A vélemény, mint tudjuk, olyan, mint a popó: mindenkinek van, de nem mindenkié érdekel mindenkit. Most azonban, hogy az enyémre (mármint a véleményemre) kíváncsi néhány kolléga, megragadom az alkalmat, és néhány adat segítségével fejtegetem azt, hogy miért halott a szebb napokat látott Hollywood, és hogy mi van a halál után.

”Itt van, és még sincs itt”- hangzik el a tételmondat a filmben. Szerintünk jobb lett volna ha inkább nincs sehol, és ott is marad. A vetítés végeztével szerkesztőségünk oszlopos tagjai szinte menekültek a moziteremből. Az ominózus film az elolvasom gomb után ONLINE is megtekinthető!

Most kerül mozikba a Halálos Iramban hetedik része, mely a sors szomorú játéka miatt pont az autóbalesetben elhunyt Paul Walker utolsó főszerepe is egyben. Még mielőtt bevágódnánk a moziszékekbe, hogy Vin Diesel és barátai felbőgethessék a motorokat az orrunk előtt, szerkesztőségünk összeszedett 10 olyan filmet, amelyben így vagy úgy, de hatalmas dramaturgiai szerep jut a sebességnek. Az összeállítás ebben az esetben semmiképp sem tekinthető toplistának, inkább egyfajta műfaji helyzetkép az elmúlt évtizedek autós filmjeinek szinte végeláthatatlan dömpingjéből.

Tim Burton kézjegyét eléggé könnyű felismerni, bőven elég egyetlen filmjét látni, hogy lássuk, kivel is van dolgunk. Torz, expresszionista díszletek, torz expresszionista lelkek és éjsötéten morbid humor. Aki még szereti is a rendezőt, az azt is látja, hogy az utóbbi években sok mindennek lehet nevezni az alkotásait, csak éppen jónak nem. De mi a helyzet tavalyi filmjével, a Nagy szemekkel?

A héten került a mozikba Ujj Mészáros Károly, Liza, a rókatüdér című filmje, amelyben csak úgy hemzsegnek a Japánhoz köthető kulturális utalások. Ennek apropóján tíz másik olyan nyugati filmet szedtünk össze, amelyek az elmúlt évtizedekben nagyban meghatározták a japánokkal kapcsolatos nézeteinket.

Mi történik, ha a Hollywood-i blockbuster-gyártás megalomán „nagymesterét” rászabadítjuk egy örökzöld képregény- és rajzilmszéria brand-jére, hogy mondván készítsen belőle élőszereplős mozifilmet? Nem nehéz kitalálni: a 2007-es Transformers sül ki belőle, álá Michael Bay. Ez a tébolyult géniusz rendező A szikla, az Armageddon és a Bad Boys 1-2 alkalmával már megmutatta, hogy igazából nincs is neki szüksége komolyabb szkriptre ahhoz, hogy a saját szájíze szerint megkoreografált, mindent elsöprő akciójeleneteivel eladjon egy-egy filmet. Magyarán ő volt a tökéletes választás az óriásrobotok véget nem érő integalaktikus civódásának a nagyvászonra álmodásához. Vagy netán mégsem? Kivesézzük.

A 2007-ben készült Én kicsi szörnyem - A mélység legendája (The Water Horse: Legend of the Deep) valamelyest egy E.T. klón, azzal a különbséggel, hogy a főszereplő kisfiú nem egy földönkívülit, hanem a Loch Ness-i szörnyet rejtegeti a sufniban. A megvalósítás már kevésbé cuki, befogadható és szórakoztató, mint a Spielberg-film, de hogy miért, kiderül a Gyerekek és szörnyetegek elnevezésű 10. jubileumi podcastünk 2. részéből!

Az e heti leginkább várt premier az Így neveld a sárkányodat 2, ennek kapcsán jubileumi 10. podcastünkben olyan filmeket vizsgálunk, amelyben hangsúlyos szerepet kapnak a gyerekek és szörnyeteg háziállataik. Ennek a tematikának mi ágyazhatna meg jobban, mint Steven Spielberg 1982-es klasszikusa, az E.T. - a földönkívüli, amellyel kapcsolatban Dr. Hardlove és Mr. Rabbit kendőzetlen őszinteséggel vállalja fel gyermekkori frusztrációit. Az adás kitér arra is, vajon minek köszönhető a film sikeressége, illetve az azt övező kultstátusz.

Tom Cruise nem csupán egy színész, egy megosztó celebritás, de egy jelenség is Hollywoodban. A „Szcientológia Kapitánya”, illetve a híres-hírhedt ’Cruise-Pitt tengely’ egyik ellenpólusa sokat tett már le az asztalra, gondolunk itt mind a filmes karrierjére, mind a magánéleti botrányaira. Munkásságán belül, a nagyvásznon nem egyszer szállt már szembe azokkal a fránya idegenekkel: utóbb speciel csodálkozunk is azon, hogy a Függetlenség napjában nem Ő játszotta Will Smith pilóta-karakterét (hiszen mégiscsak Cruise = 'Maverick'). A héten érkezik a hazai mozikba is A holnap határa, ami immáron a 3. olyan darab lesz, melyben Tom barátunk földönkívüliekkel viaskodik. Ezúttal ennek apropóján vizsgáltuk meg az előző kettőt.

Steven Spielberg második nagyjátékfilmje, az 1971-es Párbaj lényegében nem más, mint a klasszikus farkas vs. bárány, macska vs. egér, alien vs. predator párharcok modern kori átirata, melyben az amerikai kultúra „a nagyobb jobb” és persze erősebb is, illetve a nyerges vontatókat övező általános tisztelet és félsz koncepcióin alapul. A sztori maga is olyan mint a már említett legendás ellentétek: azaz, már-már magától értetődő és persze egyszerű mint a bot. Mindez ugyanakkor mégsem éppen baj. Sőt, még a javára is válik.