Az online sugárzott kultX rádiócsatornán új műsort indítottunk, amelyben rendezői életpályákat vizsgálunk. Harmadik adásunkban egy olyan úriembert mutatunk be akinek egyszerűen kikerülhetetlen a neve mág akkor is ha az ember nem igazi filmsznob. Van az életművében krimi, családi film, sci-fi de még zombi-horror is. Mindez pedig a legmagasabb vágási, technikai és zenei kivitelben: Danny Boyle!

Alex Garland filmje sajnos Magyarországon nem jutott el a forgalmazásig. Bánhatják, és mi is nagyon bánhatjuk, mert unikálisan szép és filozófikus science ficton, mely egy olyan témát feszeget, amely szinte már az ajtón kopogtat. Az Ex Machina nem csak arról szól, hogy mi történik akkor, ha a gépek intelligensebbé válnak mint mi, hanem arról is hogy mi tesz minket igazán emberré. Bár korlátlannak és szabadnak hisszük magunkat, mi magunk is program szerint működünk, kérdés, hogy így alkalmassak vagyunk-e olyat alkotni, amely bármikor felülemelkedhet rajtunk. Érdemes erről előre gondolkodni. Spoilerektől sem mentes elemzés-kritika cross-over következik!

Az előző részekben megismerkedtünk a műfaj irodalmi és történelmi jelentőségével, valamint vallási és karakterológiai vonatkozásukkal. Rec I-II, I am Legend, 28 days later, The Night of the Living Dead: ezeknek a filmeknek van egy különlegessége, mindegyikben fontos szerepet játszik a tér, mint a dramaturgiai íveket biztosító eszköz. Sok esetben ez fel sem tűnik, pedig az ilyen típusú filmek térhasználata fontos a történet menetét illetően.

Idén 10 éves az élőhalottas filmek egyik legsikerültebb darabja, azaz a Zack Snyder direktorálta Holtak hajnala (Dawn of the Dead) remake. Ezzel a darabbal, a zombifilm műfajának legendás mestere, George A. Romero által 1978-ban rendezett eredetinek a leporolása, hovatovább a mai modern elvárásoknak megfelelően történt feltuningolása révén, utóbb jóformán egy modernkori klasszikus került a mozikba 2004-ben. Az alkotásról és hatásosságának mibenlétéről hajtás után.