A Whiplash az elmúlt évek legcsodálatosabb filmje, ami zenéről, tehetségről és kitartásról szól. Két hihetetlenül tehetséges színész brillírozik, és bemutatkozik a nagyközönségnek Damien Chazelle író és rendező, akiről remélem még nagyon sokat fogunk hallani!

Az idő eljár feletted és a csilivili rucid felett drága Nick Cave! – jutottam a megállapításra miután megnéztem a 20.000 nap a Földön című, ún. fikciós dokumentumfilmet egy elsőfilmes rendezőpáros, Jane Pollard és Iain Forsyth tollából. A film elvitte a legjobb dokumentumfilm rendezéséért járó díjat a 2014-es Sundance Filmfesztiválon, nyilván majd kiugrottak a bőrükből örömükben, hogy elsőre sikert arattak… Én egészen más miatt ugrottam ki a sajátomból.

A játékoknál nem csak a szemünkre, hanem hallójáratainkra is egyre nagyobb szükségünk van. Évről évre megjelenik egy-egy cím, aminek zenei aláfestése és benne hallható motívumai, vagy maga a főcímdala is a játékra hangolódást, a világába való bevonódást (függőség esetén "beszopódást") segíti elő. Megfigyeléseim alapján akkor jó egy játékban hallható zene, ha az tökéletesen passzol a világának hangulatához és valamilyen plusz érzést tud kelteni a játékosban, a másik pedig, hogy könnyen társíthatóvá válik, "hozzánő" a játékhoz az éppen felcsendülő dallam.

A csodálatos Pókember 2. része kapcsán egész héten a mi kis hálószövő cimboránkkal foglalkoztunk. Kritika, játékbemutató, elemzés és sok egyéb érdekes cikkecske jelent meg. Most pedig következzék a pókhálóban gazdag hét lezárása! Egy esős szombat délután Mr. Rabbit papírt, tollat és gitárt ragadott majd leműfordította a híres Spider-man főcímdal első két versszakát. Az eredmény önmagáért beszél. Avagy: kiderül miért nem fordították le soha magyarra!

 Kövess minket a facebookon is!