Évek óta óbégatunk az amerikai filmgyártáson elhatalmasodó marketing szemléletről, a brand-mánián, az ötlettelenségen és az üres high-concept látványpornókon. Hollywood nagyüzemben szállítja nekünk a franchise-drogokat, és mi újra és újra bedőlünk neki, pedig összességében elmondható, hogy sokkal több az elbaltázott próbálkozás, mint a jó.  Az idei Terminátor, Mad Max, Jurassic World, és az új Fantasztikus Négyes után gondoltuk, hogy elsőként azokat vesszük sorra ezek közül, amikre nem csak a hullámzó minőségük, hanem a folytonosság hiánya miatt is lehet panaszkodni.

Igen-igen ez a blogfelület alapvetően nem azért született, hogy politizáljunk, vagy a közélet aktuális ügyeiről elmondjuk a véleményünket. Viszont mindig is nagyon fontosnak tartottuk, hogy ne hunyjunk szemet a társadalmi igazságtalanságok felett, mert geekség ide vagy oda, mi is ennek a társadalomnak vagyunk a részei, s ha csak egy ilyen kicsike platformon is, lehetőleg mocskolódás és gyalázkodás nélkül, de szeretjük megmondani a magunkét a nagyok dolgairól. Vagy legalábbis lamentálni a dolgokon.

Barry Allen halála után, kispajtása és zigótaként nevelt unokaöccse, Wally West vette fel a sárga csizmákat. Iris West persze tapsikolva örült annak, hogy az egyik kiskorú rokona, fightolja a crime-ot Central és Keystone City utcáin. Persze Wally egész jó Flash-sé cseperedett, mégis valahogy érezhető volt Barry hiánya a DC univerzumból.  És egyszer csak láss csodát Barry visszatér közénk, de persze nem oly rózsás szirmokon lépkedő hazatérés ez. Lássuk mit adott a Flash Kánonhoz a Flash Rebirth majd a Flashpoint paradox.

Valószínűleg semmi köze sincs a Flashnek a Deep Purple-höz, de mégis nagyon szép analógiát lehet  vonni a két fenomén között: Barry Allen az örök gyermek az időben, aki sosem fáradt el látni az emberekben a jót, olyan személyiség, amilyen Batman is szeretne lenni, és olyan szuperhős, akivé egy kicsit minden olvasó szeretne válni. De mi Barry Allen esszenciája? Mi van a karakterben, amiért olvasók és képregényírók hada rajong? Hisz a srác csak gyorsan tud futni! De, ahogy fut gyerekek, az nem egyszer változtatta meg a világot… Ja és még vicces is... Meg persze jó a csajoknál. 

Továbbra is Puzsér Róberttel beszélgetünk a geekségről. Ám ezúttal közkívánatra, összegyűjtöttük azokat a momentumokat melyek az előző adásból kimaradtak ... eredetileg nem véletlenül. A fejtegetések közepette tehát keményen szétszedjük a titánokat: Superman és Batman vagy Amerika Kapitány de még Hulk sem ússza meg szárazon. Na meg: A Gyűrűk Ura és a Game of Thrones világaival is foglalkozunk. Vigyázat: szókimondó szövegek!

E heti vendégünkkel, Puzsér Róberttel beszélgettünk a geekségről. Az adásban azt kutatjuk, hogy mi is maga a geekség egyáltalán. Kik azok a geek-ek, mit csinálnak és miért azok, akik? Van-e különbség a nerd-ek és a geek-ek között? A fejtegetések közepette elkalandozunk South Park-ba, a Katona József Színházba és ellátogatunk mind Indiana Jones, mind az Uralkodó világába is. Valamint nem utolsó sorban még Robi nappalijába is, ahol az Erő mindent átjár.

Hogyha valaki megkérdezné, hogy ki az ideális szuperhős, akkor rögtön rávágnám azt a választ, hogy Flash. Ez a karakter nem egyszer húzta ki az egész DC univerzumot a csávából, hanem 1956-ban  magát a DC-t mint kiadót is megmentette. A Vörös Villám mintapéldája a szuperhős archetípusnak, tipikus old school hérosz, az Olümposz egyik istene. Cikkeink során át fogjuk tekinteni, hogy ki(k) is ő, milyen kalandokon ment keresztül, miként játszott szerepet az összes nagyobb DC történetben és nem utolsó sorban talán megtaláljuk arra is a választ, hogy miért oly sok ember kedvenc hőse. 

E heti vendégünkkel 'Ron és Neridával' beszélgetünk a már végtelenségig ismert Marvel-filmek sikeréről és azt pedzegetjük, hogy mi jöhet majd a Guardians of the Galaxy után. Korábban már foglalkoztunk ezzel a jelenséggel itt, a Guardians kritikáját pedig itt olvashatjátok. 10 film és alig hat év elteltével a Marvel Studios pillanatnyilag a leghoszabb ideje tartó összefüggő filmes franchise-t tudhatja a magáénak. Fő ellenlábasuk a DC Comics pedig szintén próbálkozik, de kérdés, hogy valaha is nyomába érhet-e a Marvelnek. Beszélgetünk még a most futó DC-s sorozatokról és szót ejtünk az Agents of S.H.I.E.L.D.-ről is. Végezetül 'Ron és Nerida' pedig bemutatja a Guardians of the Galaxy képregénysorozatot és azt, hogy miként is idomult ez a franchise növekedése közben a filmekhez.

Frank Miller popkultúrális hatása tagadhatatlan, befolyása a mai napig érezhető mind a képregények, mind pedig a filmek világában. Rajzolt Pókembert és Supermant, két Robotzsaru-filmnek is ő jegyzi a forgatókönyvét, de nem ezek tették őt naggyá, hanem az alább felsorolt műremekek. Szubjektív lista következik.

Vétkeztem, Uram, bocsáss meg nekem! Cinkosságot követtem el magával az Ördöggel. Első találkozásom Daredevil karakterével, a Hell to Pay part 1 volt, aminek elsőre kicsit furcsa rajzolása, döcögősen beinduló története, és random pszichopaták felbukkanása majd hadonászása körfűrészekkel, nem fogott meg igazán. Aztán elolvastam még egyszer, és onnantól kezdve a rabja lettem és vagyok a mai napig a sorozatnak. Egy ideje tervezgettem egy több részes Daredevil cikksorozatot, de valamiért mindig elnapoltam. Az első részben egy általános összegzést és leírást akarok adni magáról a karakterről, hátteréről. A következő három írásomban pedig sorra veszem mind a három volume-ot, külön kiemelve a szerintem szignifikáns részeket, köteteket, írókat és rajzolókat.  Sehol sem fogom használni a magyar fordításokat, mivel sem a neveknél sem a kifejezéseknél nem pontos. Nos, akkor vágjunk is bele!