Leírás

Roboraptor Blog - Ahol a geekoszféra kezdődik...

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

Az 1984-ben készült, 2010: A kapcsolat éve akár iskolapéldája is lehetne annak, hogy miként is kell egy vitathatatlanul kolosszális, legendás mű mitikusságát a sárba tiporva, annak minden egyes titokzatos eleméről a leplet lehullajtani. Ugyanis ez, a 2001: Űrodüsszeia arcátlan folytatásának szánt űrparádé minden, csak nem méltó a nagy elődhöz, mely utóbbit nem mellesleg minden sci-fi filmek alfájaként tartunk számon. Elnézve utóbb a 2010-et, a helyzet sajnos az, hogy ha létezett valaha alapmű, amit sosem lett volna szabad folytatni, akkor az valóban Stanley Kubrick klasszikusa volt.

2010 main_1.jpg

Az ugyancsak Arthur C. Clarke művén alapuló folytatás (melyet ugyan kizárólag a 2001 sikerén felbuzdulva írt...), már a címéből adódóan is értelemszerűen 9 évvel az Űrodüsszeia után játszódik. Ekkor, a még mindig hidegháborúsan versengő ruszkik gondolnak egyet és mondván ők vagányabbak és úgyis előbb jutnának el a Jupiter mellett parkoló pályán hagyott Discovery One-hoz, megkeresik és magukhoz édesgetik azt a Dr. Heywood R. Floyd-ot, akit míg az Űrodüsszeiában egy bizonyos William Sylvester játszott, addig ezúttal már a jó öreg Roy Scheider (Cápa-filmek, Kék Villám) alakít. Persze nem véletlenül kell ám Ő a szovjeteknek; Dr. Floyd volt ugyanis a Discovery One küldetésének szellemi atyja, és annak kudarcának következményeképpen mind a mai napig eszi a fene, amiért a hajó elveszett. Szóval az oroszok már a spájzában vannak és szép szavakkal elcsábítják, Heywood barátunk pedig az USA elnökének jóváhagyásával átáll az Erő vörös oldalára és az Alexei Leonov elnevezésű csillaghajó fedélzetén útra is kél a Jupiterhez, hogy végre kiderítsék mi történt a Discovery-vel, HAL-lel, avagy éppenséggel az eltűnt David Bowman-nel...

2010 005.jpg

Mindez frankó és ígéretes is tudna lenni eddig a pontig, csakhogy már eleve előbb a körítés, utóbb pedig a cselekmény alakulása is olyannyira lehangolóan 20. századiak, hogy azt az Űrodüsszeia tükrében már-már rossz nézni. Na már most, kezdjük azzal, hogy miután a 2010 a Földön kezdődik, így már annak első jelenete halálos csapást mér a nagy előd egyik esszenciájára; mégpedig arra, hogy annak a színtisztán az űrben felépített világa abszolúte időtlen volt, a mindenkori nézőben a fejlett jövő illúzióját keltette. Ezzel szemben a folytatás nyersen a képünkbe vágja, hogy ez bizony nem így van, ideje a hiperálomból felébrednünk, ugyanis a 2000-es évek még nagyon is a mát jelentik, semmint a modern, távoli jövőt. Na mármost, elméletileg bármennyire is igazuk van a készítőknek, mégis, ha valaki a 2001 kellemes, szinte megrészegítő űrbeli álomvilágára apellálva közelíti meg A kapcsolat évét, akkor az bizony könnyedén pofára eshet, az ezredforduló jelene okozta kijózanító tockosnak hála.

2010 004.jpg

A továbbiakban, amennyiben a kedves néző túltette magát a kezdeti megrázkódtatáson, úgy eleinte még szinte várakozás teli lelkiállapotban révedhet az eseményekre, hiszen maga a cselekmény alapvetően jól és ígéretesen indul. A nagy elődben már lényegében agyonrágott több éves hibernációval járó utazásos részt szépen átugorják a készítők, mondván az most nem kell, ennélfogva az Alexei Leonov fedélzetét és a ruszkikat is akkor ismerhetjük meg, amikor már a Jupiter közelébe értek. Nem mellesleg komolyan megmosolyogtató a hajó belső világa, hiszen ha felidézzük a Discovery One enteriőrjét, akkor míg abban laboratóriumi körülmények uralkodtak, addig a szovjet szuperhajó olyan, mintha legalábbis a sötét középkorból szalajtották volna. Szerencsétlen oroszoknak az amúgy kívülről pofás, méretes lélekvesztő egyes részeiben majdhogynem zseblámpával kell világítaniuk ahhoz, hogy lássanak is valamit odabent… Mindenesetre végre aztán felébresztik a potyautas Heywood Floyd-ot és onnantól  kezdve elszabadul a (ha nem is éppen pokol, de a) bárgyú ostobaságok tárháza.

