A művészetek sajátja, hogy egyes témák, karakterek felvetődnek benne újra és újra, úgy nagyjából az idők végezetéig. Nem szabadulunk egykönnyen az untig ismételt Odüsszeia-feldolgozásoktól vagy a Rómeó és Júlia ihletésű csöpögésektől. Jelenkorunk egyik ilyen reneszánszát élő témája nem más, mint Sir Arthur Conan Doyle zsenialitásban felülmúlhatatlan nyomozófigurája, Sherlock Holmes valamint hű segítője és egyben krónikása, Dr. Watson.

Jómagam már A Gyűrűk ura filmeken sem pörögtem annyira (annak ellenére, hogy nagyon szeretem a könyvek világát, vártam és szerettem a filmeket) de anno mikor bejelentették, hogy az alig 200 oldalas könyvből, A hobbitból egyenesen TRILÓGIÁT fognak készíteni, félni kezdtem. Végül ehhez érkezett most meg a záróakkord.

J. K. Rowling Harry Pottere óta minden filmstúdió meg akarja találni a maga aranytojást tojó szériáját, olyan alkotások formájában, amelyek könyvverziója már meghódította a tinédzserlelkeket (értsd: bejáratott brand), és bízvást sokakat vonzana be a mozipénztárakhoz is. Ezek zömében a kamaszkori elveszettség, önkeresés, coming of age tematikáját járják körül, nem túl hétköznapi köntösbe (többnyire valamilyen disztopikus, sci-fi, avagy okkult környezetbe) helyezve. A távolról sem jól sikerült Az emlékek őre premierje kapcsán összegyűjtöttük azokat a kimondottan young-adult regényekből készült filmeket a 2000-es évekből, amelyek kritikai fogadtatása, és jegyeladási statisztikái mutatják, egy bestseller alapvetően nem predesztinál gigahasznot, ha a film szar.

Igencsak felfokozott várakozás övezi az X-Men - Az eljövendő múlt napjait, amit szerencsére a némi pillangóhatással megspékelt nagyívű, eseményközpontú történet be is vált. Bryan Singer műve úgy epikus, hogy közben nem rombolja le a vásznon a fél világot. A Bosszúállók franchise kihívóra találhat. (Ezen az eseményen személyesen is kivesézzük!)

Mutánsok: a modern világ közellenségei. Annyi van belőlük, mint égen a csillag, némelyikük (de minimum a többségük) képességei irigylésre méltóak, mégis mindig a túlélésért kell küzdeniük, mert az egoista homo sapiensek nem szívlelik őket. Méghozzá nagyon nem, legalábbis ez az általános helyzet, a filmek szerint. A valóság viszont enyhén szólva is teljesen más: nemhogy nem bírjuk, de lássuk be; egyenesen imádjuk ezeket a túlfejlett szerencsétleneket! Hogy miért? Nos pontosan azért, amiért „elvileg” rühellnünk kellene mindet: azok miatt a piszok jó adottságaik miatt. Nem is éppen véletlen az, hogy a közelgő X-Men: Az eljövendő múlt napjai immáron a 7. nagyjátékfilm a sorban, mely ezekkel a „szörnyszülöttekkel” foglalkozik. Erre, illetve a rajongói napunkra készülődvén összeszedtük és rangsoroltuk tehát, hogy milyen is lett az a bizonyos eddigi 6 mutánsos alkotás.