Ash visszatért! Méghozzá egyenesen a sötét középkorba. Ami ezúttal még annál is sötétebbnek tűnik, miként azt a töriórákon megtanultuk. Szörnyetegek, boszorkányok továbbá démonok ólálkodnak mindenütt és sanyargatják a szerencsétlen egyszerű népeket. Utóbbiak viszont amilyen ostobák, Ash-t kiakarják végezni, merthogy olyan furcsa az öltözéke és mindemellett sokat jár a szája. Ebből sem lesz egyszerű kimásznia Raimiék kultikus hősének, de hát ki más is találná fel magát, ha nem Ash, a (csaknem) rutinos démonvadász?

Ash visszatért! Igen ám, csakhogy a hülyéje ugyanabba a kies-kietlen kunyhóba ruccant ki barátnőjével, Lindával, ahol már egyszer... Hoppá-hoppá, na álljon csak meg a menet! Szóval ez ugyanaz a ház, ugyanaz a barátnő és ugyanaz a Necronomicon? Mi folyik itt?! Hát ez a félnótás Ash nem tanult a 6 évvel korábban történt rémségekből? Egyáltalán hogy-hogy életben van még? Mi ez a megannyi déjá vu a sztoriban és úgy mégis miféle folytatás ez? Mivaaan?! - Ilyen és ehhez hasonló égető kérdések merülhetnének fel bennünk, ha még nem láttuk volna a Gonosz halott 2-t. De láttuk. És piszkosul élveztük.

1981-ben a Gonosz halott gyakorlatilag Sam Raimi válasza volt a fellángoló és elharapódzó új horror-lázra: az ún. slasher filmek hódítására. Ez a végtelenül abszurd, ámde egyúttal mégis sokkoló remekmű, nem csupán, hogy kifigurázta az új zsánert, de egyszersmind utat is mutatott: mondván valahogy így kellene ezt jól csinálni, gyerekek. Utóbb az pedig már csak hab a tortán, hogy megajándékozta a filmtörténelmet, minden idők egyik legvagányabb horrorhősével, a démonok láncfűrészes kedvencével: Ash-sel.