Retró hangulatú sorozatunk legújabb részében ismételten a geekség irodalmi gyökereit próbáljuk meg feltárni. Immáron harmadszor, és egyben utolsó alkalommal kíséreljük meg a modern horrorhoz vezető út bejárását. Ezúttal Bram Stoker 1897-es klasszikusa, a Drakula kerül górcső alá.

Sorozatunk második részében ezúttal is a modern horror gyökereivel foglalkozunk. Mary Shelley regénye, a Frankenstein után mostani cikkünkben a műfaj következő mérföldkövét vesszük górcső alá, amely szintén egy brit szerző, a többnyire kalandregényekkel foglalkozó Robert Louis Stevenson 1886-os kisregénye. Következzen a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete.

Most induló, retró jellegű sorozatunkban arra vállalkozunk, hogy elkalauzoljuk az olvasót a geekség irodalmi gyökereihez. Habár az ókori görögökig nem kanyarodnánk vissza, igyekszünk a geekoszféra elengedhetetlenül fontos alapműveiből meríteni, amelyeket leginkább a "kötelező" jelzővel lehetne illetni. Első körben a modern horror megteremtőit vesszük górcső alá, ezúttal Mary Shelley Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című regényén keresztül.

A brit szépirodalmi és filmes hagyományt követve, Mary Shelley halhatatlan remekműve, a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz időről-időre újra felüti fejét, és adott esetben új köntösbe bújtatva napvilágot lát, valamilyen formában. Így történt ez tavaly is, a második nagyjátékfilmjét jegyző Caradog W. James rendezte A gép esetében, amely ötletességével és sajátos megoldásaival szimpatikus módon igyekszik többé válni ennél, de végeredményben mégiscsak egy újkori Frankenstein és szörnye interpretációt fedezhetünk fel benne.