Itt az év végi hajrá, ami egyszersmind az ultimate listázások ideje is. Roboraptoros szupercsapatunk összeült és heves brainstorming közepette kialakította 2014 legelcseszettebb filmjeinek 25-ös rangsorát. A sorrend természetesen reprezentatív, de miután mi mondjuk, azért mégiscsak nyom a latba. Következzenek hát az év leggázabb alkotásai, szerintünk! # Kommentelve hőbörögni szabad.

25. Fekete leves

Novák Erik rendezését illeti a megtisztelő cím, azaz, hogy 2014 legkevésbé tré filmjének szavaztuk meg. Az egy  névvel el nem látott (bizonyos Feaky D alakította)  DJ kalandjairól szóló maffiás, politizálós, hepajkodós akciómozi ugyan messze nem lett egy hétköznapi magyar produkció, de ennél a sovány végeredménynél azért többet is kilehetett volna hozni ebből a sztoriból. Vitriolos kritikánk itt olvasható.

24. A házmester (Dans la cour)

A francia komédia, amelyet Pierre Salvadori rendezett, Antoine-ról, egy rockzenekar kiégett tagjáról szól, akit egy nap teljesen váratlanul ér utol a depresszió. A volt zenész kilép addigi életéből, és hirtelen ötlettől vezérelve elvállalja egy társasház házmesteri állását. Habár mindez eddig a pontig akár egy érdekes koncepció is lehetne, de a film utóbb nem ezt igazolta.

23. Amnézia (Before I Go to Sleep)

Nicole Kidman visszatérése a mozikba és a thriller műfajához felettébb felemásra sikeredet. Egyfelől maga az ötlet nem volt rossz, miszerint Christine minden nap újra kezdi az életét, miután egy autóbaleset során olyan (agy)sérülést szenvedett, amelynek hatására éjjelente törlődik a memóriája. Másfelől viszont a cselekmény felépítése már hagyott kívánnivalót maga után.

22. Én, Frankenstein (I, Frankenstein)

Idén azt is megéltük, hogy az egyébként jóvágású, szimpatikus Harvey Dent Arron Eckhart is elkurvult. Képes volt belemenni egy ilyen csapnivaló fantasy-féleségbe, ami nem szólt semmiről, csak arról, hogy ő egy ilyen összefércelt pszichopata, aki démonokra vadászik. Köszönjük szépen. Utólag mi kérünk elnézést, elsősorban Mary Shelleytől, aki vélhetően forog a sírjában.

21. Távozz tőlem, Sátán! (Deliver Us from Evil)

Szegény Eric Bana sem vitte sokra az idén: ez a Scott Derrickson írta és rendezte rettenet valóban rémes lett, csak nem úgy, ahogyan ők szerették volna. A továbbra is megingathatatlanul népszerű démonok és démonűzés témái ugyan mindenkoron remekül (újra)hasznosíthatók, de ez nem minden esetben jön be. Főleg nem, ha amúgy harmatgyenge a sztori. Kritikánk itt.

20. 300 - A birodalom hajnala (300 - Rise of an Empire)

A Zack Snyder-féle 300 ugyan valóban nem lett rossz, de a története azért azt nem predesztinálta, hogy valaha is folytatást kelljen forgatni hozzá. Persze Hollywoodban ez nem így működik, sőt! Az a csoda, hogy 8 évig kibírták sequel nélkül. Túl sok köszönet nem is volt benne, miután egy emlékezetes csata nem sok, annyi nem akad a filmben. Viszont Eva Green azért...

19. Műkincsvadászok (The Monuments Men)

George Clooney nem kevés munkát ölt ebbe a filmjébe, amit ő maga írt, rendezett és még főszerepelt is benne. Ettől függetlenül a Műkincsvadászok nem lett egy nagy alkotás, ellenben inkább egy fárasztó és meddő próbálkozásnak bizonyult arra nézve, hogy a II. világháborús környezet adta lehetőségeket hogyan is lehetne új módon hasznosítani filmen. Hiába.

18. The Expendables - A feláldozhatók 3

Az öregfiúk ezt erősen benézték: A feláldozhatók 3 mindamellett, hogy borzalmasan gyenge lett, kevés akciót tartalmazott, miközben túl nagy hangsúlyt fektettek benne a noname fiatal karakterekre. Na de minek? Ezt még Sly sem tudja, aki utóbb bocsánatot is kért a film miatt, aminek kapcsán az már csupán a hab volt a tortán, hogy a premier előtt felkerült a netre.

