Neill Blomkamp egyenes úton halad az ”elwacsovszkisodás” útján, és nem azért, mert a tesókhoz hasonlatosan szintén Matrix-filmet fog rögzíteni, hanem azért, mert az elődökhöz hasonlatosan szépen induló rövidfilmes pályafutást követően egy kiugró alkotással indította filmográfiáját (District 9), majd az Elysium közhelyességével szépen mindent lerombolt, amit addig épített. Az a nagy baj, hogy a Chappie sem váltja be azt, amit a trailerek és az elhintett információmorzsák sugalltak, a robot cukiságfaktora hamar kifúj, ráadásul ennyi közhelyes gondolatot egy Coelho-generátor sem tudna nyújtani.

A rendezőnek eddig mázlija volt, mert a Sony még az Elysium utómunkálatai során szavazott bizalmat a Chappie-nek, s tekintve, hogy mind kritikai, mind nézői oldalról jó rendesen elmarasztalták a Matt Damon főszereplésével készült filmet, nagyot kellett dobbantania ahhoz, hogy ne kerüljön a pokol tipikusan egyfilmes rendezők számára kijelölt bugyrába.

Igazából a film alapötlete valahogy a következőképp születhetett: Neill Blomkamp az Elysium fáradalmait egy johannesburgi night-clubban pihente ki, ahol történetesen fellépett a Die Antwoord. Néhány pohár whiskey és kokaincsík után a backstage-ben találta magát, majd a szintén nem józan frontemberrel, Ninjával a Robotzsarut kezdte nézni a dél-afrikai köztévén, miközben Yolandi színes karórákat vásárolt az e-bayen:

Neill Blomkamp: Te, Ninja, én tökre tudnék ilyen robotos filmet csinálni, amiben tökre szerepelhetnétek!
Ninja: Wow, ez k*rva jó ötlet Neill! És lehetne, hogy rendes igazi robot a főhős, mint a Johnny 5, és úgy viselkedne mint egy gyerek?
NB: Jaja, tökre persze, és mondjuk ti tanítanátok gengszerkedni!
Yolandi: De király ötlet, én meg lehetnék a jófej anyukája!
N: És lehetnénk ugyanolyan hülye cuccokban, mint most is!
NB: Azért beleteszek egy ilyen benga robotot is, meg valami társadalomkritikát a szegénységről meg a bűnözésről!
Y: Süti! Adom!

És így készült a Chocapic a forgatókönyv első verziója!


A pletykák szerint azonban nem volt végig kiegyensúlyozott a zenekar és a rendező kapcsolata, egyrészt Blomkamp nem tudott IMAX-kamerával forgatni, mert túl sokba volt neki a Die Antwoord, másrészt Ninja folyamatosan beszólogatott a producereknek.

A történeten az sem segített, hogy a District 9 után a rendező újra együtt írta a forgatókönyvet a nejével, mert társadalomfilozófia ide vagy oda, ez a film nem több, mint szépen komponált akciójelenetek és Die Antwoordos utalások garmadája nyuszifüles robival (aki történetesen pont olyan, mint az Appleseed manganime mechanikus főhőse).


Blomkamp most már sokadik filmjében veszi elő monomániáját, s beszél a szegregációról, a társadalmi egyenlőtlenségekről, valamint az elidegenedésről, de a Chappie olyan szinten szájbarágósra lett faragva, hogy az Oraveczmérő is kiakad.

Adott egy cyberzseni, Deon (Dave Patel), aki nem elégszik meg azzal, hogy ő gyártja a legkirályabb robotokat, sőt, robotrendőröket (akiket érthetetlen módon robotzsaruknak nevez a magyar szinkron), folyamatosan azon töri a fejét, hogy el tudja készíteni a tökéletes mesterséges intelligenciát. (A Deon egyébként az afro-amerikai Deion névből mutálódott, ami Istent jelent). A főni (Sigourney Weaver) is imádja, nem úgy, mint a hülyehajú exkatona Hugh Jackman karaktere, aki inkább egy benga harcitankot szeretne a városban szolgálatba állítani (vö. Dick Jones esete az ED-209-esekkal a Robotzsaruban).


Deon csakhamar mégis ráakad a tökéletes algoritmusra, megalkotja a kifogástalan mesterséges intelligenciát, az egyetlen baj, hogy rábaszik, és gengszterek kezébe keveredik a robi. Miután a gép tudatára ébred, a két Die Antwoord-arc nevelni kezdi, de úgy hogy valójában rabolni tanítják. Chappie megreked egy 9 éves gyerek szintjén, akinek mesélni kell a jóról, meg a rosszról, kapunk tanmesét arról, hogy a világ vad és kegyetlen, vannak fekete bárányok, akik valójában csak rút kiskacsák, és később hattyúvá nemesedhetnek. Chappie csakhamar beszélni kezd, átveszi a műmájer bandatagok gesztusait és szlengjét, és közben fél attól, hogy 5 nap múlva meghal, mert lemerül az akkumulátora. (Vajon miért gyárt a robicég olyan robotokat, amik csak ilyen kevés ideig bírják tele teleppel, pláne, hogy nem lehet őket tölteni???).

A végére persze minden megoldódik, a jók elnyerik jutalmukat, míg a rosszak a megérdemelt büntetésüket, csak ezt olyan tenyérbemászó giccsel, hogy már katatón állapotban szakad ki az emberből a „BASZKI”, majd az alant hallható Die Antwoord klasszikust hallgatva hagyja el a mozitermet.

A Chappie tehát hihetetlenül zavarba ejtő: családi dráma, Rövidzárlat, Robotzsaru, társadalomkritika, akciófilm-komédia, nyuszifüles mangarobot, Coelho-eszköztár, gyerekmese, gengszerparódia na meg önmagukat alakító Die Antwoordos pólót hordó Die Antwoord egyben. Akinek bejön az efféle eklektika, imádni fogja, de aki valamilyen sablonok mentén haladva képzel el egy sci-fit, az gyűlölni fogja. Viszont Blomkampnak megint mázlija van, hogy az Alienes stúdiódöntés még a Chappie-világpremier előtt született, mert még egy anyagi bukás után a Sony mindenható urai sem olyan jófejek. Ezek után nem tudom mit várjak a rendezőtől az Alien 5 kapcsán, bár egy biztos, talán kiszakad monomániájából, és a szegénység-gazdagság toposszal kapcsolatos nagyotmondását hátraveti. Mert ami egyszer működött a D9 esetén, most már nagyon repetitív harmadjára.

Chappie (2015) – Értékelés: 5/10
– Rendezte: Neill Blomkamp
– Szereplők: Hugh Jackman, Dev Patel, Sigourney Weaver, Sharlto Copley, Ninja, Yo-Landi Visser

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!