2010 002_1.jpg

Természetesen sorolhatnám, hogy mik is azok az elemek és motívumok a 2010-ben, melyek utóbb hol agyzsibbasztó, hol kiábrándító hatással tudnak lenni a nézőre. A teljesség igénye nélkül ilyen például a Discovery One-ra történő rákapcsolódás során bemutatott szovjet-jenki páros űrséta eszméletlen bénázása, a HAL 9000 újra üzembe helyezési metódusának végtelen logikátlansága, illetve (a hab a tortán:) a Dave Bowman alakváltós megjelenésének egészen elképesztő értelmetlensége. A későbbiekben az alkotók még mindezen felül is tudják emelni a tétet, hiszen a legendás monolit több, korábban még soha nem látott permutációját is felvonultatják a filmben, de az ekkor már menthetetlen kuszaságát a műnek mindezek nemhogy nem orvosolják, sőt mi több: csak jobban elmélyítik. A darab vége felé közeledvén a nézőben immáron a zavarodottság és a hitetlenkedés elkedvetlenítő kombinációja alakul ki, melyet még afféle kegyelemdöfésként tetőznek is azzal, hogy befejezésül olyan orbitális és kiszámítható világbéke alakul ki az univerzumban, hogy az már-már szinte lehangoló.

2010 001.jpg

Összességében a 2010: A kapcsolat éve kapcsán elmondható, hogy a film az abszurd történések még abszurdabb sorozatának tükrében mindenről szól, csak arról nem, amiről kellene neki. Folytatásnak ugyan nem teljesen alkalmatlan, de legalábbis tökéletesen méltatlan. Ha valamire, akkor arra aztán nem lehet panasz, hogy nem kapunk válaszokat az Űrodüsszeia egyes kérdéseire, mert végső soron kapunk, de hogy azokat nem köszönjük meg és nem tesszük zsebre, az fix. A kifürkészhetetlen David Bowman is hiába tűnik fel, nem tudunk meg tőle/róla semmi konstruktívat sem. Merő egy ellentmondás marad az egész. Az pedig már inkább csak szarkasztikusan megmosolyogtató, hogy az egész filmet körüllengi a hidegháborús acsarkodás, mellyel többet is foglalkoznak mint magával a Jupiterrel, a Discovery-vel és a monolitokkal együttvéve. Ez a 2001 kortalanságának fényében utóbb még nagyobb szarvashibának minősül. Hiszen hiába is született a történet a ’80-as évek elején, mégis egyszerűen több mint hallatlan az, hogy egy ilyen volumenű tudományos-fantasztikus mű középpontjában, mely ráadásul már 2010-ben játszódik, még mindig az amerikai és orosz feszültség és ellenségeskedés kell, hogy álljon. Ahelyett, hogy megtudnánk valami hasznosíthatót mondjuk a titokzatos monolitok eredetéről, illetve azoknak céljáról az univerzumban. Lényeg a lényeg: A kapcsolat évét alapvetően nem ajánlom senkinek, főleg nem azoknak akik a 2001-et egy korszakalkotó műnek tartják, mert ez a folytatás sajnos elkeserítően sokat tesz azért, hogy még az előd nagyságát is lealacsonyítsa.

2010 004_1.jpg
 2010: A kapcsolat éve (2010: The Year We Make Contact, 1984)
Értékelés: 10/5 raptor
- Rendezte: Peter Hyams
- Szereplők: Roy Scheider, Helen Mirren, John Lithgow, Keir Dullea

 

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!

Címkék: kritika sci-fi Helen Mirren 2001: A Space Odyssey 2001: Űrodüsszeia John Lithgow Roy Scheider HAL 9000 Dave Bowman Keir Dullea Arthur C. Clarke Peter Hyams 2010: The Year We Make Contact

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://roboraptor.blog.hu/api/trackback/id/tr696486921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pirx 2014.07.11. 14:54:31

Hm... Kedves Blogger! Olvastad a 2010-et?

Pirx 2014.07.11. 14:56:23

Hm... Kedves Blogger! Olvastad a 2010-et?

