Az egy dolog, hogy a 2001: Űrodüsszeia cselekménye, kérdésfelvetései és állításai, illetve benyomásai ma is megosztóak. Mert akkor ezt most az alkotók úgy gondolták, vagy amúgy, netán-tán sehogy, vagy esetleg mégis? Ezen lehet vitázni. Azzal azonban nem igazán, hogy Stanley Kubrick klasszikusa nem csak témája, hanem megvalósítása okán is filmtörténeti mérföldkővé dermedt – rögtön a bemutatása pillanatában.

2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey): egy film, egy páratlan műalkotás, egy sci-fis értelemben vett fogalom. Ez a Stanley Kubricknak köszönhető, 1968-as tudományos fantasztikus alapmű nem csupán eredeti és innovatív volt a maga idejében, de egyúttal irányt is mutatott és vitathatatlanul meghatározta a műfaj mozgóképes jövőjét is. A mára már abszolút klasszikusnak tekintett darab előtt tisztelegvén, egyúttal nagyságának okairól megemlékezvén, összeszedtük, melyek is azok az elemek, (nem X, hanem IQ-) faktorok, melyek alapvetően meghatározzák és emlékezetessé teszik ezt az epikus filmet.

A héten újra moziba kerül Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című science-fiction klasszikusa, méghozzá a Pannonia Entertainment Kft. közbenjárásával, akiknek az elmúlt évben a Nyolcadik utas, a halál újrázását is köszönhettük. Az ilyen digitalizált nosztalgiavetítések számos előnnyel és sajnos hátránnyal is járnak egyszerre, de ez semmiképp sem lehet akadálya egy tényleg erőteljes moziélménynek. Mi már megnéztük, elmondjuk milyen.

Az év talán egyik legjobban várt filmje Cristopher Nolan sci-fije: az Interstellar. Az olykor 2001: Űrodüsszeiai mélységeket is megidéző pillanatok mellett jut idő egy kis elmélkedésre a kozmosz nagy titkain, megspékelve a modern család általános problémáival. Apa és lánya kapcsolat soha nem volt még ilyen "sci-fi"-sen reprezentálva, nem is beszélve arról, ha apunak nem csak a melóhelyen kell sokáig maradnia, hanem speciel egy másik galaxisban van dolga. Az Insterstellar a székhez szögez, de kellő mértékben próbára teheti az ember szívét és tudományos ismereteit a Világmindenségről. FIGYELEM! A podcast kivételesen SPOILERT tartalmazhat! Kritikánkat a filmről itt olvashatjátok!

(Spoilermentes) Az új évezred filmes messiása, Christopher Nolan már több ízben bizonyította, hogy ha a közönségnek van igénye az innováció kombinálására a minőségi szórakoztatással, akkor Ő a globális nép ideális embere. Némely korábbi, nem csupán egyedülállóan reprezentált, de felettébb ambiciózus művében (úgy mint a Mementó és az Eredet) már párszor olyan vakmerő ötleteket valósított meg, amilyeneket egészen odáig senki sem. Nincs is ez másként aktuális megaprodukciójával, a Csillagok közöttel sem, ami egyúttal a sci-fi filmek királyával, a 2001: Űrodüsszeiával  is megkísérel egy szintre emelkedni. Hogy sikerül-e? Az eredményről hajtás után.

25 és 30 év közötti olvasóink biztosan emlékeznek rá, hogy egykoron A majmok bolygója olyan szerepet töltött be a Magyar Televízió műsorkínálatában, mint manapság a Reszkessetek betörők a kertévéken. Míg utóbbit minden esztendőben Karácsony környékén műsorra tűzik, addig a Charlton Heston fémjelezte alkotást mindig Húsvéthétfőn – jobbára délutánonként – sugározta a királyi televízió (a Christopher Reeve-féle Supermannel egyetemben). Ugyan manapság már ritkán veszik elő a filmarchívumból, de még a számos logikai bukfence és Heston modorossága ellenére is az új majmos film kapcsán megéri kikölcsönözni a Kalózöböl Tékából.

Az 1984-ben készült, 2010: A kapcsolat éve akár iskolapéldája is lehetne annak, hogy miként is kell egy vitathatatlanul kolosszális, legendás mű mitikusságát a sárba tiporva, annak minden egyes titokzatos eleméről a leplet lehullajtani. Ugyanis ez, a 2001: Űrodüsszeia arcátlan folytatásának szánt űrparádé minden, csak nem méltó a nagy elődhöz, mely utóbbit nem mellesleg minden sci-fi filmek alfájaként tartunk számon. Elnézve utóbb a 2010-et, a helyzet sajnos az, hogy ha létezett valaha alapmű, amit sosem lett volna szabad folytatni, akkor az valóban Stanley Kubrick klasszikusa volt.