Évek óta óbégatunk az amerikai filmgyártáson elhatalmasodó marketing szemléletről, a brand-mánián, az ötlettelenségen és az üres high-concept látványpornókon. Hollywood nagyüzemben szállítja nekünk a franchise-drogokat, és mi újra és újra bedőlünk neki, pedig összességében elmondható, hogy sokkal több az elbaltázott próbálkozás, mint a jó.  Az idei Terminátor, Mad Max, Jurassic World, és az új Fantasztikus Négyes után gondoltuk, hogy elsőként azokat vesszük sorra ezek közül, amikre nem csak a hullámzó minőségük, hanem a folytonosság hiánya miatt is lehet panaszkodni.

A Bosszúállók: Ultron kora minden korábbi Marvel-filmnél markánsabban mutatott rá a közös filmes univerzum építés esztétikájára – ezért gyorsan összeszedtük, hogy állunk most, hová tartunk, mi jön most, mit lehet tudni?

Alejandro González Iñárritu a Bábel és a Korcs szerelmek után újra beleveti magát az emberi élet misztériumába, és egy precíziós pengével bontja le rétegről rétegre főhősei lélek-szöveteit a Birdman-ben. Ráadásul az elmúlt tíz évben az oly népszerű szuperhős-filmek (en bloc a blockbusterek) világából érkező színészek utóéletével foglalkozik. Egész pontosan az űrrel, ami a siker után következik. A Birdman, ezt a látszólag egyszerű témát szépen építi fel és ráadásul úgy, hogy egy pillanatig nem szalad bele olcsó közhelyekbe vagy felszínességbe. Ja és baromi vicces! 

E heti vendégünkkel 'Ron és Neridával' beszélgetünk a már végtelenségig ismert Marvel-filmek sikeréről és azt pedzegetjük, hogy mi jöhet majd a Guardians of the Galaxy után. Korábban már foglalkoztunk ezzel a jelenséggel itt, a Guardians kritikáját pedig itt olvashatjátok. 10 film és alig hat év elteltével a Marvel Studios pillanatnyilag a leghoszabb ideje tartó összefüggő filmes franchise-t tudhatja a magáénak. Fő ellenlábasuk a DC Comics pedig szintén próbálkozik, de kérdés, hogy valaha is nyomába érhet-e a Marvelnek. Beszélgetünk még a most futó DC-s sorozatokról és szót ejtünk az Agents of S.H.I.E.L.D.-ről is. Végezetül 'Ron és Nerida' pedig bemutatja a Guardians of the Galaxy képregénysorozatot és azt, hogy miként is idomult ez a franchise növekedése közben a filmekhez.

Mark Waid és Paolo Rivera neve alatt jegyzett Daredevil vol. 3 összesen 36 részt élt meg. Jobban fogalmazva: Mark Waid és Paolo Rivera neve alatt jegyzett Daredevil vol. 3 összesen 36 hihetetlenül zseniális részt élt meg. Minden egyes része elsőrangú és külön-külön is hatalmas élvezetet nyújt. Ez a három éven át futó képregénysozorat (2011-2014), ami a Hawkeye mellett véleményem szerint a második legjobb Marvel-sztori az elmúlt években.  Lássuk hát, hogy miért!

Hans Zimmer sorozatban már harmadik szuperhősét fogyasztja el, ezzel kb. ki is merítette a legismertebb igazságosztók táborát. Batman… Superman… Pókember, talán már csak Aquamant hiányolhatja képzeletbeli álomlistájáról.

A csodálatos Pókember 2. része kapcsán egész héten a mi kis hálószövő cimboránkkal foglalkoztunk. Kritika, játékbemutató, elemzés és sok egyéb érdekes cikkecske jelent meg. Most pedig következzék a pókhálóban gazdag hét lezárása! Egy esős szombat délután Mr. Rabbit papírt, tollat és gitárt ragadott majd leműfordította a híres Spider-man főcímdal első két versszakát. Az eredmény önmagáért beszél. Avagy: kiderül miért nem fordították le soha magyarra!

 Kövess minket a facebookon is!

"Az ember, aki arról álmodott, hogy pók... és a pók, aki arról álmodott, hogy ember."

Be kell vallanom sosem szerettem a Pókembert, sablonosnak és gyerekesnek hittem. A rossz poénok kimeríthetetlen forrása volt számomra, egy egyszerű marketingfogás. A Csodálatos Pókember 2 apropójából leporoltam azt a pár hálószövős füzetet, amivel rendelkezem, és újraolvastam őket. A The Other című 12 részes nagyszabású crossover viszont nagyon megragadott. Kevés olyan Spider-Man képregényt olvastam, ahol teljes magabiztossággal ki lehet jelenteni: ez egy árnyalt, mély és legfőképp jó képregény.

Peter Parker: lúzer, okostojás, May néni kedvence. Nem tűnik egy túl érdekes figurának, igaz? Ennek ellenére a jelenlegi mérlege: 5 film - 3 kosztüm - 2 színész. Nem is olyan rossz, mi? Hát igen, sokat lendít az egyszeri tinédzser életén az, ha radioaktív szuperpókok csípik meg. Így történt ez eme szerencsétlenséggel is (immáron kétszer), aki ezáltal a képregényfilmek világába bérletet váltott és ennek egyenesági következménye az, hogy szuperhős lett. Nem is akármilyen, hanem szuperagilis: azt is mondhatnám, hogy ha valakivel el lehet adni az abszurdnál is abszurdabb akrobatikus harci jeleneteket, akkor az Pókember. A rövidesen hazánkban is 5 részesre bővülő filmes pályafutásának okán összeszedtük és rangsoroltuk hát, hogy ezidáig milyen nonszensz, de parádés produkciókban láthattuk ezt a Parker gyereket a nagyvásznon.