2014. Április 4-én mutatták be a Fekete Leves című új magyar filmet az Uránia Moziban, a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál keretein belül. Én is nagy reményekkel ültem be a filmre a bemutatón. Nem voltak prekoncepcióim a film milyenségét illetően, viszont az első jelenet után félni kezdtem.

(SPOILER! Egy felirat szerint 1994-et írunk, a helyszín egy vasúti sínek melletti poros placc, egy menő verda áll a porban. Hamarosan hangos zenével, egy másik menő verda érkezik. Hamar kitalálhatóan valami titkos sötét üzlet lebonyolítására találkoznak a felek. Nem várt fordulat, az érkező autó sofőrje mint utóbb kiderül feldobja a rendőrségnél az utasát, megy a kurvaanyázás a rendőrök elmennek, a sofőr elmegy a táskával /úgy emlékszem sok pénz van benne/...)

Hogy miért kezdtem el félni az első jelenet után? Láthatóan nem korhű (1994-es)  autók, ruhák, vannak a jelenetben. Bár be kell valljam se ruha-, se autószakértő nem vagyok mégis gyanús, hogy igazam van. A rendőrséget három láthatósági mellényes fehér pólós rövidre nyírt hajú fiatalember jelenti, akik műanyag gépfegyverekkel leszerelik az érkező autó utasát. Tehát: láthatósági mellényes rendőrök hárman, (rendőrségi jelzés nélkül emlékeim szerint) gépfegyverekkel (nem maffia leszámolás! rendőrségi akció)... Ha ez egy titkos akció (a jelenet így van felvezetve) akkor miért vannak védelem nélkül (rohamrendőri holmik, kommandós-felszerelés híján) a bokorban és egy bucka mögött elbújva (tényleg!) autós láthatósági mellényben? Ráadásul a láthatósági mellény nem is volt akkoriban bevett szokás. 

Röviden szeretném közölni a kritikámat: a fiatal magyar filmest élete során legalább egyszer megkísérti Guy Ritchie és Quentin Tarantino szelleme, de ha okos, tanul belőle és elraktározza stílusgyakorlatnak. (Velem sem volt ez másképp bevallom: A Kofa, Az Uzsorás és A Behajtó) A shakespeare-i "tévedések vígjátéka" dramaturgia akár egy működő alapötlet is lehetne (más kérdés, hogy én nem szeretem az ilyen típusú filmeket, ettől még nem kell a műfajt tűzre dobni) de ebben a filmben minden helyzetet három dolog öl meg: a dialógusok (amelyek életszerűtlenek, kínosak, nem viccesek) , az operatőri munka, és a vérlázítóan hosszúra vágott sehová nem tartó jelenetek. Ez a történet nem két óra! Nem láttam a második vetítést, az újravágott verziót, így vágási kérdésekről ennyit. 

Sajnos számomra és szerintem sokak számára elszomorító, hogy tehetséges magyar színészek és fiatalok sutba dobják tehetségüket és bármit elvállalnak csak azért, hogy szerepelhessenek valamiben. Nagyon szeretem Nagy Zsoltot, Fátyol Herminától elolvadtam, Szabó Simonnal bár vannak fenntartásaim szintén egy érdemes embernek tartom (itt végre működően hozza az együgyű karaktert). Karaktereik sablonosak, felépítetlenek. Például Fátyol Hermina nem akar megszökni a kórházból társaival, mert nem akarja ott hagyni az egyik kezelt lányt. Miért? Majd közvetlen ez után a bejelentése után kiderül, hogy a lány épp az imént lett öngyilkos. Miért? Fátyol Hermina megy. Ennyi volt a nagy együttérzés? Egy félszeg szomorú pillantás az ajtófélfa mögül majd mehetünk szökni? Az egész filmben látszik, hogy ezen a három emberen kívül (Nagy, Fátyol,Szabó) gyakorlatilag mindenki amatőr és szívességből játszik, ami nemes gesztus, de nem emeli a film filmi értékét. Ha egy film no/low budget, akkor sem lehet mindent erre fogni, hogy ezért van ennyi amatőr (vagy civil). Jó ellenpélda erre (The Battery, Primer, Super).

Belső forrásokból úgy tudom, hogy a teljes stáb fizetés nélkül vállalta el a filmet, csak a technikára szántak pénzt. Dobóczi Balázs operatőr (Csalfa Karma, Halálkeringő) a filmnek feszültséget és tempót adni szánó kézből (vagy steady-camről) felvett felvételei sajnos nem működnek. Sok jelenet maximum 3-4 beállításból áll, ebbe bele kell érteni az esetleges közeliket is. Láthatóan nehéz dolga volt, hiszen nem lehet könnyű úgy operatőrködni, hogy a rendező egyszer játszat el valamit a színészekkel majd hajtja is tovább őket. Más kérdés, hogy a film fényeletlen és hangolatlan.

Röviden ennyi.

Illetve még egy fontos dolog a rendezőnek (a stáblistán 2045864-es nagyságú betűmérettel írva: Novák Erik) aki egy hetediksor.hu-s cikkre így reagált: 

"...a vetítés után találkozhatsz a film műmájer szereplőinek nagy részével, bár az életben is pont úgy fognak beszélni és viselkedni, mint a filmben. Fejenként többet ültek, mint ahány éves vagy. Szerintem szívesen válaszolnak bármely újságírói kérdésedre"

Jól érezhetően ez egy fenyegetés a rendező részéről? Mert ha az, az azt veti fel, hogy valaki igencsak ideges mert rossz kritikát kapott és nem, hogy filmrendezőhöz nem méltóan de emberhez nem méltóan megfenyeget valakit a véleménye kifejtéséért. A főszereplő kommentjéről pedig hadd ne beszéljek:

"meg kellett volna nézned faszfej..."

Kedves alkotók... tanuljatok a kritikákból ;)