Már többször is kifejtettük, mennyire tiszteletreméltónak tartjuk Tálosi „Spuri” Andrásék törekvését, hogy magyar alkotók történeteit havonta jelentkező kiadványban tegyék közre, de nem vagyunk restek ezt újra méltányolni. A buzgalom mellett azonban újabb dolognak lehet örülni, az EpicLine felébredt hét hónapja tartó szendergéséből, és a 11. lapszám végre az újságárusokhoz került. Az új évfolyam első megjelenése apróbb változásokat is hozott, de alapvetően az állandóság fenntartásán volt a hangsúly ezúttal is. A kötetben egyetlen sztori, a Szekerce és Szemerce található, és reméljük, a következő epizódra nem kell ilyen hosszú időt várnunk legközelebb.

A hazai képregény-kiadás igen nehéz helyzetben van, s aki havi rendszerességgel kíván ilyen termékeket vásárolni, szinte csak a Garfieldet, vagy a Kingpin Kiadó kiadványait választhatja. Nyilvánvalóan ennek a sanyarúságnak az is áll a hátterében, hogy a 90-es évekkel ellentétben, amikor a Semic Interprint ontotta a különböző képregényeket, és százezrek vették a párforintos portékát, mára már igen szűk réteg vásárol comicot. A Kingpin szinte monopolhelyzetben van, hogy ezrével tolja az arcunkba a Marvel, s tavaly nyár óta a DC-történeteket is, de más kiadók nincsenek ilyen jó barátságban a képregényekkel. Például hiába nagy név Neil Gaiman, a Sandman-sorozatot négy kötet után elmeszelte a Cartaphilus Könyvkiadó, a lagymatag vásárlási hajlandóságra való tekintettel.

Ennél fogva ismétlem tehát, Tálosi Andrásék csapata az EpicLine-nal már-már erőn felüli missziót vállalt, amely tavaly nyáron megérte a jubileumi tizedik számot. A szubkultúrában hallatlan sikernek örvendő kiadvány (az alkotók közül többen is tavaly Alfabéta-díjban is részesültek) ráadásul ezt a mini-állomást méltóképpen kívánta megünnepelni, s egy 140 oldalas összefüggő sztori kiadását tűzte ki, amit Vári Tamás és Sebestyén Bence jegyez. A közreadott Theo pedig egy olyan mű lett, amire a magyar képregénynek szüksége van!

Spuriék aztán elmentek egy rövid nyári szünetre, ami végül több mint hét hónapos pauzát eredményezett. Tekintve, hogy a kiadványt mindenki szabadidejében, más munkák mellett készíti, ráadásul új alkotók is betoppantak, a 11. szám nem jelenhetett meg hamarabb. A március 8-i képregénybörzére azonban megérkezett, sőt ettől a héttől már az újságárusoknál is kapható a harmadik évfolyam legfrissebb száma.
A díjszabása nem változott, továbbra is nagyjából két mekis sajtburger értékével megegyező, szinte megszégyenítően alacsony 690 forintos áron, ugyanolyan kötésben és minőségben. Ami változott, hogy a belső borítóról kimaradt az eddig kötelező elemként fellelhető főszerkesztői előszó, ami az új évfolyam első számában, ráadásul ilyen hosszú leállás után talán mégis indokolt lett volna.

Lett helyette azonban egy egyoldalas kontextusba helyezés, vagyis mi történt a korábbi epizódok alkalmával a 11. lapszám történetének főszereplőivel, illetve egy újabb oldal a megnyugtatásra is odafigyel: aki lemaradt a korábbi részekről, beszerezheti az Epicline webshopján keresztül. Ügyesebb tördeléssel elférhetett volna Spuri beköszönője. Lapozás után, és egy egész oldalas képregény-fesztiválos hirdetést követően végre elindul a 11. szám egyetlen története, a Szekerce és Szemerce, amelynek immár negyedik epizódja került nyomtatásba.

A sztori továbbra is Szekercével és Szemercével, a beszélő páncélzattal, valamint megtalálójukkal, a faluját elhagyó, szerencsét próbáló Gyurkóval foglalkozik, akit korábban börtönbe vetettek, hiszen a vért egy hírhedt haramiáé volt, a városlakók pedig azt hitték, a rablóvezér visszatért. Gyurkó azonban kiszabadul, és a páncél is idegen kezek közé kerül, az új negyedik epizódban pedig egy barátja segítségével próbálja azt visszaszerezni az erdei banditáktól.
A sztori, a panelek, a színezés ezúttal is professzionális, a történet pedig szokásos módon egy cliffhangerrel ér véget. A Szekerce és Szemerce egy nem túl bonyolult szórakoztató termék, amelyben azonban apró finomságok, a nem túl hivalkodó humor, és a képi gegek teszik egésszé a történetet, és fokozzák az olvasás élményét. Az egyetlen hiányossága, hogy az ember gyorsan átrágja magát rajta, egy HÉV-nyi utazás a Margit híd, budai hídfő és az Aquincum között elegendő az elolvasására, pedig a sztori vinné tovább az embert.

Értem én, hogy ebben a 28 oldalas kötetben is rengeteg munka van, és nehéz tartani a havi deadline-okat, de én szeretnék több Epicline-történetet olvasni. Még az áremelés árán is. Mert van benne kraft. Ám egyelőre megelégszem azzal is, ha a következő lapszámra nem kell újabb hét hónapot várni.

Az EpicLine 11. részének története:

Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai #4
Írta: Tálosi Spuri András
Rajzolta: Koska Zoltán

A főszerkesztő Tálosi Spuri Andrással és a busók megálmodójával, Pádár Ádámmal korábbi videónkban már foglalkoztunk.

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!