Ash visszatért! Méghozzá egyenesen a sötét középkorba. Ami ezúttal még annál is sötétebbnek tűnik, miként azt a töriórákon megtanultuk. Szörnyetegek, boszorkányok továbbá démonok ólálkodnak mindenütt és sanyargatják a szerencsétlen egyszerű népeket. Utóbbiak viszont amilyen ostobák, Ash-t kiakarják végezni, merthogy olyan furcsa az öltözéke és mindemellett sokat jár a szája. Ebből sem lesz egyszerű kimásznia Raimiék kultikus hősének, de hát ki más is találná fel magát, ha nem Ash, a (csaknem) rutinos démonvadász?

Ash visszatért! Igen ám, csakhogy a hülyéje ugyanabba a kies-kietlen kunyhóba ruccant ki barátnőjével, Lindával, ahol már egyszer... Hoppá-hoppá, na álljon csak meg a menet! Szóval ez ugyanaz a ház, ugyanaz a barátnő és ugyanaz a Necronomicon? Mi folyik itt?! Hát ez a félnótás Ash nem tanult a 6 évvel korábban történt rémségekből? Egyáltalán hogy-hogy életben van még? Mi ez a megannyi déjá vu a sztoriban és úgy mégis miféle folytatás ez? Mivaaan?! - Ilyen és ehhez hasonló égető kérdések merülhetnének fel bennünk, ha még nem láttuk volna a Gonosz halott 2-t. De láttuk. És piszkosul élveztük.

1981-ben a Gonosz halott gyakorlatilag Sam Raimi válasza volt a fellángoló és elharapódzó új horror-lázra: az ún. slasher filmek hódítására. Ez a végtelenül abszurd, ámde egyúttal mégis sokkoló remekmű, nem csupán, hogy kifigurázta az új zsánert, de egyszersmind utat is mutatott: mondván valahogy így kellene ezt jól csinálni, gyerekek. Utóbb az pedig már csak hab a tortán, hogy megajándékozta a filmtörténelmet, minden idők egyik legvagányabb horrorhősével, a démonok láncfűrészes kedvencével: Ash-sel.

Az orosz Borisz Paszternak által megírt és 1957-ben, Olaszországban kiadott Zsivago doktor sosem volt egy nemes egyszerűséggel történelmi köntösbe bújtatott, hagyományos értelemben vett romantikus regény: a mű burkoltan az 1917-es forradalom kitörésével a nemzeten eluralkodó szovjet ideológiát és az új rezsim generálta későbbi defektusokat támadta. A megjelenése után hét év elteltével, a már életében is tekintélyes David Lean (Híd a Kwai folyón, Arábiai Lawrence) pedig Carlo Ponti producerrel közösen vette a bátorságot és filmre vitte ezt, a Hidegháború során nemzetközi vita tárgyát képező és a Szovjetunió által leginkábbis a pokolba kívánt történetet.

25 és 30 év közötti olvasóink biztosan emlékeznek rá, hogy egykoron A majmok bolygója olyan szerepet töltött be a Magyar Televízió műsorkínálatában, mint manapság a Reszkessetek betörők a kertévéken. Míg utóbbit minden esztendőben Karácsony környékén műsorra tűzik, addig a Charlton Heston fémjelezte alkotást mindig Húsvéthétfőn – jobbára délutánonként – sugározta a királyi televízió (a Christopher Reeve-féle Supermannel egyetemben). Ugyan manapság már ritkán veszik elő a filmarchívumból, de még a számos logikai bukfence és Heston modorossága ellenére is az új majmos film kapcsán megéri kikölcsönözni a Kalózöböl Tékából.

„A sivatagban nincs semmi és az senkinek sem elég.” – idézi fel maga David 8 (Prometheus, 2012) is az Arábiai Lawrence egyik legemlékezetesebb sorát. Eme 1962-ben bemutatott, a mesteri David Lean rendezte halhatatlan klasszikus annak a már akkortájt is legendás T. E. Lawrence-nek a történetét meséli el, aki az első világégés során mint a Brit Birodalom tisztje vett részt az 1916-18-as sínai és palesztin hadjáratban. Az arab erőket sikerre vezető Lawrence megformálója, Peter O’Toole sem akármilyen alakítást nyújtott a filmben, mely egyéb korabeli színészóriások mellett a szemet gyönyörködtető fényképezésével és epikus hangvételével méltán vált Nagy Britannia filmgyártásának egyik időtálló darabjává.

Steven Spielberg második nagyjátékfilmje, az 1971-es Párbaj lényegében nem más, mint a klasszikus farkas vs. bárány, macska vs. egér, alien vs. predator párharcok modern kori átirata, melyben az amerikai kultúra „a nagyobb jobb” és persze erősebb is, illetve a nyerges vontatókat övező általános tisztelet és félsz koncepcióin alapul. A sztori maga is olyan mint a már említett legendás ellentétek: azaz, már-már magától értetődő és persze egyszerű mint a bot. Mindez ugyanakkor mégsem éppen baj. Sőt, még a javára is válik.