Mikor olvastatok utoljára kifejezetten gyerekeknek szóló mesekönyvet? Én baromi rég, mivel már nem vagyok gyerek és a környezetemben sincs túl sok babácska, sajátom pedig sajnos még annyira sincs. Ellenben, mint minden valamire való dinórajongó, én is hozzájutottam a Raptormese című mesekönyvhöz. Szuperrövid recenzió következik.
A mindössze 42 oldalas kis könyv (melynek minden páratlan oldalát illusztráció díszíti) egy raptorcsalád történetét meséli el, amelyben a szülők kicsit szeretnének kettesben lenni, de nem tudják kire bízni hét rakoncátlan csemetéjüket. Pedig elmennek a Nagyiékhoz („Nagyi még csak nyolcvanéves, Tati elmúlt kilencven”), aztán a nagybácsihoz („Nagybátyjuk ha rossz kedve van, túltesz három tirexen”), meglátogatják az oviraptor-t (ami a szójáték ellenére is egy létező dinoszauruszféle) végül előbukkan egy tollbundás velociraptor, aki hajlandó vigyázni a kicsikre. A történet meglehetősen egyszerű, nem lövök le előre semmilyen poént, születik ugyanis egy meglehetősen abszurd megoldás arra, hogy hogyan lehet egyszerre hét raptor poronytra vigyázni egyidejűleg.
Az illusztrációk gyerekrajzokra emlékeztetnek de én speciel simán tudnám hordani a rajzokat valamilyen ruhadarabon vagy táskán. Egyszerű, kézzel festett, színes rajzok, amelyek jól kiegészítik a verses prózát.   
Szuper ez a mesekönyv. Meg hát raptorok… azok eleve királyak! Egyébként ITT elérhető online is.

Várszegi Adél - Máray Mariann: Raptormese
- Kiadó: Kolibri Gyerekkönyvkiadó Kft
- Kiadási év: 2014
- Oldalszám: 42
- Értékelés: 10/7 raptor



Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!