Az öt főkaraktert megtestesítő színészek majdnem ismeretlennek tűnhetnek a nézők számára. A Dórát alakító Dobos Evelin jelenleg a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem filmes tanszékén tanul, míg a Fanni szerepét eljátszó Döbrösi Laura az ELTE nemzetközi tanulmányok szakán tölti harmadik évét. Laura elmondása szerint a színészmesterség számára inkább egy tanulási folyamat, mint munka. A fiatal lány már tizenkét éves kora óta Földessy Margit drámastúdiójának növendéke, ahol folyamatosan újabb és újabb dolgokat sajátít el a színészmesterségről. A további szereplők, Schmidt Sára (Zsófi), Héricz Patrik (Gábor) és Rubóczki Márkó (Bence) a Pesti Magyar Színiakadémia falain belül tanulják a színjátszást, a Péter karakterébe bújó Vecsei Miklós pedig Evelinhez hasonlóan a Színház-és Filmművészeti Egyetem tanulója, a Marton-Hegedűs D.-Forgács végzős osztályának hallgatója. A fiatalokon kívül azonban ismertebb színészek is feltűnnek mellékszereplőkként a minisorozatban: Mucsi Zoltán, Fullajtár Andrea, Hirtling István, Szerednyey Béla, Kerekes Vica és Söptei Andrea.

Mielőtt mélyebb kritikába kezdenénk, egy dolgot azonban már az elején leszögezhetünk, hogy a fiatal korosztályt már jó ideje nem sikerült a magyar tévésorozatok vonzáskörébe ragadni. Habár állandóan tapasztalhattunk próbálkozásokat, azok mind hamar kudarcba is fulladtak. Egyszerűen rá is vághatnánk, hogy itthon ez valahogy nem működik – ha a színészi játék kifogástalan is, akkor a film dramaturgiája vérzik több sebből. Nem véletlen, hogy az Egynyári kaland kifogástalanságában is sokan már az első pillanattól kezdve kételkedtek. Azonban úgy érezzük, hogy ez utóbbi kísérlet mégis túlugrotta azt a holtpontot, ahol az eddigiek kínosan elcsúsztak.Bár dramaturgiailag ez a sorozat sem tökéletes – például azok a nem életszerű mondatok, amiket a tizenévesek szájából talán húsz-harminc évvel ezelőtt hallhattunk, mégis a történet teljesen átélhető, ami által hamar a néző szívébe lophatja magát az öt fiatal boldog és olykor boldogtalan pillanatai. Talán az eddig tapasztalható temérdek pozitív visszajelzés egyik oka pont ez a szerethetőség, de azért a balatonfüredi környezettől se tekintsünk el. Ha nyár, akkor Balaton, és ezt a Jolly Jokert a stáb is nagyon jól ki tudta játszani. Azok, akik már nem ebbe a tizenéves – korai huszonéves korosztályba tartoznak, nekik a sorozat a balatoni emlékek felelevenítését nyújtja – remélhetőleg sikeresen. Szóval az Egynyári kalandban ott van szinte minden olyan 'ereszd el a hajad' érzés, a féktelen bulizások és iszogatások, a nyári szerelmek, a fullasztó hőség, a diákmunka megpróbáltatásai és a barátság –, amely utóbbi talán a legnagyobb hangsúlyt kapja ebben a sorozatban.

Igaz, az első rész után még túlzás lenne bármilyen mélyebb véleményt megfogalmazni az egész szériáról, de az első benyomás egyöntetűen pozitív, ahhoz képest, amit korábban láttunk. A sorozatok gyártásához még fel kell nőnie a szakmának, vagy sikeresen megtalálni a közeget, akihez szól az egész. Ilyen tekintetben a szóban forgó Dyga Zsombor alkotás is hagyhat némi kivetnivalót, például a social media teljes hiánya, ami azért elég népszerű a fiatalok körében, de ez eltörpül a többi, bizakodó vonása mellett.Mindent összevetve kellemes csalódásként könyvelhetjük el az eddigi űrt kitöltő magyar minisorozatot, amely most vasárnap immár a második részével igyekszik a képernyő elé csalogatni a nézőközönséget. Aki nem látta az első részt, az még pótolhatja a hivatalos oldalon. Mi úgy gondoljuk, bárki számára megér egy esélyt, hiszen érzékelhetően virágzó az utóbbi időben a magyar filmes szakma.

Egynyári kaland. Színes, magyar tévéfilmsorozat, 52 perc, 2015.
Rendezte: Dyga Zsombor

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!