17. Fehér Isten

Mundruczó Kornél idei filmjével nem voltunk teljesen kibékülve, miután érezhetően a művészfilm és a zsánerfilm között lavírozott, ami nem igazán vált be. Félreértés ne essék: a Fehér Isten nem lett rossz, de ha a rendező jobban elkötelezi magát az egyik irány mellett, sokkalta jobb is lehetett volna. Azért legalább bezsebelt egy rakás elismerést. De nem nálunk. Kritika itt.

16. A beavatott (Divergent)

A kiborító A beavatott-széria első része minket is kikészített. Hiába, egyszerűen nem bírjuk elviselni a nevetséges koncepcióra épülő, dilettáns módon kivitelezett young-adult filmeket. Pláne nem az olyanokat, amelyikről lerí, hogy csupán a busás bevételek reményében készült. Habár megbukott a film, de persze nem annyira, hogy ne folytassák. Podcastes elemzésünk alant hallgatható.

15. Dumb és Dumber kettyó (Dumb and Dumber to)

Az év egyik sokak által cefetül várt vígjátéka, ami ugyanakkor végeredményben az egyik legnagyobb mozis büntetésének bizonyult. A 20 évvel a legendás eredeti után elkészült új Dumb és Dumber nem lett más, mint egy erőltetett nosztalgia-menet. Azt ugyan aláírjuk, hogy Jim Carrey és Jeff Daniels tökéletesen hozták a két hülyét, de ez kevés volt. Kritikánk itt.

14. Herkules (Hercules)

Dwayne "The Rock" Johnson 2014-re végre megvalósította a nagy filmes álmát: eljátszhatta a mitikus hőst, Herkulest. A görög félisten történetét dolgozza fel, Steven Moore képregényéből építkezve. Ez a változat gyakorlatilag egy jó marketinggel rendelkező csalónak állítja be a titánt, aki aztán a sztori előrehaladtával meghasonul. Mi nem ájultunk el tőle: kritika. Alant pedig a film megtekintése utáni első benyomások-videó!

13. Lucy

Idén sem szenvedtünk hiányt Scarlett Johanssonból és habár mind az Amerika Kapitány: A tél katonájában, mind A felszín alattban jó volt (azaz jól nézett ki), addig ebben a félresikerült és értelmetlen Lucy-ben ő sem volt az igazi. Luc Besson pedig úgy látszik vénségére megháborodott, hogy egy ilyen nonszensz fordulatra épülő sci-fi akcióthrillert írt és rendezett meg. Alant a fentihez hasonló videót nézhettek meg barátunk és kollégánk tolmácsolásában, az azóta névmódosításon átesett Igazgató úrtól!

12. Annabelle

A valóban jól sikerült Démonok között és a tavalyi, már kevésbé ütős, de szolid A Gonosz háza után csak nem bírtak leállni az új agyonpromózott horror franchise alkotói. Habár az első kettő mestere, James Wan ebben a siralmasan hatásvadász Annabelle-ben nem volt benne, de miután az egész szériát neki köszönhetjük, ezért elsősorban őrá neheztelünk a legjobban.

11. A hobbit: Az öt sereg csatája (The Hobbit: The Battle of Five Armies)

Középfölde ide, Smaug oda, de a már eleve bicskanyitogató módon elnyújtott A hobbit-trilógia utolsó darabjával Peter Jackson végképp kihúzta a gyufát. Az ember, aki csak azért nem rosszabb rendező Michael Baynél, mert az ő filmjeiben nem robban fel minden és mindenki két percenként, bizony nagyon eltolta ezt az epikusan lagymatag lezárást. Kíméletlen kritikánk itt.

10. Tini nindzsa teknőcök (Teenage Mutant Ninja Turtles)

Ha akadt még totálisan felesleges és értelmetlen adaptáció-féleség idén, akkor az a teknőcök korszerű filmre álmodása volt. A mérhetetlenül bosszantó attitűddel megáldott kvartett és a hozzájuk két lábon járó díszként asszisztáló Megan Fox valami borzalmasak voltak, kemény 101 percen keresztül. És ki állt az egésznek a hátterében? Naná, hogy Michael Bay... alant pedig egy újabb villám-videó-kritika!

9. Exodus: Istenek és királyok (Exodus: Gods and Kings)

Ridley Scott legújabb monumentális alkotása habár listánkon a még nem is olyan vészes kilencedik pozíciót érdemelte ki, mindazonáltal simán megérdemelné a 2014-es év csalódása különdíjat. A fél éve az előzetesek alapján még erőteljesnek és dinamikusnak feltételezett produkció, utólag kiábrándítóan lapos és vontatott lett. Nem szerettük: erről kritikánk is van.

