte már unalomig ismert karaktereket. A vámpírok filmes szerepelése szinte egy idős a mozgóképpel, a következőkben igyekszünk titeket végigkalauzolni azon az úton, hogyan lett egy fekete-fehér némafilmes rémből társadalmunk egyik legközkedveltebb kulturális terméke.