(Dobpergés) Hölgyeim és Uraim, elérkezett a történelmi pillanat, amelyre mindannyian vártunk! Végre a blogon is összecsap a könyv és a film médiuma, így ismét fenhetjük az érveinket valamely oldal mellett. "A könyv sokkal jobb volt"-ot szajkózók és "A film kevésbé lett vontatott"-ozók, felkészülni, és mehetnek a lózungok! Rudolf Péter nagyköltségvetésű sorozata, a Kossuthkifli vasárnap ért véget a köztévén, így elővettük Fehér Béla 2012-es regényét, hogy mindkettőről kritikát közöljünk. (A Roboraptor blog szerkesztőségének hivatalos álláspontja, hogy a két formátumot külön-külön, mindegyiket a maga kontextusában szabad értelmezni. Ettől függetlenül a cikk célja, hogy rávilágítson az egyes verziók erősségeire és gyengeségeire, így óhatatlanul is úgy tűnhet, hogy az adott művek összehasonlítás áldozataivá válnak.)

A regény
A Kossuthkifli cselekménye 1849 májusában játszódik, amikor Kossuth már bejelentette a Habsburg-ház trónfosztását és a magyar állam függetlenségét, de az orosz megszállás még nem vette kezdetét. Ezekben a zavaros időkben Vödric Demeter pozsonyi cukrászmester levelet kap öreg barátjától Debrecenből, aki rendel tőle harminc rúd bejglit. Amikor a cukrász ezt el szeretné újságolni a lányának, Estillának, rajtakapja Schwappach Amadéval, a magyar sereg őrnagyával, így kitagadja őt. Estilla bosszúból ellopja a levelet, amely mögött az őrnagy császárpárti konspirációt és kémtevékenységet sejt, ezért felkerekedik menyasszonyával, hogy kézbesítse a küldeményt Debrecenbe, de előtte kirabolja apját, Schwappach Ferdinánd tanácsost és császári titkosrendőrt. A cukrászmester megbánja lánya kitagadását, a tanácsos pedig felfedezi a rablást, ezért üldözőbe veszik a fiatal párt. Kezdetét veszi tehát az utazás, nem kevés kalanddal, mesével és humorral fűszerezve.

Fehér Béla regényének nem egyszerű a nyelvezete, ami jóval tizenkilencedik századibb, mint a tizenkilencedik századi művek jelentős része. Ez az archaizáló nyelvezet viszont kiválóan szolgálja a könyv magját képező kiváló humort, amely permanens ostoba vigyort varázsol az olvasó arcára. A színesen megírt fő- és mellékszereplők mindegyike szintén óriásit dobnak a nevetés-faktoron. Schwappach Ferdinánd és Vödric Demeter kettőse tűz és víz, míg egyikük akár maga az ördög is lehetne, másikuk a megtestesült jószándék. Állandó civódásuk hihetetlenül szórakoztató, emellett viszont komoly közjogi viták képezik a gócpontját. A figurák tulajdonképpen egy-egy nézőpontot testesítenek meg a politikai skálán. Míg Vödric az üzletember, aki azért találta ki a Kossuthkiflit, mert jól fogy, ám titokban reménykedő idealista is, addig az öreg Schwappach javíthatatlan rend- és császárpárti. Fia, Amadé ellenben minden kritikára kardot/pisztolyt/akármilyen kéznél lévő fegyvert rántva csaknem messiásként tiszteli Kossuth Lajost. A velük utazó Thalvizer grófnő figurája a tudatlan szalonpolitizálót testesíti meg, Estilla pedig a tökéletes apolitikus.A remek nyelvezet, a karakterek és a mozgalmas történetvezetés mellett az író olyan mágikus realista elemekkel dolgozik, amelyek a magyar népmesei és műmesei világból táplálkoznak (egy ponton például megjelenik egy juhászbojtár, aki elveszítette a nyáját). A mesés elemekkel nem feltétlenül volna baj, azonban szépen lassan túlságosan is eluralkodnak a könyvön és deus ex machinaként működnek. Emellett a gazdagon terített politikai szál mellé bajosan fér be a hártyás szárnyú lelkecskék röpködése az indokolatlanul becibált reinkarnáció témaköre. A könyv ezeken a pontokon hajlamos megtorpanni, nem ritkán a középpontot képező humor rovására megy a műbe erőszakolt filozofálgatás.