Pirx 2014.07.11. 14:58:15

És bocs a duplázásért. :)

Pirx 2014.07.11. 15:59:04

A 2010 egyik legfontosabb alapja a könyvben, a hidegháború. Ami pont Bowman "szelleme" miatt válik forróvá. És a verseny a Kínaiakkal.
A hibaként felhánytorgatott részek, mind megtalálhatóak a könyvben, és ugyanúgy, ahogy a 2001 sem igen érthető meg a könyv nélkül (hiszen a könyv a filmből született, maga Clarke írta a 2010 előszavában, hogy igencsak drága módja volt az inspirációnak).
Mondom mindezt úgy, hogy az egész sorozat a kedvencem.
Véleményem szerint pont az űrséta, mikor átszállnak a Discoveryre a filmtörténet egyik legjobb pillanata, még egy 72 centis CRT TV-n is meg tudja mutatni azt a térérzetet, mi több tériszont, amivel az amerikai mérnök küzd.
A sötét űrhajóbeli képek a kor divatja (Nyolcadik utas, vagy akár a Hármas számű űrbázis is említhető)
A konyvebn sincs valódi magyarázat a monolitok mibenlétére, talán - ha jól emlékszem Floyd, de nem biztos - mikor azt mondják, hogy az idegenek svájci bicskája, miután a Jupiterből csillagot csinál, mikor a tömegének megnövelésével beindítja a fúziüt benne.
Szerintem sokkal precízebb képet adott azzal, hogy nem egy elképzelt világot mutatott, hanem a ma díszleteibe tette be, kis apró változtatásokkal a történetet. (Mikor Floyd az űrutazásra készülve kocog a fiával magam mellett, elmegy mellettük egy villanyautó)
Mindenesetre akkor, is, ma is azt mondom, hogy amíg a 2001 minden érthetetlensége ellenére korszakalkotó, mert az első olyan film volt, ami a maga valójában akarta megmutatni a világűrt, addig a 2010 egy nagyon jó iparos munka, ami megpróbált a szélesebb tömegekhez is szólni (ahogy látom nem sikerült)
Ha valaki elolvasssa mind a négy könyvet erről a történetről, akkor ki tud alakulni egy érthető, konzekvens kép.Anélkül...nem tudom.
Amúgy is nagyon nehéz Clarke igen rövis, gyakran egy oldalas fejezeteit, a végükön a fenntartott kérdésekkel visszaadni filmen. Se a 2001-ben, se a 2010-ben nem sikerült.

nandras01 2014.07.11. 16:05:20

az igaz, hogy a nyomába sem érhet a 2001- nek, de azért nem ennyire rossz ez a film.
egyszer elmegy :)

st ranger 2014.07.11. 18:34:28

Kedves @Pirx, megmondom őszintén, hogy nem, nem olvastam, pedig kedvelem Clarke-ot és a munkásságát. Ugyanakkor éppen azért nem olvastam el szándékosan, mert egyfelől miután a 2001 eredendően nem irodalmi műnek indult (hanem forgatókönyvnek), mégis utóbb sajnos azzá (is) vált. Másfelől meg hát igen: a mester később még folytatást is írt hozzá... Nekem mindez már túlságosan is sikerhajhászás volt, még akkor is, ha egy Arthur C. Clarke-ról van szó. Hovatovább közismert, hogy anno Kubrick maga is megmondta, hogy egyáltalán nem támogatja és nem is értékeli a 2010 cselekményét és annak mozgóképes elkészítését sem. Ráadásul Ő még csak nem is ily enyhén fogalmazott...

A 2001 nagyszerűsége többek között éppen azokban a megválaszolatlan kérdésekben rejlik. Ezeket pediglen soha nem is kellett volna megkísérelni tovább boncolgatni. Csupán úgy kellett volna hagyni őket, a misztikus és bizarr valójukban. Olyan ez az egész mint az univerzum maga. Valójában azt sem ismerjük, ellenben kérdésünk akad róla rengeteg. Márpedig azt is éppen a temérdek kérdése teszi izgalmassá. A lényeg az, hogy nem kell mindig mindent megmagyarázni, avagy elrontani azzal, hogy megmagyarázzuk. Szerintem. :)

Pirx 2014.07.11. 19:50:29

@st ranger: Kedves Ranger!
Ajánlom, próbáld meg elolvasni őket. Számomra mindig is a könyv volt az etalon, még a 2001 esetén is. (Több lehetőséget tartalmazott. Például a filmből kihagyták a Szaturnuszt, mert nehezebb lett volna megcsinálni)
A négy kötet, egy egységes világot ábrázol.
Persze értem a szempontodat, te Kubrick irányából közelítesz, én Clarke irányából.

st ranger 2014.07.12. 05:05:04

@Pirx: Ahogy mondod. :) Mondjuk nem tartom kizártnak, hogy a 2001-et valaha is a kezembe veszem és értékelem is, hogy sarkallsz rá, de a 2010-hez még mindig túlontúl szkeptikus vagyok... Pláne így, a film után. Talán egy napon, ha már a 2001 meggyőzött. Mindenesetre köszönöm a infókat a kötetekről. :)

GERI87 2014.12.20. 11:05:45

Nekem egyik rész sem tetszett különösebben.

