Múlt hónapban befejeződött a modern horror kialakulásának feltérképezésére tett kísérletünk, a sorozat viszont korántsem ért véget, ugyanis a geekoszférát nem ez az egyetlen műfaj jellemzi. Most a sci-fi elődjeinek vizeire evezünk, amelyhez legalább a XVI. századig kell visszakanyarodnunk, egészen az angol filozófus, Morus Tamás Utópiájáig.

Eleinte még csak elkeserítő, de később már szörnyű is a kép, amit 2027 Angliájáról fest Alfonso Cuarón filmje. Az összeomló, kaotikus világ minden tájáról a nehézségek árán, de még kitartó Nagy Britanniába menekülnek az emberek, ahol viszont gettókba zárják őket. Ezen felül 2009 óta nem születnek gyerekek, a meddőség lett úrrá a bolygón. Egy földalatti mozgalom beszervezi hősünket, Clive Owent, aki elvesztette fiát. Vidám részeket szinte csak Michael Caine karaktere okoz, aki Deep Purple-t hallgat, és epres füvet árul. Kiderül, hogy a „jók” se hibátlanok, és egy értelmetlen háború közepette kell boldogulnia Theonak és az utolsó terhes lánynak.

Hát eljött ez a nap is. Megérkezett az, amire kerek egy évet kellet várnunk. Megtekintettük A beavatott sorozat: A Lázadó című fejezetét. Egy évvel ezelőtt már beszéltünk a széria első darabjáról, akkor egy vidám hangulatú elemzést sikerült összehoznunk, hiába dübörögtek a fikagenerátorok. De most valami megtört bennünk. Minden tiszteletünk azoké akik képesek értelmezni ezt a filmet, mert nekünk nagyon nem ment...

Egy filmmel kapcsolatban nem szeretek hatalmas kinyilatkozásokat tenni, igyekszem kerülni, hogy tételmondatként megfogalmazzam, JÓ vagy ROSSZ. Ez egyfajta saját policy, és mindig tartom is hozzá magam, minden esetben próbálom egy alkotás negatív és pozitív tulajdonságait kidomborítani, aztán ha a mérleg nyelve elbillen, úgy is kiderül a véleményem. A lázadó esetében azonban kénytelen vagyok arcon köpni magam és elveimet, nem tudom mással kezdeni a kritikámat, mint azzal, hogy ez a film ROSSZ! Sőt, BÜNTETNIVALÓAN ROSSZ. Ráadásul nincs benne semmi, amivel kapcsolatban megbocsátóbb lennék, mert egyszerűen ostoba, és a nézőit is annak nézi.

Sorozatunk első részében bepillantást nyertünk a műfaj eredetébe, történelmi és irodalmi vonatkozásaiba valamint a híres/hírhedt George A. Romero egy-két korai darabjára is ránéztünk. Ebben a részben megvizsgáljuk a zombiapokalipszis fogalmát és körül járjuk, hogy milyen két ős-archetípus mutatkozik meg ezekben az apokalipszist vizionáló feldolgozásokban.

Mostanság a sci-fi irodalmon belül elég nagy divatja lett a szingularitással foglalkozó regényeknek, amelyek az ember és a technológia kapcsolatát boncolgatják. A téma rendkívül érdekes és komplex morális-filozófiai-teológiai hozadékkal bír, amit az írók így vagy úgy, de mindenképpen elővesznek, aztán csak a felszínét karcolják vagy éppenséggel ízekre szaggatják és hemperegnek a levében. Ramez Naam valahol a kettő között van, képzeletbeli lékelőkéssel közelít a kérdéskörhöz, így sikerül egyensúlyt találnia az "agytépően kevés" és a "gyomorforgatóan sok" között.

Idén a Geek Filmklub és egyben a Live Podcast első adásában a svéd-dán-norvég-finn animációs film, a Metropia mélységeiben merültünk hanyatt: olajhiány, mindent összekötő európai metróhálózat, hangok a fejben és egy különös sampon, amely valójában az emberek gondolatait irányítja. Érdekes disztópia, furcsa hangulat, izgalmas látványvilág, zavaró végkicsöngés.

Wachowskiék – akik valaha még fivérek voltak, mára viszont max "testvéreknek" definiálhatjuk őket – másfél évtizedes jelenlétükkel a hollywoodi (látvány)filmgyártás számottevő alakjaivá váltak. Az 1996-ban a Fülledtséggel debütáló, majd 3 évvel később a Mátrixszal egycsapásra a csúcsra érő és filmtörténetet író Andy és Lana (ex-Larry) Wachowski azóta sem tétlenkedtek. Noha nevüket még mindig jóformán a Mátrix-trilógia szinonimájaként emlegetjük, mégis az évek során írtak és rendeztek még ezt-azt – amelyek sorát holnaptól a Jupiter felemelkedése fogja bővíteni –, ennek apropóján pedig rangsoroltuk eddigi munkáikat. – Kapcsold be az övet, Dorothy!

Bár úgy tűnhet, hogy a médiát, az információ-áramlást és a globalizációt már minden oldalról megkritizálták, Az éhezők viadala harmadik részének első felvonása még az eddigieknél is érzékletesebben veszi elő a kérdést. Ugyan ezúttal is a személyesség és a nyilvánosság közötti nagyon vékony határvonalat veszi górcső alá, bekerül a rendszerbe a jelkép szerepe mint az eseményektől függő változó tényező vizsgálata is.

Disztópia Magyarországon! Az unalom és a kilátástalanság torát ülik meg ebben a filmben és persze ha már ott vannak, akkor sor kerül egy kis embervadászatra is. A Magyar sci-fi egyik méltatlanul elfeledett filmje Az erőd, amely finoman böködi a dekadens nyugat vélt vagy valós képmutatását. Hajtás után a filmet is megtekinthetitek, már csak azért is, mert "A golyós lőszér kérem, az egy nagyon komoly dolog!"