Jómagam már A Gyűrűk ura filmeken sem pörögtem annyira (annak ellenére, hogy nagyon szeretem a könyvek világát, vártam és szerettem a filmeket) de anno mikor bejelentették, hogy az alig 200 oldalas könyvből, A hobbitból egyenesen TRILÓGIÁT fognak készíteni, félni kezdtem. Végül ehhez érkezett most meg a záróakkord.

Már-már közhelyszámba megy arról beszélni, hogy mennyire gáz egy ilyen picike alapműből trilógiát készíteni, de gyorsan hozzátenném, hogy nem lett olyan rendkívül rossz az első két rész. Persze értjük a profitorientáltság érdekében készülő franchise-ok lélektanát, de tényleg élvezhetőek voltak ezek a filmek. Mesés, kalandos, korrekt humorral és jól működő látvánnyal. Ámde itt van most ez a harmadik rész.   

A közel két  és fél órás film érdemi része nagyjából 30 percben esik meg, mert a maradék 90-ben jön az öt sereg és összerúgják a port. A történet közvetlenül ott veszi fel a fonalat ahol a második befejeződik. Tóvárost ledózerolja Smaug (Benedict Cumberbatch) de Bard (Luke Evans) elteszi láb alól vagy 6 perc alatt. Eztán 10-12 percben kapunk egy kis lelkizést arról, hogy milyen ugyan jó az, hogy Smaug nincs többé, de meg kellene állapodni Tölgypajzsos Thorinnal, mondván ugyan intézzék már el a mocskos anyagiakat is, amiben már az előző részben megállapodtak. Pláne, ha Bard segít a törpéknek. Illetve ha már egyszer úgyis több teremnyi aranya van, akkor legyen oly kedves és segítsen új életet kezdeni Tóváros lakóinak. Thorint viszont megszállja a pénz csillogása (ahogy egykoron Smaugot) és nem hajlandó adni a zsozsóból. A fennmaradó 14 percben pedig megérkezik Thorin unokatestvére, az impozáns, csüngő hasú disznón lovagló Oin és törpserege, továbbá Azog a gonoszra maszkolt ork, valamint Legolas apukájának tünde csapata, és egy másik hordányi még gonoszabb, még orkabb ork sereg, ki-ki különböző okokból vonulva fel a csatához. Az emberek, Tóváros lakói pedig már alapból ott vannak, szóval...  
Egy aránylag gyors expozícióban összefoglalják, hogy a következő másfél óra harcolászásának mi is az oka, majd következik minden idők legunalmasabb fantasy csatája. Pedig megmérkőzik benne egy csomó fantasztikus lény! Jó, persze egyik sincs olyan menő, mint A Gyűrűk Ura olifántjai, de vannak itt robosztus rinocéroszfej-szerű sisakban nyomuló trollok, furcsa pocakos óriás-bunkós lények, nagyon gonosz denevérek és természetesen SASOK!!! A főbb szereplők hiába is hozzák a kötelezőt, ettől még sajnos fájdalmasan unalmasak maradnak az előző részekhez képest. Bilbó (Martin Freeman) pedig ugyan megcselekszi azt, amit már az előző részben is megkövetelt tőle a haza, szerepe viszont még így is csak a film első 30 percében hangsúlyos. A későbbiekben Thorinra kellene, hogy helyeződjék a fókuszpont, de róla meg eltereli a figyelmet az orbitális „ötseregcsatája” happening. Bard nagyon laza és hősies, Thorin sokat rinyál azon, hogy nem ad senkinek a vagyonából, majd aztán váratlanul mégiscsak. Legolas (Orlando Bloom) hiába fiatalabb ebben a sztoriban jó minimum 80 évvel, sajnos a színész megöregedett és már korántsem csillog úgy a szeme, mint egykoron, amiért anno annyi tinilány belehabarodott (mellékesen én is). Na de azért Gandalf (Sir Ian McKellen) még mindig a legmágusabb mágus Középföldén!   
Néhány ponton a film emlékeztet rá, hogy Középföldén „sötét erők” gyülekeznek, még maga Szauron is megjelenik valamilyen formában, de ezek az előre utalgatások kicsit olyan hatást keltenek, mintha Peter Jackson arra akarna minket emlékeztetni: „Ugye tudjátok?! A kronológiában ezután következik A Gyűrük Ura! Na az milyen jól sikerült már! Nem? Vagy de?”  

Olyan ez a film mintha már maga Jackson is fáradtnak érezné a franchise-t, habár ugyanakkor nem erre utal az, hogy az egész alkotást egy 20 perces búcsúzkodás zárja (bár ez sem idegen Jacksontól, emlékezzünk csak arra, hogy a Shop-stop 2 milyen "szép emléket" állít A Gyűrűk ura-trilógiát lezáró résznek!). Kapunk még egy kötelező seregszemlét az életben maradt szereplőkről, bár ennyi erővel akik meghaltak akár életben is maradhattak volna, ugyanis semmi súlya nincs az elvesztésüknek.
Nem akarok senkinek ötleteket adni, de ha azt gondoljuk, hogy ezzel a filmmel lezárult a Középföldén játszódó mondakör, hadd emlékeztessek mindenkit, hogy a regényfolyamból hátra van még egy-két jelentős mű: Bombadil Toma kalandjai, Az elveszett mesék könyve, Húrin gyermekei, na és persze a kötelező darab, A Gyűrűk Ura szent könyv:  A szilmarillok, amely Középfölde mitológiáját meséli el (laza 424 oldalban!). Isten mentsen meg bennünket egy esetleges A szilmarillok tévésorozattól! Na de megyek, mert már itt vannak a sasok!

A hobbit: Az öt sereg csatája (The Hobbit: Battle of Five Armies, 2014)
- Értékelés: 10/5 raptor
- Rendezte: Peter Jackson
- Szereplők: Martin Freeman, Orlando Bloom, Ian McKellen, Luke Evans

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!