A '2010' annyiban jobb hogy reálisabb világképpel bír, bár a földi jelenetek szinte feleslegesek. Semmit nem tesznek hozzá a filmhez az emberi kapcsolatok sem.
Annyira jó csupán hogy bemutassa a föld nem egy egyesült, idilli hely.
Ami teljesen logikus és reális.
Persze az első részhez kevésbé idomul így.

Szerintem összességében gyenge, egyszer nézhető.
Nem nagyon lehet mit kihozni egy bazi nagy fekete "tabletből/dominóból" ami vizsgálhatatlan, megközelíthetetlen és jóval nagyobb "erőfölényben" is van.
Itt rontották el: nem marad más csak a kuszaság, meg időhúzás, magvas gondolatok csapongása, meg egy a korában változó, "megvilágosodott" űrhajós fel-fel villanása.

A vége pedig a legrosszabb: egy új nap az égen és világbéke. jaj...

A '2001' nagyon látványos, szép vizuális munka, főleg hogy a 60-as években készült. DE ennyi.
Ha ma készülne egy művészkedő, látványos CGI orgia lenne az egész.

A sztori ott is gyenge - főleg mai szemmel - na nem a "beavatkozás elmélete" hanem hogy kb semmit nem tudnak kezdeni a "tapiszarral", passzív szereplői az egésznek, majd a végén van egyfajta "drogos flesselés"...szürreális jelenetekkel, amik értelmetlenek.

eßemfaßom meg áll 2015.03.12. 10:43:58

könyvben 85 környékén olvastam, előbb mint ahogy a 2001-et olvastam vagy láttam volna.

A SZU pár éven belüli szétesésére szerintem a szerző se tett volna egy forintot se '80 környékén (a könyv 82-ben jelent meg). Mindemellett igy 2015-ben kb ujraindult a hidegháború csak most nem a SZU hanem Oroszország a küzdő fél, arra pedig szerintem senki nem tudja a választ mi történne ha a teljes emberiség szembesülne azzal, hogy nem csak a sci-fiben és a bibliában vannak nálunk magasabb szinten élők, hanem mindenki látná ahogy csinálnak itt a szomszédban egy napot.

A film mindemellett a könyvnél sokkal gyengébb, és természetesen nem tudja a 2001 zsenialitását hozni aminek a szimpla oka, hogy más korban született és volt egy tökéletes elődje.

Terézágyú 2015.03.12. 11:37:30

@Pirx:
"Amúgy is nagyon nehéz Clarke igen rövis, gyakran egy oldalas fejezeteit, a végükön a fenntartott kérdésekkel visszaadni filmen."

Én szeretem a scifit, de viszonylag kevés Clarke-ot olvastam. Nemrég a kezembe került az egyik könyve, és bizony ezek a rövid fejezetek, a végükön a "cliffhangerekkel", bombasztikus mondatokkal - bizony elég gagyinak tűntek...

Cifu78 2015.06.26. 10:59:55

Ad.1.: A 2001 leginkább azért zseniális Sci-fi, mert reálisan bemutat egy bolygóközi űrutazást, annak lehetséges rákfenéivel (egyedüllét, mesterséges intelligencia lehetséges problémái, stb.). Ebből a szempontból zseniális. A monolit "előtörténete" és a film vége viszont nagyon elhúzott és nem egyszerűen fogyasztható, ami sokaknak persze tetszik, de amúgy viszont lehetett volna érthetőbben is megcsinálni (kérdés, hogy művész- vagy közönségfilmet akarsz-e csinálni).

Ad.2.: A 2010 ismét zseniális lett a maga módján, reális bolygóközi űrutazás, más jellegű technikai megvalósítással (aerobreak manőver a Jupiter légkörében), az űrséta a Leonovról a Discovery-re zseniális jelent, még annál is jobb, mint anno a 2001-ben Dave küzdelme a világűrrel és a Discovery-be való visszajutásért.