Ettől még azonban a Kossuthkifli egy olyan könyv, amely kiált a filmes megvalósításért, nem csupán azért, mert nincsenek történelmi filmjeink (vagy akár egy az egyben filmgyártásunk), hanem mert az alapanyag megfelelő átgyúrással tökéletesen alkalmas az átültetésre.

A sorozat
A rendező Rudolf Péter hat, ötvenperces epizódban adaptált egy 300 oldalnál alig hosszabb regényt, amely az átdolgozás hiányát sejteti, ezt azonban elhamarkodott lenne kijelenteni. Tény, hogy a fejezeteket nagyon nem nyirbálták meg, viszont a rendezés nem kevés képi poént tett hozzá az amúgy is humoros alapanyaghoz. Ez viszont sajnos csak kompenzálásra lehet elég, mivel a nyelvi humor nem kis része megy a levesbe. Míg olvasás közben meg lehetett pár másodpercre torpanni, a filmnek mennie kell tovább, így a nézőnek nem marad ideje felfogni a remek beszólásokat. Füzegy, a középkori vitéz beszédéből pedig nem túlzok, ha az mondom, hogy egy rohadt szót sem lehet érteni.

A színészek többnyire remekül teljesítenek: Nagy-Kálózy Eszter Thalvizer grófnőként épp olyan remekül ripacskodik, ahogy azt egy arisztokrata vénkisasszonytól el lehet várni, Kálloy Molnár Péter pedig elképesztően hozza a buta és hiszékeny, de jó lelkű paraszt, Batykó figuráját. A sorozat fénypontja mégis a két "nagy öreg", Reviczky Gábor és Haumann Péter párosa Schwappach Ferdinánd és Vödric Demeter szerepében. Nem elég, hogy végig vicces az alakításuk, Haumann-nak sikerül néhány torokszorító drámát csinálnia épp a megfelelő pontokon. A gondok épp a főszereplő páros, Lengyel Tamás és Trokán Nóra kapcsán jönnek elő. Lengyel alakítása akár még korrekt is lehetne, de véleményem szerint a karakter teljes félreértésén alapul - míg a regény Scwappach Amadé őrnagya egy gyakran forrófejű és bárdolatlan, de mégis hideg és távolságtartó ember érzetét keltette, addig a sorozat Scwappach őrnagya egy lecsillapodni képtelen, ordibáló, ütnivaló tahó benyomását kelti. Trokán Nóra játéka pedig olyannyira vértelen, hogy megöl minden egyes képkockát, amin feltűnik, bár mentségére váljon, hogy nem mintha a könyvben olyan nagyon kidolgozott karakter lett volna.

A sorozat igazi gyengéje azonban a technikai megvalósítás területén keresendő. A vágások rendezetlenek, sokszor indokolatlanul gyorsan követik egymást össze nem függő és nagyon rövid jelenetek. A fényképezés nem tűnik túlzottan egyedinek, sőt, nem túlzás kijelenteni, hogy csúnya. Csúnyák a színei, éjszakai jelenetnél nem látszanak az arcok és habár a CGI igényesen néz ki, minden pillanatban látjuk, hogy csak CGI. A beállítások gyakran statikussá teszik, ami egy kalandfilm/road movie esetében kifejezettén rosszul veszi ki magát. És habár a rendezés tekintetében vannak kifejezett érdekes és tetszetős megoldások, ami kifejezetten izgalmassá teszi és fenntartja a mozgalmasság érzetét, az a jól megírt aláfestő zene.

Ennek ellenére a Kossuthkifliről nem lehet kijelenteni, hogy nem szórakoztató. Vasárnap esti tévésorozatnak teljesen korrekt alkotást kapunk, de sajnos annál nem több. Nagyon kevés a hozzáadott érték a regényhez képest, viszont annál több az, ami elveszik belőle. Szomorú, de nem ez lett a korábban beharangozott új Abigél.

A regény:
Fehér Béla: Kossuhkifli
Kiadó: Magvető Kiadó
Kiadási év: 2012
Oldalszám: 340
Értékelés: 10/7 raptor

A sorozat:
Kossuthkifli - színes, magyar tévéfilmsorozat, 2014
Rendező: Rudolf Péter
Szereplők: Lengyel Tamás, Trokán Nóra, Haumann Péter, Reviczky Gábor, Nagy-Kálózy Eszter, Kálloy Molnár Péter, Kőszegi Ákos
Értékelés: 10/5 raptor

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!