1981-ben a Gonosz halott gyakorlatilag Sam Raimi válasza volt a fellángoló és elharapódzó új horror-lázra: az ún. slasher filmek hódítására. Ez a végtelenül abszurd, ámde egyúttal mégis sokkoló remekmű, nem csupán, hogy kifigurázta az új zsánert, de egyszersmind utat is mutatott: mondván valahogy így kellene ezt jól csinálni, gyerekek. Utóbb az pedig már csak hab a tortán, hogy megajándékozta a filmtörténelmet, minden idők egyik legvagányabb horrorhősével, a démonok láncfűrészes kedvencével: Ash-sel.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy John Carpenter a horror/sci-fi zsánerek 80-as, 90-es évekbeli fenegyereke, ezen műfajok megreformálója, avagy egy olyan elborult lelkületű direktor, akinek szerepe túlértékelt. Kettőssége alkotásaiban is tetten érhető, az Elpusztíthatatlanok (They Live) című alkotására ugyan tele van olyan társadalmi mondanivalóval, amely ma 2014-ben is releváns, mégis a technikai megvalósítás olykor annyira gagyi, hogy a néző kínjában csak nevetni tud. Ráadásul ez az alkotás tartalmazza a filmtörténelem egyik legindokolatlanabb és leghosszabbra nyújtott utcai verekedését árnyékharcát is.  További részletek a testrablásokról szóló podcastünk második részében.