Mark Waid és Paolo Rivera neve alatt jegyzett Daredevil vol. 3 összesen 36 részt élt meg. Jobban fogalmazva: Mark Waid és Paolo Rivera neve alatt jegyzett Daredevil vol. 3 összesen 36 hihetetlenül zseniális részt élt meg. Minden egyes része elsőrangú és külön-külön is hatalmas élvezetet nyújt. Ez a három éven át futó képregénysozorat (2011-2014), ami a Hawkeye mellett véleményem szerint a második legjobb Marvel-sztori az elmúlt években.  Lássuk hát, hogy miért!

Waid teljesen máshogy közelítette meg Matt Murdock karaktertét. Valljuk be, hogy az előző Daredevil sorozatok igen csak komorak és depresszívek voltak. A történetek, a karakter megnyilvánulása és még a rajzolás/színezés is mind-mind egy negatív, kellemetlen atmoszférát teremtettek. Nem azt mondom, hogy nem volt az is jó, de néhol már túl nyomott volt. Waid ezt pár oldal alatt megoldja, hiszen az első számban, egy ismeretlen mennyasszonyt lesmároló Daredevil jön szembe, aki megvadul egy parfümtől. Ez már egy új, szabadabb Daredevil. Később láthatjuk majd randizgatni, team-upolni, nem csak Spider-Man-nel, hanem az Avengers-szel, vagy épp a Fantastic Four-ral. A randizgatós rész véleményem szerint az utóbbi idők egyik legjobb képregény füzete, mert zseniálisan van felvezetve a „Te vagy Daredevil” vs. „Nem én vagyok Daredevil” témakör, többek között egy melltartón is. Nem a mindent túlgondoló, már-már nyüszítő Matt Murdockot látjuk, hanem egy újabb, tökösebb verziót. Külön érdemes kiemelni, hogy Daredevil, már nem csak Hell’s Kitchenben tevékenykedik és nem csupán egyedül, hanem rengeteg helyen megfordul különböző pajtások társaságában. A Painkilleres részek is nagyon jól el lettek találva, leszámítva a szénné erőltetett Spider-mennyipoéntlövök-Man beszólásokat.

A sorozat nem teljes tabula rasa, mivel elég hamar kiderül, hogy Matt kiléte már egyszer valamilyen szinten világra került, nem is praktizál tovább, inkább csak tanácsadó lesz, aki segít megtanítani az ügyfeleinek, hogy hogyan védhessék meg magukat a tárgyalóteremben. Az egyik legemberibb karakter még emberibb lett, olyan dolgokkal találkozhatunk a képregény lapjain, mint egy közeli barát halálos betegsége, féltékenység, szerelem. Waid ezeket az érzelmi problémákat sokkal inkább emberien közelíti meg, mint mondjuk Miller vagy Bendis. Eredettörténet helyett inkább betekintést kapunk Matt és Foggy egyetemi éveibe, és rájöhetünk arra, hogy Matt Daredevillé válása előtt is kimagasló igazságérzettel és dörzsöltséggel rendelkezett. Lesznek közben bűnszövetkezeteket összeugrasztó adathordozók, a radarsense elvesztése, és miegymás. Persze érezhető lesz, hogy zakatol ez valami vészjósló és elkerülhetetlen végkifejlet felé, de majdhogynem tagadjuk a célt, ami lassan körvonalazódik, és inkább csak élvezzük az utazást.

Hogyha egy szóval kéne leírni Rivera rajzolási stílusát az a könnyed lenne. Nincsenek erős vonalak és fakó színek. Minden élettel teli és könnyed. Néha már elnagyoltnak tűnhetnek egyes panelek, de mégis tökéletesen illeszkednek ehhez a könnyed vonalvezetési stílushoz, amit Rivera képvisel. A szöveg és a kép tökéletesen illeszkedik egymáshoz, kiegészítik egymást, segítik az interpretálást. A történet legvége sem feltétlen negatív, csupán egy hatalmas ív lezárása, és egy új utazás kezdete és, hogy a helyszín nem New York többé, hanem San Francisco, hát istenem, nekem aztán holt mindegy, csak folytassák ezt a színvonalas munkát és akkor nem lesz baj.

A cikksorozat korábbi részei:
Daredevil-elemzés vol I.
Daredevil-elemzés vol II.
Daredevil-elemzés vol III.

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!