Wachowskiék – akik valaha még fivérek voltak, mára viszont max "testvéreknek" definiálhatjuk őket – másfél évtizedes jelenlétükkel a hollywoodi (látvány)filmgyártás számottevő alakjaivá váltak. Az 1996-ban a Fülledtséggel debütáló, majd 3 évvel később a Mátrixszal egycsapásra a csúcsra érő és filmtörténetet író Andy és Lana (ex-Larry) Wachowski azóta sem tétlenkedtek. Noha nevüket még mindig jóformán a Mátrix-trilógia szinonimájaként emlegetjük, mégis az évek során írtak és rendeztek még ezt-azt – amelyek sorát holnaptól a Jupiter felemelkedése fogja bővíteni –, ennek apropóján pedig rangsoroltuk eddigi munkáikat. – Kapcsold be az övet, Dorothy!
5. Speed Racer – Totál turbó (Speed Racer, 2008)
Kezdjük azzal a filmmel, amit jó eséllyel még a testvérek is bánnak. Ez a lármás, kapkodó, több mint kétórás mozgóképes stroboszkóp-manifesztáció valóságos kínzás lehet bárkinek, aki van olyan meggondolatlan, hogy abszolválja. Az azonos című japán anime és manga élőszereplős változata ugyan tény és való, valóban olyan, mint egy megelevenedő keleti képregényfüzet, de hogy éppen mit szívtak a Wachowskik akkoriban, amikor ezt szülték, azt senki sem tudja. Nem kizárt, hogy még a Mátrix – Forradalmak bukásából lábadoztak, azért nem voltak formában... Mindazonáltal ami még ennél is nagyobb rejtélye a Speed Racernek, az az, hogy mit kerestek ebben az őrületben olyan nevek, mint John Goodman, Susan Sarandon, és Emile Hirsch? Miután egyikük sem egy "utolsó" színész, így vélhetően félrevezették őket, mondván ez egy mozgalmas, látványos film lesz. Végeredményben persze az is lett, csakhogy amolyan dilettáns, Transformers-módra: óriásrobotok helyett agybeteg autóversenyekkel.
4. Mátrix - Forradalmak (The Matrix Revolutions, 2003)
Következzen a híres-neves és utólag enyhén szólva is ellentmondásos megítéléssel bíró Mátrix-franchise fekete báránya, az epikus disztópia-látomást lezáró Forradalmak. Ez az a rész, ami – maradva a mangás és animés analógiánál – olyan lett, mint egy Dragon Ball Z epizód: a két szupercsillagharcos, Neo és Smith a végtelenné nyújtott küzdelmük során rettenetesen összecsapnak. Röpdösnek, a levegőben verekednek és a dézsábólöntvezuhogóesőben gyakorta egy-egy nukleáris csapással felérő egymásnak ütközést vágnak le, hogy aztán csakúgy záporozzon a víz mindenfelé. Mindeközben a halandó zioni pórnép a maszek személyi lépegetőivel irtja a repülő polipokat, amikből annyi van, hogy mellettük még az oroszok is elszégyellhetik magukat. Ez ám a szuperprodukció! Kár, hogy az alapfilmhez képest – de még az Újratöltvével összevetve is – egy vizuális orgiába fulladó borzalom lett. De legalább Hugo Weaving ebben is király volt.
3. Mátrix - Újratöltve (The Matrix Reloaded, 2003)
Íme a második Mátrix-installáció (avagy az első bővítmény), ami lássuk be: egy roppant érdekes darab lett, minden kuszaságának és aránytalanságának dacára. Először is azért, mert habár már kezdettől fogva nem hittük el Wachowskiéknak azt a humbugot, hogy "márpedig ők bizony eleve három filmet terveztek, nem egyet", mindazonáltal sikerült olyan irányt venniük az Újratöltve elején, ami tényleg izgalmas volt és nézette magát. Neo az a szuperhős lett, amit az alapfilm vége predesztinált, erre pedig szépen építkeztek azok az impozáns harci jelenetek, mint a Neo vs. feltuningolt ügynöktrió, a Neo vs. Smith-klóntestvériség, és a Neo vs. csatlós balfácánok a kastély lépcsős múzeumtermében (vagy ilyesmi). Miután a film első kétharmadában főként ezek a jelenetek dominálnak, ezért utólag a produkció legnagyobb kihagyott ziccere az, hogy nem került sor benne a Neo vs. albínó szellemikrek összecsapásra, pedig annyira adta volna magát a koncepció. Nagy kár. Azok ketten is hogyan voltak képesek kinyíratni magukat azzal a béna kocsifelrobbanással? Nonszensz. A pofás verekedéseket és az ütős autópályás részt leszámítva, az Újratöltve a fennmaradó játékidejében túlkomplikált, nehézkes, plusz még lezáratlan is, ezáltal csaknem nézhetetlen.
