A hatvanas években járunk, változnak az idők, énekli a mozgó fotós intró. A ruszki Ryan Gosling és az amerikai szélhámos-betörő George Clooney össze kell hogy fogjanak, mert az olasz náci Freddie Mercury és neje elrabolták Tom Hankset. Ez baj, a német tudós ugyanis tud atombombát csinálni, ami a gonoszoknak igencsak jól jönne, mert valamit akarnak, valaki azonban nem az akinek álcázza magát. A csirkefogók nyomára Hanks lánya, Uma Thurman vezeti a főszerepet kapott két lókötőt. A fináléban Clooney újra használhatja a Batmobilt, Gosling pedig a motorját egy korábbi filmjéből. Mivel természetesen minden pont úgy sikerül, ahogy tervezte, Mycroft Holmes elárulja nekik, hogy ha már így megszokták egymást, együtt üldözhetik a bűnt a jövőben is a S.H.I.E.L.D. kötelékében.

Bocsánat, ha akaratlanul is valamit félreértettem vagy lelőttem volna valakinek, de aki már látott filmet Az U.N.C.L.E. embere előtt, és oda is figyelt rá, az valószínűleg némiképp hasonló benyomásokkal távozhat a moziteremből. Körülbelül olyan eredeti, hogy a hangsávját megtartva az összes képet bevághattuk volna más filmekből, á la Final Cut – Hölgyeim és Uraim (így egy pszeudo-avantgárd filmről is beszélhetünk akár). Az egyetlen meglepő dolog ebben a filmben az volt, hogy megengedték hogy ilyen kiábrándító legyen. A főszereplő férfiak szexuálisan frusztrált tinikként méregetik magukat egymáshoz két Adam Sandler-szintű altesti szóvicc között, míg a legszimpatikusabb karakter, a prof lánya alig kap szerepet, akkor sem aggódhatunk érte, amikor tényleg csinál valamit. Mert a film minden lehetségesen feszült jelenetét elbénázták az írók.

Például: valahol látták, és ők is megpróbálták: mutass valamit hang nélkül, vagy csak vázlatosan, aztán később a filmben magyarázd meg, mi volt a turpisság, és a néző azt fogja gondolni, hogy ahha, micsoda furfangosak ezek a karakterek és az írók is! Na ezt az U.N.C.L.E. úgy csinálta többször is, hogy teljesen érthetően megmutatta először a kibogozandót, majd egyből utána még egyszer a szájunkba rágta ugyanazt. Hasonlóan mostoha sors jutott a karakterek érzelmeinek – már akinek van, mert csak az orosznak próbáltak egyáltalán valamilyen mélységet adni. Szegénynek tényleg kellemetlen gyerekkor jutott, ez viszont nem kiderül a film során, hanem az amerikai elhadarja (itt ki is merül a ruszki egyetlen tulajdonsága: a szülei emlegetésére Hulkká változik). Körülbelül annyira tartja a film a néző kognitív képességeit, mint a Szomszédok: szép lassan elmondják többször, hogy mindenki megértse.

Egy jelenete van azonban az U.N.C.L.E.-nek, ami igazán súlyos. Habár ez a kínzótermi konverzáció is olyan komolynak indul, mint a Minyonokban a kazamata zamata, hamar a fent emlegetett gonoszok közül egyedüliként megtudunk egyáltalán valamit a náci orvosról. Ahogy ecseteli sérelmeit és szenvedélyeit, a néző gyomra és gerince valóban fordul egyet-egyet a hatásos jelenet láttán. De tévedés: a jelenet ebben a filmben nem hatásos, hanem hatásvadász. Az undor- és félelemkeltés célja csak az, hogy egy tökéletesen sablonos gonosznak motivációt adjanak. Még egyszerűbben: az írók, ahelyett, hogy kitaláltak volna egy karaktert, fogták a nagyon is valós Josef Mengelét, és rémtetteivel együtt importálták egy tökéletesen komolytalan filmbe. A holokausztot így kihasználni pedig egyáltalán nem szabad – ha pedig a nosztalgikusan lapozgatott haláltábor-fotóalbumban valós fotók szerepeltek, az kifejezetten visszataszító.

*

Lehetett volna Az U.N.C.L.E. embere-remake buddy cop film, alternatív, heist-film, hősfilm vagy akció-vígjáték is, de ehelyett csak egy aranyos ponyva-szappanopera lett. Az akciójelenetek osztott képernyőben való gyors letudása még arra is enged következtetni, hogy egy nagyon unalmas két és fél órás film volt az első vágat, amiből felsőbb utasításra csináltak egy szintén unalmas kétórásat. Persze-persze, túl szigorú vagyok vele biztosan.

NEM.

Ha már a készítők vették a fáradságot, és szó szerint idéztek és vettek át képeket például az Ocean’s 11 és 12-ből és a Ponyvaregényből, igazán megtehették volna, hogy nem csak a stílus, hanem a karakterek, a tempó és a narratíva szempontjából is elemzik Soderbergh és Tarantino mesteri gengszterfilmjeit. (Szomorú volt utánanéznem a cikk írása után, hogy sok-sok évet kallódott az U.N.C.L.E., és nem csak a két említett rendező, hanem az igazi Clooney és Gosling is szóbajöttek a projekttel kapcsolatban.)

Továbbá: az Inglorious Basterds után szerintem nem érdemes olyan filmet csinálni, ahol négy nyelven, de mindenki angolul magyarul beszél (ráadásul az egyébként is bosszantó szinkron bevállalja 2015-ben, hogy kamu orosz akcentussal beszéljen végig az egyik főszereplő), de az alternatív történelem vonalon ott integet az X-Men: First Class is, ami bár képregényfilm, műfajában és történetében nagyon közel áll az U.N.C.L.E.-höz.

Az pedig szimplán balszerencse, hogy a szintén 60-as évek kémfilmjeit parodizáló Kingsman után került ez a mozikba. A rendkívül szórakoztató párdarabbal kapcsolatban még kínosabb, hogy az a Matthew Vaughn rendezte, aki a First Class-t is, és aki Guy Ritchie mellett kezdett producerként a 90-es években.

Ugyanis ez egy Guy Ritchie film volna. Írói és rendezői szinten is. Ezt a rendkívül szomorú tényt direkt hagytam a végére, mert ennek fényében még a fenti könnyed iróniát sem engedtem volna meg magamnak.

Ez a Guy Ritchie ugyanis nem az a Guy Ritchie, aki A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső, a Blöff és a Spíler című remekműveket készítette, hanem az, aki Sherlock Holmesból amerikai kalandfilmet csinált, kétszer is. A kettő korszak között vagy a londoni alvilág kopogtatott be hozzá egy fenyegetéssel, vagy egy hollywoodi stúdió egy ajánlattal, de Az U.N.C.L.E. emberét látva komolyan mondom, hogy nem tudom, melyik a veszélyesebb társaság.

Az U.N.C.L.E. embere (The Man from U.N.C.L.E., 2015) - színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm
- Értékelés: 10/3 raptor
- Rendező: Guy Ritchie
- Szereplők: Henry Cavill, Armie Hammer, Alicia Vikander, Hugh Grant

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!