Hát eljött ez a nap is. Megérkezett az, amire kerek egy évet kellet várnunk. Megtekintettük A beavatott sorozat: A Lázadó című fejezetét. Egy évvel ezelőtt már beszéltünk a széria első darabjáról, akkor egy vidám hangulatú elemzést sikerült összehoznunk, hiába dübörögtek a fikagenerátorok. De most valami megtört bennünk. Minden tiszteletünk azoké akik képesek értelmezni ezt a filmet, mert nekünk nagyon nem ment...

Egy filmmel kapcsolatban nem szeretek hatalmas kinyilatkozásokat tenni, igyekszem kerülni, hogy tételmondatként megfogalmazzam, JÓ vagy ROSSZ. Ez egyfajta saját policy, és mindig tartom is hozzá magam, minden esetben próbálom egy alkotás negatív és pozitív tulajdonságait kidomborítani, aztán ha a mérleg nyelve elbillen, úgy is kiderül a véleményem. A lázadó esetében azonban kénytelen vagyok arcon köpni magam és elveimet, nem tudom mással kezdeni a kritikámat, mint azzal, hogy ez a film ROSSZ! Sőt, BÜNTETNIVALÓAN ROSSZ. Ráadásul nincs benne semmi, amivel kapcsolatban megbocsátóbb lennék, mert egyszerűen ostoba, és a nézőit is annak nézi.

A mozipénztárak előtt csúfondárosan megbukott – történetében, dramaturgiájában és ideológiájában egyaránt gyenge tákolmányú – Divergenttel foglalkozunk a Gyerekek és fegyverek elnevezésű podcastünk zárórészében. Az epizód valójában Amikor hülyének van nézve az ember alcímet is viselhetné.