Ugyan távolról sem reprezentatív a mintánk, de 15 szerkesztőségi tagunk szavazatai alapján összeállt év végi listánk az esztendő legjobb filmjeiről. Tegnap a csalódásainkat osztottuk meg veletek, hát íme, miket imádtunk!

A sci-fi több okból is kedvenc filmműfajom: a képzelt világok, sosemvolt teremtmények, messzi-messzi galaxisok kulisszái között nincsenek szabályok, az agy zabolátlanul szabadulhat el, a lehetetlen is lehetségessé válik. A jó sci-fi azonban minden esetben rólunk, emberekről kell, hogy szóljon; az alternatív valóságok színfalai mögött mindennapi életünk problémáival kell szembesülnünk. Az igazán jó sci-fi kérdéseket vet fel, vitát generál, gondolatot ébreszt, okít és utat mutat, miközben felhőtlenül szórakoztat is. Az A robot és Frank mindezt erőlködés nélkül, bámulatos eleganciával és mély bölcsességgel műveli. 

Volt egyszer egy Vadnyugat (Once Upon a Time in the West, 1968): a 20. századi amerikai és olasz filmgyártás királykategóriájának: a western műfajának halhatatlan alapműve. Szó se róla: enyhén szólva is ironikus az, hogy a nyugati cowboy-kultúra hőseinek és banditáinak meséit megéneklő számtalan alkotás közül, éppen az egyik "spagettiwestern" az, melyet röpke 46 év távlatából is a zsáner netovábbjaként tart számon a világ. A Hét tényező sorozat harmadik részében újfent egy jóféle beutalót nyertek mindazok a lényegi elemek és attribútumok, melyek alapvetően meghatározzák és emlékezetessé teszik ezt az egyfelől abszolúte klasszikusként számon tartott, másfelől pedig hallatlanul mesteri Sergio Leone-filmet.

A Marvel Studios bizonyára érezni kezdte, hogy a kedves moziba járó közönség már icipicit talán unhatja a nagyon szuper embereket, akik a nagyon szuper képességeiknek köszönhetően nagyon szuperül újra és újra megmentik a világot. Ennek érdekében nemhogy befejezte önnönmaga univerzumának terebélyesítését, hanem éppen megemelte a tétet: a Marvel képregények közül elővette az egyik legkevésbé ismertet, és jól odasózott vele. Szuperlatívuszok helyett legyen elég ennyi: még nem tértünk magunkhoz a látottaktól, és újra meg akarjuk nézni! Guardians of the Galaxy kritika.

A Roboraptor Science új epizódjában Csizmadia Dalma Dóra pszichológussal beszélgettünk, akivel a mélyére ástunk a Frank című film kapcsán (kritika: itt) felmerülő maszkviselés rejtett tartalmainak. 

A Frank marketingkampánya kifogástalan. Már hónapok óta csak azt hallani róla, hogy Fassbender zseniálisat alakít benne, kultfilm-gyanús alkotás lesz, őrült élményt nyújt és en bloc csodálatos mű. Röpködnek a hiper-szuperlatívuszok, amik már-már idegesítően nagyot mondanak, és inkább elidegenítők, semmint csábítók. Persze, Fassy-t illik dicsérni, meg valóban fura és abszurd a nagy fej, amiben játszik, de ez a film nem (csak) ettől különleges. Ha életedben raktál már össze Lego-várat, verted meg a szomszéd gyereket Mortal Kombatban, sportoltál, vagy alkottál valamit a semmiből, akkor fogod igazán értékelni és élvezni ezt a filmet!