Sok barátom azt állítja, hogy szar a humorérzékem. Mindenen vihogok, ha Chaplin elcsúszik, a Jerry felgyújtja Tom farkát, ha Néma Bob bólint egyet, ha korogni kezd a gyomrom egy tanóra közben, sőt, még ezen a viccen is nevetek: „ Hogy lesz egy póknak telefonja? Felmászik a sarokba aztán telefonja.” /by: H.J.A/. A szemem bekönnyezik, ha van rajtam szemfesték, elkenődik, ha ezt észreveszem, még azon is röhögök. Dumb és Dumber nem lettek ebben a pajtásaim, se velük, se rajtuk nem tudok nevetni. Kritika. 

Jim Carrey és Jeff Daniels valami olyat csináltak húsz évvel ezelőtt, ami belevéste magát a vígjáték-kedvelők emlékezetébe. Vallomással tartozom, úgy ültem be megnézni a Dumb és Dumber To-t (nem, nem vagyok hajlandó a magyar fordítók által kreált címet leírni, NEM!), hogy nem láttam az első részt, csak utólag. Szeretek nevetni, szeretek fellélegezni és elfelejteni arra a pillanatra a saját problémáimat, amíg másén röhöghetek. Ez a vígjáték és a sitcom lényege. Ha mélyebbre megyünk a témában, akkor egy arisztotelészi tétellel találkozunk: a tragédia szereplői a nemes, a „kiváló” karakterek, akik fontos célért küzdenek, ami egyben belső, külső és környezeti, társadalmi konfliktussal küzdenek, amikor viszont komédiáról beszélünk, az ember a „hitványon” az utánzáson mulat. 

Arisztotelész a hitványság egyenlő a közönségességgel, tulajdonképpen azon nevetgélünk, ami hozzánk képest kevesebb: nevetségesebb, aberrált, fogyatékos, ha tovább visszük, az ízléstelenség és akár már az erkölcsösség határát feszegeti.

Hogy miért mesélem mindezt? A Dumb és Dumber második része felejthetetlen sírógörcsöt nyújt minden vígjáték rajongó számára. Húsz év elteltével Dumb (Jim Carrey) az elmegyogyóban tolószékben ülve egyszer csak bejelenti Dumbernek (Jeff Daniels), hogy jah, csávókám az egész csak egy nagy vicc volt. „És akkor miért nem volt elég ehhez tíz év? Hát, mert akkor nem ütött volna elég nagyot! Háhhháá, tényleg nem! Pacsipacsicsókcsók.” Szegény Dumbernek új vesére van szüksége, ezért felkeresik rég nem látott ÁZSIAI szüleit, hogy esetleg lennének e donorok. A szülők kedvesen közlik Dumberrel, hogy hát izé, örökbe fogadták, vagy mi, de azt hitték tudja… Szóval a negyvenakárhányéves Dumber rájön arra, hogy nem ázsiai (shitfuck), viszont a postaládájában talál egy huszonéves levelet arról, hogy valaki terhes lett, és a segítségét kéri. Ez a két komplett hülye elindul, hogy felkeressék a nő/hím egyedet ismeretlenben a veséért és különböző kínosabbnál kínosabb szituációba keverednek, magukkal húzva a szegény nézőket is, hogy végig kövessék a jómadarak legújabb roadmovie-ját.

Nagyon nehéz olyan szórakoztató vígjátékot csinálni, ami nem alpári, altesti humorral incselkedik, és mégis kielégíti sok sok ember ízlését. Imádom Jay és Néma Bobot, szórakoztat a How To Make it in America és még a Jóbarátokat is szeretem. Most ezzel valószínűleg azt állítom, hogy a Dumb és Dumber To közönsége a fingáson hasat fogva vihogó embereknek készült.

De, igaziból, talán azért nehéz ezt a filmet fikázni, mert nem állít többet magáról, mint ami. Ezért a részemről nem lenne fair bántani. Nem egyezik az ízlésünk, de hogyha valaki nevet, azon, hogy James Bond – James Gond, nem áll jogomban elítélni azért, mert én csalódott vagyok a mostani hollywoodi vígjátékokban, ha egyszer csupán arról van szó, hogy nem az én stílusom.

A szinkron… nos a szinkronról nem kívánok szólni egy szót sem. Minden bizonnyal rosszat tett az amúgy is gyenge, enervált, erőltetett fingáskupacnak, ront rajta, de kétlem, hogy az eredeti nyelv bármit is segítene a két kisökör próbálkozásán, ami már közel sem olyan vicces, mint valaha lehetett. Mondjuk mint a Kispál és a Borz sok évvel ezelőtt. Ötvenéves csávók szájából már nem hangzik szexin, ha a tiniszerelemről meg a VBK-ról énekelnek (nyilván most csak általánosítok).

Nem tudok hirtelen több szinonimát a röhögés és a kínos szóra, úgyhogy rövidre is zárnám. Jó kérdés, hogy mit illik, és mit nem illik csinálni, illik e kacarászni tolószékes vak emberen, fingáson, csaláson, és a másik végtelen butaságán....mikor válik ez kínossá? Hát, most. Ebben a filmben legalábbis biztosan. 

Dumb and Dumber To (színes,SZINKRONIZÁLT, amerikai vígjáték, 109 perc, 2014)
- Rendezték: Peter és Bobby Farrelly
- Szereplők: Jim Carrey, Jeff Daniels, Laurie Holden, Kathleen Turner, Rob Riggle, Rachel Melvin
- Értékelés: egy darab síró raptor

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!