Szinte nem létezik olyan díj, ami körül ne pörögne évről-évre a hisztéria, hogy a politika befolyásolja a végeredményt. Bőven elég az idei Oscar-díj legjobb betétdalára, a Glory-ra gondolnunk, amelyet a Selma című filmbe pakoltak bele, holott az Everything is Awesome-nak kellett volna nyernie. Mindig pontosan ugyanez a pampogás megy az sff-irodalom egyik legrangosabb kitüntetése, a Hugo-díj körül, az idei kapcsán is elkezdődött a nyálverés, és nem volt ez másképp tavaly sem, amikor az elsőkönyves Ann Leckie Mellékes igazság című űroperája nyert.

Vannak szerzők, akiknek a művei olyanok, hogy az ember már attól elégedett, ha nekiállhat olvasni, mert a stílusával megvesz kilóra. Ian McDonald pontosan ilyen szerző a sci-fi berkein belül. Az egy dolog, hogy nyert már egy rakás díjat, a fontos, hogy nem csupán a kritikusok vannak tőle oda meg vissza, hanem a közönség is imádattal fordul felé, méghozzá nem ok nélkül. Most azonban az a kérdés, hogy vajon meg tudta ismételni a viharos sikert a fiatalabbak körében is?

Tom Cruise-t sosem lehetett igazán komoly színészként aposztrofálni, pedig egy valamihez igazán jól ért: rendszerint olyan szkriptek főszerepét vállalja el, amikből aztán sikeres filmek sülnek ki. Új, időhurkos inváziós sci-fi-je, az Edge of Tomorrow (kritika: itt) még mindig fut a mozikban, és kétségkívül az idei blockbuster-felhozatal üde színfoltja. Ez azonban nem előzmények nélküli történet, ugyanis regény-eredetije (kihajthatós manga mellékletekkel) már 10 éve létezik, szerzője, Szakurazaka Hirosi pedig elismert is lett általa. Immár magyarul is olvasható, amely rengeteg izgalmat igen, viszont Tom Cruise-t még nyomokban sem tartalmaz, csak a borítón.