2. Felhőatlasz (Cloud Atlas, 2012)
Második lett listánkon az a film, ami minden apró hibája és minden (az alapjául szolgáló regényben foglaltakhoz képest) csendes, de mégis kedves az életről tanítani akarása ellenére egy valóságos műalkotás. A Felhőatlasz ugyanis a maga hat történetszálával és a különböző korokban különböző alakban manifesztálódó karaktereivel – akiket egytől-egyig csupa kiváló színész játszik – egy hatalmas bravúr, amit Andy és Larry Lana Wachowski a német Tom Tykwerrel egymásra találva mesterien adaptáltak filmre. Sokan úgy tartották, ezt az irodalmi művet egyszerűen nem lehet mozgóképesíteni, de talán éppen ezért vonták be Tykwert, aki az ugyancsak megfilmesíthetetlennek tartott Parfüm: Egy gyilkos történetével már egyszer bebizonyította, hogy a moziban márpedig semmi sem lehetetlen. Egyébként a Felhőatlasz nagyszerűségének és komplikáltságának ékes példája az, hogy erről a történetről mesélni szinte nem is lehet: egyszerűen látni kell. Ellenben azt még érdemes leszögezni, hogy a briliáns szerkezet, a remek alakítások és a konstans tökéletes látványvilág mellett – ugyancsak a sokoldalú Tykwernek köszönhetően – egy fájdalmasan szép zenei anyagot rittyentettek a produkcióhoz. Ezért pedig utólag is jár a külön dicséret.
1. Mátrix (The Matrix, 1999)
Nos, Mr. Anderson, Dorothy, kedves egybegyűltek: mi más is lehetne az első számú, a No.1. Wachowski-film, mint a Kiválasztott megkerülésének meséje, a rendszert leleplező nagy tanítás, a golyóídő fogalmával a világot megörvendeztető kultuszfilm? Naná, hogy semmi. Lássuk be: ha ez nem egy Wachowski TOP 5 lenne, hanem mondjuk egy Legmeghatározóbb filmek az ezredfordulón innen és túl lista, a Mátrix akkor is előkelő (azaz jó eséllyel győztes) pozíciót foglalna el rajta. A testvérek okosan kidolgozott és eredeti sztorija minden szempontból csaknem hibátlan: mind dramaturgiailag, mind technikailag zseniális, ráadásul az utóbbi tekintetében még messze meg is előzte a korát. Az azóta már ugyancsak kultikussá vált figurákra összeválogatott színészgárda is telitalálat volt: a Keanu Reeves, Laurence Fishburne, Carrie-Anne Moss és Hugo Weaving négyes rengeteget tesznek hozzá a produkció sikeréhez. Pláne Reeves, akinek a második neve ezzel a szerepével egy életre a Neo lett, sőt: a Kiválasztottként akkoriban még azt is elhitte magáról, hogy gyorstalpalón megtanult kung-fuzni. Halkan jegyzem meg, hogy nála a Mátrixban (illetve később az egész trilógiában) csak egyvalaki tudott még emblematikusabbat alakítani: ő Hugo Weaving, aki a többiekkel ellentétben a nevetséges folytatásokban is tovább brillírozott és nem csak verekedett. Egy szó mint száz: lehetne itt a Mátrixot dicsőíteni napestig, de már 16 éve úgyis mind jól tudjuk, hogy mekkora korszakos alkotás lett ez. Na meg persze azt is, hogy Kansas nem létezik többé...
Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!
Utolsó kommentek