A játékoknál nem csak a szemünkre, hanem hallójáratainkra is egyre nagyobb szükségünk van. Évről évre megjelenik egy-egy cím, aminek zenei aláfestése és benne hallható motívumai, vagy maga a főcímdala is a játékra hangolódást, a világába való bevonódást (függőség esetén "beszopódást") segíti elő. Megfigyeléseim alapján akkor jó egy játékban hallható zene, ha az tökéletesen passzol a világának hangulatához és valamilyen plusz érzést tud kelteni a játékosban, a másik pedig, hogy könnyen társíthatóvá válik, "hozzánő" a játékhoz az éppen felcsendülő dallam.

A számítógépes játékokból készült filmekről szóló adásunkban, ezúttal napjaink adaptációval foglalkozunk. Számos példát találhatunk az elmúlt 14 évből, ám a megannyi cím nem feltétlenül jelenti ám a minőséget is. Sőt mi több: inkább az a jellemző, hogy mialatt a stúdiók milliókat ölnek a látványba, illetve abba, hogy alapvetően "visszaadják a játékot" a nézőknek, addig a történetekkel már kevésbé foglalkoznak. Persze azért akadnak kivételek...

Az idén 25. születésnapját ünneplő Prince of Persia az első résszel alkotott forradalmi újításai révén hatalmas sikereket ért el, mint ahogy azt előző cikkünkben is taglaltuk. A játék folytatása szinte szükségszerű volt a kiadó számára. Az új epizód megjelenésére összesen 3 évet kellett várni a játékosoknak, mert a Brøderbund Software, valamint a sorozat atyja, Jordan Mechner sokféle problémával szembesült a fejlesztések során.