Egy ideje már tologattam magam előtt az új Tini nindzsa teknőcök és Transformers: A kihalás kora c. műalkotásokat. Mivel ezeket tipikusan olyan filmeknek gondoltam, amikre moziba egy fillért sem áldoznék így hát megvártam a DVD kiadást. Hétfő este volt és az új Trónok harca rész után éreztem magamban annyi bátorságot, hogy megnézzem ezt a két csodás műalkotást. Eddig tartott a szofisztikált rész, kérem szépen az érzékenyebb lelkületű olvasókat, hogy ne olvassák tovább a cikket.

Dwayne Johnson: a 21. századi Hollywood egyik titánja. Pályafutása ha nem is éppen Schwarzeneggerien mesebeli, de azért meg kell hagyni, hogy a középiskolai futballjátékosból lett pankrátor, a pankrátorból lett színész és a színészből lett világsztár röppálya már majdhogynem olyan, mint Maximus "átigazolásai" a Gladiátorban. Eme élő óriás rövidesen új szintre lép a mozikban: a filmvásznon egyenesen a görög félistenné; Herkulessé avanzsál, melynek apropóján összeszedtük az immáron több mint 1 évtizedes színészkedős karrierjének legsikerültebb darbjait. Hajtás után voilá!

Visszatértek hát a törő-zúzó fémlények, még ha némi módosításokkal is a blockbuster-egyenletben. Kevesebb lett az egy főre jutó deviancia, de több a lerombolni való város, illetve az egydimenziós karakterek és az identitászavaros robotok száma is megszaporodott. A Hold sötétsége képeskönyvének összedobásával „már jól bevált” Ehren Kruger forgatókönyvíró és Michael Bay, ez a dilettáns tálentum összefogtak, hogy ismét bebizonyítsák: nem kell ide szkript ahhoz, hogy a direktor a maga páratlan, mindent elsöprő akciójeleneteivel eladjon egy újabb filmet. Hogy a szereplők lecserélésével és az új robot-dizájnokkal mindez mennyire sikerült? Kivesézzük.

Ugyan nincsenek robotherék, idétlenkedő Witwicky-szülők, illetve katonaság az új Transformers epizódban, de akadnak helyette szivarok, forrónacik, és természetesen rengeteg amerikai zászló, naplemente, meg hentelés. 165 percben! De így is jobb, mint a korábbiak...