Alejandro González Iñárritu a Bábel és a Korcs szerelmek után újra beleveti magát az emberi élet misztériumába, és egy precíziós pengével bontja le rétegről rétegre főhősei lélek-szöveteit a Birdman-ben. Ráadásul az elmúlt tíz évben az oly népszerű szuperhős-filmek (en bloc a blockbusterek) világából érkező színészek utóéletével foglalkozik. Egész pontosan az űrrel, ami a siker után következik. A Birdman, ezt a látszólag egyszerű témát szépen építi fel és ráadásul úgy, hogy egy pillanatig nem szalad bele olcsó közhelyekbe vagy felszínességbe. Ja és baromi vicces! 

Riggan Thomson (Michael Keaton) a 80-as években nagysikerű Birdman-trilógia egykori szupersztárja napjainkban a Broadway-en próbálgatja szárnyait (haha). A Birdman 4-et már el nem vállaló színész szeretné összehozni azt a darabot, ami új minőségbe helyezi őt és bízvást már nem az egykori b-filmes szuperhőssel fogják azonosítani, hanem készülő Raymond Carver - Miről beszélünk, ha a szerelemről beszélünk? rendezőjével és főszereplőjével. Magyarán Riggan Thomson szeretne visszatérni, ám még saját maga sem biztos abba, hogy ennek a legjobb módját választja, mint ahogy senki más sem az, aki az előadás előkészítésében részt vesz. Ráadásul a Broadway kemény tollú, meghatározó kritikusa is szkeptikus. 

Iñárritu groteszk humorát jól jellemzi a szereplők kiválasztása. A főbb szereplők ugyanis korábban játszottak már valamilyen –jellemzően sikertelen- szuperhősfilmben. Kezdve Michael Keatonnel aki a Tim Burton-féle Batman filmekben, Emma Stonenal aki a legutóbbi Spider-Man feldolgozásokban Gwen Stacy-t, Pókarc nőjét játszotta. Valamint ne felejtsük el, hogy Edward Norton a Marvel Studios egyik legrosszabb filmjében a 2008-as A hihetetlen Hulkban öltötte magára Bruce Banner szerepét. A fent említett színészek mellett Naomi Watts és Zach Galifianakis is emelik játékukkal a film színvonalát. Az a Zach Galifianakis aki a Másnaposok-trilógia vicces csávóját játszotta... 

Általánosan jellemző minden színészre – különösen Keatonre és Nortonra - a precizitás. A nem egészen két órás film hihetetlen aprólékossággal építkezik. A főbb karakterek mellet a mellékszereplők is nagyon nagy hangsúlyt kapnak Riggan Thomson lelki vívódásában. Galifianakis meghazudtolja önmagát, azaz levetkőzi a Másnaposokat és hitelesen adja át a folyton izguló, de a rendezője mellett őszintén kitartó producert. Hű társa és egyik legnagyobb szurkolója Riggan-nek. Edward Norton egy zseniális színészt alakít (meg hát ugye maga is az) aki viszont civilként egy elviselhetetlen fasz. Nem elég, hogy Riggan feje felett darab lehetséges sikertelensége lebeg, de önérzetének sem tesz jót, hogy Mike (Edward Norton) jobb színész nála. És ha mindez nem lenne elég: Birdman folyamatosan beszél hozzá és kétségeket ébreszt benne nem csak a készülő darabbal kapcsolatban, hanem Riggan egész életével kapcsolatban.

Emma Stone különös figurája a filmnek. Egyfelől a legfiatalabb szereplőként nincsen egyszerű dolga a színészóriások között, másfelől szerepe sem a hagyományos apuci kicsi lánya, ügyeletes jó csajban merül ki. Sam (Emma Stone) sok olyan terhet cipel, melyet akarva akaratlanul maga az apja rakott rá. Egyfelől helyt kell állnia, mint apja utolsó élő rokonának, másfelől ő a darab asszisztense és folyton rendet kell vágnia a félőrült, önmagukat elhagyó színészek között. Ráadásul pontosan tudja ő maga is, és mi nézők is, egyáltalán nem ez az élet amire vágyik, de hogy mire azt ő sem sejti.

Iñárritu ügyesen vezeti be nézőit a színházi csillogás kulisszái mögé, s mindezt teszi úgy, hogy igazán mélyre ás a szereplők lelkében. Mégsem lesz ez egy mély, emészthetetlen egzisztencialista dráma, mert olyan finom és intelligens (de nem értelmiségieskedő) humorral dolgozik amivel nagyon könnyű azonosulni. Csak, hogy egy példát említsek: a két színészóriás (Keaton és Norton) összeverekszik. Keaton egy papuccsal veri a földön fetrengő alsógatyás Nortont.

A film végére nem marad illúziónk: a kétségbeesés sokkal rosszabb bárminél, amit el lehet képzelni. És ennek a kétségbeesésnek nagyon ügyesen van bemutatva minden oldala a különböző karaktereken keresztül. A film látványa egységesen kiegyensúlyozott és lassú mégis iszonyatosan részletgazdag ahogy a színház különböző részleteit mutatja be az operatőr Emmanuel Lubezki. Végig azt a hatást keltik mintha nem lenne vágás, és egy nagy snittben mesélnék el néhány hét történetét. Így válik egy zárt rendszerré az egész film amiben csak a színészek és egyéni fájdalmas történeteik lebegnek, hogy a legvégén fellélegezhessenek. Feltéve ha már befejeződhet a kétségbeesés.

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (Birdman, 2014)
feliratos, amerikai, dráma 119 perc

- Értékelés: 10/8 raptor
- Rendezték: Alejandro González Iñárritu
- Szereplők: Michael Keaton, Emma Stone, Edward Norton, Naomi Watts, Zach Galifianakis

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!