Az emberi társadalmat kötelékek végtelen hálója szövi át. Alapvető társadalmi normák, családi és baráti viszonyok. Törvények, melyekre felesküsznek és kimondatlan egyességek amik egy-egy félrészeg koccintás közben születnek. Ilyen cinkosság az író-olvasói viszony is. Olyan tettestársi kötelék, ami két ember között alakul ki, akik soha a büdös életben nem találkoztak, és mégis van bennük valami közös. Vagy csak két ember között, aki sosem látta egymást azelőtt a pillanat előtt, míg valaki be nem dobta a kérdést: „te láttad a True Detective-et?”, és erre a kérdése csak annyit mondanak, hogy „Baszdmeg…” (a szó pozitív értelmében). Van abban a sorozatban, ami nagyon kevés alkotásban van jelen számomra. Chinatown, BB. King - Lucille, The Bronx Kill. A cikkben a harmadik címről lesz szó. Meglepő módon ez biza képregény.

Amikor végignéztem a True Detective első évadát, egy különös érzés kerített hatalmába. Ezt már éreztem valahol. Hasonló one-linereket már olvastam. A Vertigo által gondozott Vertigo Crime sorozat darabjairól van most szó, amit lényegében krimi képregények. De ezek nem a kórház büféjében kapható ponyvák, hanem a jó öreg angol kiadó kézjegyét viselő - hát hogy is mondjam - elbaszott klingon történetek. Ezek a sztorik után kicsattog az ember a konyhába és dohányozva elkezdi tekerni az agyát a cuccon. A fentebb említett kötelék alakul ki és ezen kívül az a magasztos irodalmi cél amit önreflexiónak is csúfolnak. Na de elég a műanyag bölcsész ömlengésből, lássuk csak miért is franki ez a téma:

A The Bronx Kill egy 2010-es képregény Peter Milligan és James Romberger agyából. A történet egy fiatal író, Martin Keane életének azt a részét mutatja be, amikor eléggé összejött minden fos. A Keane család tősgyökeres rendőrfamília, ez alól csak Martin kivétel, aki az írásra adta a fejét. Tipikus One Hit Wonder volt a gyerek, de úgy eltűnt a süllyesztőben, mint a szőke hajfestékek a polcról, miután H. P. Baxxter jól bevásárolt a DM-ben. De volt kis szerető felesége, aki támogatta, csak épp nem mondta el a pajtásban, hogy az új regénye nagyon szarkupac mint a Jurrassic Parkban látható triceratops ürülék. Szerető és gondoskodó apja, akinek nevelési stratégiájáról mindent elmond, hogy a nyolc éves Martint elrángatta arra a helyre, ahol megölték a dédnagyapját, ezzel ösztökélve rendőri pályára, még mindig arcon pörög azon, hogy a gyerekből nem lett zsaru, a tett helyszíne a Bronx Kill, ami nagyjából egy szemétdomb, Bronx legdélebbi része.. Nagyon bús panda ezért az öreg, meg azért is, hogy franki, hogy a gyerek író, de legalább zsaruregényt írna!

Egy nap Martinunk veszi a kis kabátját és elmegy alkotói szabadságra egészen Írországig, ahol zöldebb a fű és finomabb a csapolt Guinness. Imádom az amerikaiakat, akik csak elmennek alkotói szabadságra a világ másik felére, hogyha mi tennénk ugyanígy, akkor Tatabányáig jutnánk, vagy addig sem, hiszen a csatlakozásra várva, két regényt is meg lehetne írni. „A Keleti-főcsatorna partján ültem és sírtam” írta Koeljó Pál támogatta a MÁV.

No, Pajtás 4 hónap után hazaér, felesége szerető karjaiba omlik, majd reggel a csaj szőrén-szálán eltűnik. A srác persze teljesen szét van, szól az apjának, hogy baj van, hamarosan találnak is valami csövit Bronx Kill-ben aki bevallja, hogy ő ölte meg a lányt, aztán meggondolja magát. Később már Martint gyanúsítják a felesége megölésével, előkerül a holttest is, meg minden… Aztán jön a baszdmeg effekt. Maga a történet egészen a végéig nem tűnik valami idegtépőnek, sokkal inkább a bújtatott finomságokra van kiélezve, a folyamatosan feszültség fenntartását szolgálja minden dialógus, minden képkocka.

Az apa-fiú ellentét feloldhatatlan tragédiáját láthatjuk megelevenedni, ahol az apa még mindig nem tud túljutni azon, hogy a fia nem az lett, akit ő szeretett volna faragni belőle.  Ezt tupírozva, az egész Keane család tragédiája lassan, de biztosan kirajzolódik a szemünk előtt. Miért is halt meg a dédapja? Hogyha rendőr volt, és lelőtték, miért nem volt mellette a társa? Miért tűnt el ezután a felesége nyom nélkül? Mi kényszerít egy nőt arra, hogy otthagyjon mindent, még az újszülött gyerekét is? Mi az a bűn, amiért valakinek a saját gyereke vagy éppen az apja megölné az embert? Miért lett világsiker A szürke ötven árnyalata és vajon miért vezet tv-műsort Kasza Tibi? Ezekre és fontosabb kérdésekre ugyan választ ad a képregény vége, de az ember továbbgondolja, mert hát akárkivel megtörténhet akármi. Üdítő dolog ilyen dolgokat olvasni a sok csillámpónis filmes regény között. Nem csak fekete és fehér van egy emberben. A morális kérdésekre adható jó válaszok, nem egyszer csak a perspektíván múlnak. True Detective ez is, csak teljesen más.

A másik eléggé jól eltalált motívum a regény a regényben. Majdnem egy tucatnyi alkalommal található írott oldal a képregényben, ami az a regény, amit Martin ír. Ez folyamatosan és kísértetiesen hasonlít élete éppen aktuális történéseire. Sőt, mi több, bizonyítékként akarják felhasználni ellene, amikor rá akarják varrni az egész gyilkosságot. A regényt nem kész változatban látjuk, tele van „kézzel” írott feljegyzésekkel, amik Martin és/vagy az ?író? saját meditációi a történtekre reflektálva. Meg amúgy egy baromira jó ötlet most is és már a Watchmenben is az volt.

A The Bronx Kill, egy tökéletes regény az emberi természet sötét oldaláról, amiben nincs jó és gonosz. Néha az életben csak megtörténnek a dolgok, ajánlom mindenkinek aki két True Detective rész között fent akarja tartani a hangulatot.  

„somethings are beyond our control”

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!