Mindezt teszi ezerszer erősebb színészi játékkal megfűszerezve (Roy Schneider, Helen Miller, John Lithgow, stb.), pompás politikai fenhangokkal. Őszintén szólva számomra inkább a 2010 az etalon, és nem a 2001...

Ad.3.: A cikkhez: Már az első bekezdés is roppant fontos információkat hallgat el, mely szerint épül a Discovery 2., de a Leonov előbb lesz kész - viszont hiába, mert a szovjetek nem értenek a Discovery-hez, így bár ott lesznek, de aligha tudnak bármit is kezdeni az amerikai űrhajóval. Heywood és Dimitrij Mojsevics dialógusa szintén zseniális és nagyon szép képet fest a tudományos és a politikai élet szembenállására...

Ezt kihagyni, finoman szólva is érdekes...
Sorolhatnánk még a dolgot, de én a végközvetkeztetést támadnám meg: a 2010 azoknak is ajánlott, akiknek tetszett a 2001 (nekem is nagyon tetszett, de a 2010 szórakoztatóbb sokkal nála).

Zimi78 2015.10.31. 20:04:03

Csak nemrég láttam a két filmet. Bevallom, viaskodott bennem a fanyalgó, és az, aki tovább próbálja értelmezni a filmet. Az első film egyértelműen elgondolkodtatóbb, mint a második rész.

Aztán meg itt a megválaszolatlan monolit kérdésköre. Nem bírtam ki, belevágtam a 2001-regénybe is. Már az első mondatok megfogtak, és a monolitról egy érdekes dolog jutott eszembe.
Clarke azt írja: "Ahány ember él ma, mind mögött harminc szellem sorakozik; ez az élők és a holtak számaránya. Az idők hajnala óta nagyjából-egészében százmilliárd ember taposta a Föld nevű bolygót.
Érdekes szám ez, mert különös véletlen folytán nagyjából százmilliárd a mi helyi világmindenségünk, a Tejút csillagainak száma is. Így hát ahány ember csak élt, a világmindenségben s Tejútrendszerben mindnek ragyog egy-egy csillaga."
A 2010-ben pedig a Bowman-szál ezt továbbviszi, hisz a film végén megjelenik egy második csillag a történetben, mintha az előző rész csillaggyereke "felnőve csillaggá válna". És itt a monolit szerepe is lehet vallásos alapú, vagyis az "értelmes élet kiterjesztése, hogy ragyogjon, mint egy csillag". Ebben az értelmében talán isteninek is nevezhetjük a monolit(ok) szerepét, vagy talán a "világmindenség rendező elvének" is, de ez innentől már továbbgondolható.
Szerintem jó gondolat volt Clarke-éktól, hogy a monolitot nem próbálják megmagyarázni. Egyrész így a néző/befogadó azt képzel bele amit akar, másrészt az, hogy megpróbálunk mindent megérteni, rendszerezni, még nem azt jelenti, hogy erre mindennel kapcsolatban képesek is vagyunk, bár érthető rendszerező hajlamunk, hisz ez az egyik fontos emberi tulajdonságunk.
De gondoljunk csak a kvantummechankára. Atomi szinten olyan sok furcsaság létezik, ami egy hétköznapi elme számára egészen elképzelhetetlen. Pl. hogy lehet egy atomi részecske "anyagi természetű", és "hullámtermészetű" egyszerre? Most akkor létezik, vagy nem létezik? Félretéve az iskolás, betanult szöveget, ezt a kttős természetet mégis hogy tudom elképzelni? Vagy próbálja már meg nekem valaki elképzelni az "abszolút semmit", esetleg a "végtelent"? Meg ugye volt az ősrobbanás, mikortól számítva kialakult a világ. Megjelent az anyag, az antianyag (na, ez a téma is megérne egy misét), és "elindult" az idő. De mi volt az ősrobbanás előtt? Hogy lehet ezt elképzelni?
Szerintem úgy jó, ha nincs mindenre válasz, mert ilyen az élet. Kereshetünk, próbálkozhatunk, ami majd még több kérdést vet föl, mint amennyi előtte volt. Ilyen a tudomány. Úgy gondolom, ezt a filmben egész jól lemodellezték a monolittal.
Most nekiállok, elolvasom a regényt, hátha rendet tudok rakni a fejemben, és végre meg bírom állapítani, hogy az én szemeben a sztori egy felejtős bla-bla, vagy valóban annyira korszakalkotó munka, hogy igazak az állítások, miszerint "még ma is megállja a helyét"...
(mindenesetre már most elgondolkoztatott, és ez jó jel!)
süti beállítások módosítása