(Dobpergés) Hölgyeim és Uraim, elérkezett a történelmi pillanat, amelyre mindannyian vártunk! Végre a blogon is összecsap a könyv és a film médiuma, így ismét fenhetjük az érveinket valamely oldal mellett. "A könyv sokkal jobb volt"-ot szajkózók és "A film kevésbé lett vontatott"-ozók, felkészülni, és mehetnek a lózungok! Rudolf Péter nagyköltségvetésű sorozata, a Kossuthkifli vasárnap ért véget a köztévén, így elővettük Fehér Béla 2012-es regényét, hogy mindkettőről kritikát közöljünk. (A Roboraptor blog szerkesztőségének hivatalos álláspontja, hogy a két formátumot külön-külön, mindegyiket a maga kontextusában szabad értelmezni. Ettől függetlenül a cikk célja, hogy rávilágítson az egyes verziók erősségeire és gyengeségeire, így óhatatlanul is úgy tűnhet, hogy az adott művek összehasonlítás áldozataivá válnak.)

Manapság nagyon nehéz feladat jó meseregényt írni. Nem a mesés elemek halmozása bonyolult, hanem az, hogy valami igazán eredetit alkosson a szerző. Lakatos Istvánnak ezt második regényében csuklóból sikerült megoldania. Nem csupán a legkisebb királyfi történetét olvashatjuk ezredszerre, hanem kapunk mellé jó adag humort, elképesztő lényeket, szerethető karaktereket és – ami a legfontosabb – egy pöpecül összerakott clockpunk világot.