Vége pajti, ennyi...

...mondja a film közepén a menhely dolgozója a halálsoron lévő Hágennek, Mundruczó Kornél legújabb, ezúttal ugató főhősének. A mondat kétértelmű, ugyanis a szkript eme mondata metaszinten egyben egy olyan, a szerzői filmektől való furcsa elfordulást is jelent az alkotó részéről, ami valahol mégis csak félúton van a zsánermozik felé vezető ösvényen. Az alkotás azért nehezen sorolható bármelyik kategóriába, mert a Fehér Isten megnyerte az Un Certain Regard kategória fődíját a cannes-i filmfesztiválon – amely a mustra rendhagyóbb rendezéseket bemutató szekciója –, de ugyanakkor hazánkban thrillerként került moziforgalmazásba. Eme kettőssége, és isteni előzetese okán kifejezetten izgatottan ült be szerkesztőségünk több tagja megnézni a filmet. Ahogy korábban vizionáltuk, ez valóban nem egy "klasszikus" Mundruczó film lett, sőt a film öndefiníciójának szerteágazósága minket is zavarba ejtett.

A történet egy Lili nevű kamaszlánnyal (Psotta Zsófi) és kutyájával, Hágennel nyit. A lány anyja lepasszolja őket exférjének (Zsótér Sándor), amíg külföldre utazik, aki láthatóan nem örül sem gyermeke, sem a kutya jelenlétének. Időközben kiderül, hogy a keverékkutyákért különadót kell fizetni, vagy menhelyre kell őket szállítani, és mivel az apa nem hajlandó kifizetni az adót (mert – leegyszerűsítve – önző és gonosz), Lili pedig nem akarja a menhelyre vinni Hágent (mert ugye a legjobb barátja), az apa kirakja az ebet az utcára. Lili és Hágen története innentől kezdve párhuzamosan fut egymás mellett.

Mundruczó a vele készített interjúkban azt hangsúlyozta, hogy a filmnek szimbolikus mondanivalója van, a kisebbségek nyomorult társadalmi helyzetét kívánja ábrázolni, amely egy világszerte létező, megoldásra váró és nagyon komoly probléma. Azt már mi jegyezzük meg, hogy nem lehet ennél jobban az ember szájába rágni a kirekesztettséget és a kivetett állatok sorsát. A végletesen "rossz" emberek: Lili apja, a kutyaharcra kiképző férfi (Thuróczy Szabolcs), egyoldalúan gonoszak. Kirakják a kutyát, megverik, megvadítják, ide-oda dobálják. Értjük. A kutyáknak is lehet olyan hányattatott sorsa, mint az embereknek (?!).

Elismerem Mundruczó munkásságát, szuper rendezőnek tartom, viszont ez alkalommal nem teljesen értem, hogy szerzői vagy közönségfilmet, esetleg ifjúsági filmet szeretett volna készíteni. Eleinte a film valóban úgy is indul, mint egy kalandos történet egy lányról, és legjobb barátjáról, a kutyáról, majd pillanatok alatt horrorisztikus elemek sora következik átharapott emberi torkokkal és szétrágott mellkasokkal. Alkalmanként a thriller besorolású filmet Mundruczó feloldja: az elaltatásra váró kutyák Tom és Jerry-t néznek a tévében, és Tom-macska Liszt Ferenc Rapszódiáját játssza zongorán. (Liszt alkotásai egyébként visszatérő elemei a filmnek, Liliék zenekara is az alkotó műveit játssza). A szerzői film léte mellett azért érvelnék, mert amellett, hogy kilóg Mundruczó eddigi alkotásai közül, mégis egyedi látás- és felfogásmódot közvetít. Szimbolikusan, vagyis ebben az esetben maga számára evidenciaként fogalmazza meg álláspontját, mint szerző, nem mint a nagyközönségért létező, mindenki számára befogadható filmek rendezői. Viszont a szegény cukin ugató kutyusok mögött sajnos nem látok más egyebet, mint szegény cuki kutyusokat, és a történetnek nincsen végkifejlete, nincsen tanulsága, maximum annyi, hogy több olyan kéne, mint az ártatlanságot és az elfogadást megtestesítő Lili, aki végül megenyhíti a csúnya, gonosz Zsótér szívét is.

Neves magyar színészek színe-java, Mundruczó nagy kedvencei jelennek meg a filmben, a legkisebb jeleneteket is Nagy Ervin, Rába Roland, Tóth Orsi, sőt maga Mundruczó Kornél (aki török gyrosétterem-tulajdonost alakít nagyon fals akcentussal), és még sokan mások (lásd. lentebb) kapták. Mégis, a párbeszédek néha olyan hamisak, és úgy potyognak ki a színészek szájából, hogy számos jelenet életszerűtlennek hat. Psotta Zsófi cukin játssza a dacos tinilányt, de olykor gyenge, közhelyes mondatokat mond, Zsótér Sándor pedig néha irritálóan hangsúlytalanul fejezi ki önmagát.

Nem azt mondom, hogy egy filmnek feladata, hogy megoldjon bármilyen problémát. Ez semmiképp sem róható fel. Viszont szerettem volna tudni azt, hogy Mundruczó szerint mit kéne tenni, hogyan lehet indulatokat csillapítani, mert ha ez a film szimbolikus, azt várnám, hogy a vége is az legyen, viszont ha zsánerfilm, nyújtson olyan feloldó befejezést, ami kielégíti a popcorn-filmekért rajongókat is. Nem állítom, hogy a Fehér Isten rossz film, sőt igenis süvegelendő alkotás (a több mint 200 kutyaszereplő alkalmazása nem kis feladat például), de biztos vagyok benne, hogy számtalan néző fintorog majd egy-egy jelenetnél, és okvetetlenkedik a befejezés láttán is, hogy vége pajti? Ennyi?

Fehér Isten

színes, magyar thriller, 2013

Rendezte: Mundruczó Kornél
Operatőr: Rév Marcell
Szereplők: Psotta Zsófi, Zsótér Sándor, Monori Lili, Nagy Ervin, Thuróczy Szabolcs, Gálffy László