8. Jessabelle

Ez is csak ugyanolyan végtelenül felesleges és inkább nevetséges horror volt idén, mint az Annabelle, ráadásul a címeik még össze is csengenek. Ugye milyen roppant stílszerű? A lényeges különbség az az, hogy ez még annál is nézhetetlenebbe és szánalmasabbra sikeredet. Az alkotást rendező Kevin Greutert és sleppje meg is kapták érte a magukét, szigorú kritikánkban.

7. Transformers: A kihalás kora (Transformers: Age of Extinction)

Na és akkor megint Michael Bay. A valaha élt legpusztítóbb rendező ugyan megígérte, hogy a negyedik robotos filmje jobb lesz az előző kettőnél (vagy háromnál), de jellemző módon nem lett az. Helyette kaptunk egy rakás új idióta karaktert, egy a szerepében elvesző Marky Markot és egy magát kereszteslovagnak képzelő Optimust. Kritikáink itt és itt olvashatóak. Alant pedig egy elég bitang franchise-elemzést hallgathattok meg!

6. Délibáb

Hajdu Szabolcsot hiába is bírjuk ,ez a stílusos, de lassú folyású, harmatos eastern nem lett az igazi, Méghozzá nagyon nem. A Délibáb tulajdonképpen egyfajta tisztelgés a western koronázatlan királya Sergio Leone előtt, külföldi színészekkel, ámde magyar környezetben. A hangulata remek, csakhogy nincs benne mondanivaló. Ezt mi sajnáljuk a legjobban. Írtunk is róla.

5. Transzcendens (Transcendence)

Ezzel a se nem meglepő, sem nem mulatságos produkcióval beléptünk a TOP 5 legsiralmasabb alkotás célegyenesébe. Wally Pfister, ez a mesteri operatőr, aki Christopher Nolan oldalán nagyszerűbbnél-nagyszerűbb filmeket fényképezett már, első rendezése gyanánt letette az asztalra ezt a Johnny Depp nevével fémjelzett borzalmat. Ami minősíthetetlen lett. Kritika itt.

4. Hogyan rohanj a veszTEDbe (A Million Ways to Die in the West)

Seth MacFarlane-t szeretjük a beteges és pofátlan humoráért, illetve azért, amit a hangjával és figuráival a Family Guy-ban művel. Jó arc, de amikor nagyjátékfilmet kell készíteni, akkor már nincs annyira elemében. A Ted még csak-csak elment, annak legalább vicces volt az alapszituja a medvével. De ez? Ez a blődli western-komédia? Gyalázatos lett. Inkább nem is írtunk róla.

3. Sin City: Ölni tudnál érte (Sin City: A Dame to Kill For)

Kilenc évet kellett várni a bitang jól sikerült Sin City folytatására, amiből aztán tessék: ez az inkább hiányérzetet teremtő semmi lett belőle. Hiába az extravagáns képi világ, ha egyszerűen nem képes az előző feszültségét és színvonalát hozni az egész. Márpedig ezen még Eva Green idei második meztelenkedős alakítása sem segített. Itt a kritika, lent pedig egy podcast!

2. A Csodálatos Pókember 2 (The Amazing Spider-Man 2)

Az vitathatatlan, hogy Andrew Garfield nem egyszerűen jobb pókarc, mint amilyen Tóbiás Maguire volt, de csaknem tökéletes. Vele nincs is semmi gond ebben a részben sem, de magával az egész produkcióval már rengeteg van. A Csodálatos Pókember 2 sajnos az év leggyengébb képregényfilmje lett. Erről kritikában és lent a podcastban is értekeztünk.

1. Godzilla

Íme a győztes! Az óriási állat, aminek filmjét állati jó trailerek harangoztak be, hogy aztán beülve rá szembesüljünk a ténnyel: ez bizony ritka sz*r lett. Az új Godzilla nemcsak, hogy hülyén néz ki, de a cselekménye telis-tele van ostobaságokkal, elnagyolt karakterekkel és egy röhejes végkifejlettel, amit követően maximum lesajnálóan legyinteni lehet. Kritikánk itt olvasható. Bár minket még így is megihletett az óriásgyík, így meg is néztük belőle a budapesti verziót!

Holnap kiderül, hogy mik voltak a KEDVENC filmjeink 2014-ben...